Szemészet, 2004 (141. évfolyam, 1-4. szám)
2004-06-01 / 2. szám
Szemészet 252 A hazai szemészeti ellátás fejlődése az elmúlt 100 évben Németh János Semmelweis Egyetem, I. Szemészeti Klinika, Budapest A szemészeti ellátás minőségének két fontos jellemzője a szakemberek és a kórházi ágyak száma, valamint a vakság gyakorisága és okainak megoszlása. Az előadás a hazai szemészeti ellátás fejlődését a 100 évvel ezelőtti és a jelenlegi jelzőszámok összevetésével mutatja be. Grósz Emil egyetemi tanár, a Szemorvostársaság első elnökének közleménye szerint az 1904-es esztendőben hazánkban két egyetemi szemklinika (Budapest és Kolozsvár, 52, illetve 55 ággyal), két szemkórház (Hódmezővásárhely és Brassó, 50, illetve 32 ággyal) és vidéken nyolc állami trachoma-osztály (Szeged, Privigye, Zsolna, Alsó-Lendva, Perlak, Zsablya, Ó-Becse, Kalocsa, összesen 132 ággyal) működött. Ezenkívül a budapesti kórházak közül 7-ben volt szemészeti osztály (összesen 223 ággyal), vidéken pedig 13 közkórházban (305 ággyal). Míg a két szemklinika és szemkórház felszereltsége jó volt, addig kedvezőtlenebb képet mutattak a trachoma-kórházak, amelyek legtöbbjét nem szemész vezette, és a közkórházak is, amelyek többségében nem volt rendszeresített külön szemosztály, és a szembetegek a belgyógyászati és sebészeti esetek között nyertek elhelyezést. Az akkori helyzet elemzéséből Grósz Emil arra a következtetésre jutott, hogy a „szükségleteket az eddigi kórházak s osztályok nem elégítik ki”. Megoldásként szemkórházak vagy közkórházakban szemészeti osztályok létesítését ajánlotta. Követendő példaként „az Imre József által a szó szoros értelmében teremtett szemkórház” fényes példáját hozta fel: a hódmezővásárhelyi városi kórház új szemészeti épületének és felszerelésének nagyobb részét kölcsön útján szerezték be, és a viszonylag alacsony ápolási díjak terhére törlesztették. A század eleji elégtelen szemészeti ellátás következményeként a vakok aránya nagyobb volt az Európa nyugati felében észleltnél, és főként figyelemreméltó volt az a tény, hogy a vakok 45%-ának „látása szakértő kezelése által megmenthető lett volna”, amint azt Imre József közölte. A magyarországi szemorvosok 1907. évi gyűlése kezdeményezte, hogy a közelgő népszámlálást országos vakságügyi statisztikai adatgyűjtés megindítására használják föl. Az 1912. évi országos felmérés azt mutatta, hogy a vaksági statisztikát a kötőhártya és a cornea betegségei vezették (34,6%). Ezek között leggyakrabban a trachoma (6,6%), a blennorhoea neonatorum (6,0%) és a himlő (5,0%) szerepelt. A második vezető vaksági ok a cataracta volt (24,5%), amelyet a látóideg betegségei (11,3%), a szemsérülések (9,8%) és a glaucoma (8,3%) követett. Ritkábban vezettek vaksághoz az uvea betegségei (3,9%), az egyéb veleszületett betegségek (3,0%), a retina betegségei (1,8%), valamint ismeretlen okok (2,6%). A megfelelő állami támogatás megszerzésének köszönhetően a szemészeti ágyak száma fejlődésnek indult, és az 1904- es 849 ágyról 1929-re elérte az 1482 ágyat. Az 1931-es világgazdasági válság a hazai szemészeti ellátásban az ágyszámok csökkentéséhez vezetett. Újabb fellendülés 1950 után következett be, ettől kezdve a szemészeti ágyak száma fokozatosan növekedett 1990-ig. Ebben az időszakban az ágyszám 1269-ről 2473-ra nőtt, és a szemorvosok száma is örvendetesen gyarapodott: 208-ról 801-re. A rendszerváltás után az egészségügyi reform következményeként a szemészeti ágyak száma csökkent: 2001-ben a hat szemészeti klinikán és az 56 szemészeti osztályon összesen 1723 szemészeti ágy volt nyilvántartásban, ugyanakkor a szemészorvosok száma nem csökkent, hanem tovább nőtt. Hazánkban a szemészeti ellátás színvonala elérte a fejlett ipari országokét, amit jól jelez a magas cataracta-sebészi ráta (4828 műtét/1 millió lakosra). Folyamatban lévő felmérésünk eredményei szerint hazánkban jelenleg a fő vezető vaksági ok az időskori maculadegeneratio (27,1%), amelyet a diabeteses retinopathia (16,3%), a glaucoma (13,5%), rövidlátóság (10,2%), a cataracta (6,7%) és a látóideg-sorvadás (5,1%) miatti vakság követ. A vakok száma 60 évnél idősebb korosztályokban halmozódik, és érdekes módon a vakság időskorban nőkben 1,6-2,3-szor gyakoribb, mint férfiakban. Húszéves kor alatt a leggyakoribb vaksági ok a ROP, míg 21 és 40 éves kor között a myopia. A 41-60 évesek között a myopia és a diabetes mellitus miatti vakság egyformán gyakori vezető ok. Hatvan év felett a maculadegeneratio válik a leggyakoribb vaksági okká, és 80 éves kor felett az esetek több mint feléért felelős. 2004. június 4.A Magyar szemorvoslás története II.
