Szemészet, 2004 (141. évfolyam, 1-4. szám)
2004-06-01 / 2. szám
141. évfolyam (2004) Két évvel később, 1947-ben spanyol fordításban is megjelent, hasonló sikert aratva Spanyolországban és a dél-amerikai spanyol nyelvű államokban. Kettesy professzor 1938-39-ben volt az orvostudományi kar dékánja, 1948-49-ben pedig az egyetem rektora. Épp ebben az évben, 1949. április 1-én kerültem a Szemklinikára, így ettől az időtől kezdve már nemcsak elbeszélések alapján tudok beszámolni Kettesy professzor életéről és munkájáról. A háború alatt megsemmisültek a különben is már jócskán elavult egyetemi tankönyvek. Nem véletlen, hogy az új egyetemi tankönyv megírására Kettesy professzor kapott megbízást, mely 1953-ban már második, átdolgozott kiadásban is megjelent. Ez a munka volt a hivatalos egyetemi tankönyv 1962-ig, mikor is napvilágot látott egy lényegesen bővebb, a szemészet legújabb ismereteit is tartalmazó új egyetemi tankönyv Boros-Kettesy-Kukán tollából. Az Eingriffe am Auge első kiadása azonban rövid idő alatt elfogyott, s így a kiadó felkérte Kettesy professzort egy második, javított és bővített kiadás elkészítésére. A munka 1959-ben jelent meg, s ha lehet, még nagyobb sikert aratott, mint az első kiadás. A viszonyok gyökeres megváltozása okozta, hogy ebben az időben már egyre ritkábban hódolt kedves szórakozásának, a vadászatnak. Puskáit eladta, töltényövét és vadásztáskáját nekem ajándékozta. Nem telt bele sok idő, s lakása íróasztalán új könyvek sorakoztak. Tudományos alapossággal a szakirodalom up to date ismeretével készült fel a horgászatra. Ezen új hobbi mellett mindaddig kitartott, míg egészségi állapota engedte. Nyári szabadságát Balatonakarattyán, a család nyaralójában töltötte, és szenvedélyesen vitorlázott. Természetesen úgy, hogy előzőleg minden szakkönyvet elolvasott a vitorlázásról. Laci fia kedvéért nyaranta részt vett az úttörőtáborokban is. Sátorban aludt, mint a többiek, s a gyerekeket maga köré gyűjtve gyalogos kirándulásokat vezetett, vagy éppen gombaismeretre tanította őket, ellátva közben a tábororvosi teendőket is. A külsőségekre, megjelenésre közismerten nem adott sokat. így fordult elő, hogy a jósvafői táborban, ahol éppen a Tengerszem Szállót építették, megkérdezte a munkásokról, hogy mennyibe fog itt kerülni egy szoba. A munkások végignéztek rajta, s a válaszuk rövid volt. Tata, ezt a szállót nem a maga zsebének építjük. Ahogy a háború után minden megváltozott körülöttünk, s újra kezdtünk hozzájutni a nyugati szakirodalomhoz, azonnal észlelte a tudományos élet terén bekövetkező változásokat is. Kezdetben csak magyarul és németül írta közleményeit, de 1945 után már sorozatban jelentek meg angol nyelvű publikációi, melyeket szintén egyedül fogalmazott és írt. A lassan éledni és fejlődni kezdő Szemklinika 1949 augusztusában szinte lefejeződött. A klinika 1951-ben a professzoron kívül egy szakorvossal, 3 orvossal és 4 medikussal működött. 1953. augusztus elsején távozott a klinikáról Gát László és Pirityi Károly. így jómagam, akinek még néhány hónapja hiányzott a szakvizsga letételéhez, második ember lettem a klinikán. Mint a professzor helyettese természetes, hogy mindenben közelebb kerültem főnökömhöz és sok mindent tanultam tőle, nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. Magánrendelőjében, ahol helyettesítettem, akkor 100, később 200 Ft-ért rendelt. Megtanított rá, hogy ha 100 Ft-ot kérek és a betegnek csak 50 Ft-ja van, nem szabad tőle semmit elfogadni. Mert aki egy professzorhoz jön vizsgálatra és nincs rá 100 Ft-ja, az biztosan nagyon kétségbeesett, szegény ember, akin csak segíteni szabad. Gyógyíthatatlan vaktól tehát nem szabad pénzt elfogadni, mert ezzel a tudatlanságodat fizettetnéd meg, ami erkölcstelen. De ha tudsz segíteni, azt igenis fizessék meg, mert csak a tudásért jár jutalom. A csaknem 40 éve elhangzott tanítás számomra ma is élő valóság. 1956 nyarán azután majdnem hihetetlen dolog történt. Meghívást kaptunk Greifswaldba, az első keratoplastica szimpozionra. Tízéves teljes elzártság után a külföldre utazás reménye csillant fel. Az enyhülő politikai légkör lehetővé tette, hogy fejenként 25-25 keleti márkával a zsebünkben részt vegyünk első közös külföldi kongresszusunkon. Hogy e kongresszus milyen emlékeket hagyott Kettesy professzorról, azt idézem G. Günther „Gewinne das Leben” c., 1989-ben megjelent önéletrajzi írásából: „Kettesy war ein Universalgenie im Bereich der Klinischen Ophthalmologie. Vertraut waren uns sein ausladenden Bewegungen, sein Schnelless Auge und sein spitziger Humor Kettesy - ein Beispiel für uns alle!” Erre az időre a medikusok már végzett orvosok lettek, és több tehetséges fiatal kolléga került a klinikára. Megindulhatott tehát a tudományos munka is. Mindenki tehetsége és speciális érdeklődése szerint kaphatott feladatokat, mert Kettesy professzor a műtéttant, az élettani optikát és a patohisztológiát egyformán magas szinten művelte. Ő azonban nemcsak feladatokat és témát adott, hanem hagyott mindenkit önállóan dolgozni. Örült, ha megoldották az általa adott tudományos feladatot, de nem haragudott, ha valaki nem ezt csinálta, hanem önálló témát választott. Tisztában volt az iskolateremtés lényegével. Tudta, hogy egy autoritär vezető parancsuralmi rendszerében csak egyformán jól dolgozó, szürke, tudományos munkások nőhetnek fel, ilyenné kell válniuk az igazi tehetségeknek is. Az általa teremtett szabad légkörben ezzel szemben mindenki alkothatott és érvényesülhetett tehetsége és szorgalma szerint, miközben mindenkit egyformán támogatott. Ekkor, 1956-ban jelent meg méltán korszakalkotónak nevezhető közleménye a solaris coagulatióról. Nyáron, ragyogó napsütésben, délben a klinika előtti kertben egy széken ült a beteg, s a napba nézetve a macula-lyuk miatt ideghártya-leválásos szemével, gyakorlatilag fajdalom és műtét nélkül pillanatok alatt meggyógyult. Nem Kettesy professzor, hanem az akkori hazai helyzet az oka annak, hogy nem hazánkban készült el az első photocoagulator. Mert ezen a műtéten és ezen a megfigyelésen alapszik az egész photocoagulatio, de a mai lézersebészet is. Ugyanebből az időből származik egy másik, zseniálisán egyszerű találmánya, az oculopressio. Megfigyelte, hogy ha egy egyszerű vattagombócot a szemre helyezünk és azt gumiszalaggal a szemre nyomjuk, a szem megpuhul, és minden szemmegnyitó műtét sokkal biztonságosabban végezhető el. Azóta gyári, precíz kivitelben kapható több, szerzőkről elnevezett oculopressor is, de az oculopressio gondolata Kettesy professzor halhatatlan találmánya. Kettesy Kreiker Aladár (1893-1983)
