Szemészet, 2004 (141. évfolyam, 1-4. szám)
2004-06-01 / 2. szám
212 Szemészet Rézre már pesti tartózkodása idején felfigyelt a rendőrség. Vidám természetű, társasági ember lévén gyakran tett nyilvánosan a francia forradalommal és Martinovics Ignác eszméivel rokonszenvező kijelentéseket. Tagja volt a Szabadság és Egyenlőség társaságának. A per során mindez súlyosbította a helyzetét. Réz Józsefet a Királyi Tábla 1795. szeptember 26-án pallos általi halálra ítélte. Réz tiltakozott a Tábla eljárása ellen, arra hivatkozva, hogy ki sem hallgatták. Végül a halálos ítéletet az uralkodó József főherceg, a helytartó javaslatára, bizonytalan ideig tartó börtönre változtatta. Letartóztatása idején a királyi ügyek igazgatója megengedte Réz Józsefnek, hogy a fogház területén délelőtt és délután 2-2 órát rendelhessen, nemcsak a foglyok számára, hanem a város lakosságának is. Az ítélet után Réz Józsefet a Haditanács intézkedésére Morvaországba, a spielbergi várbörtönbe szállították. Érdemes felidézni a szállítás körülményeit. 1795. december 17-én indultak el Budáról egy négylovas, üveges hintóval. A foglyot egy dragonyos főhadnagy kísérte. Amerre a hintó elhaladt, bámészkodó tömeg gyűlt össze. Győrben annyian voltak, hogy a hintó alig tudott elhaladni a nép között. Sokan pénzt dobtak be a hintó ablakán, de Réz nem fogadta el azt. Amint később öccsének, Réz János jászkiséri ügyvédnek levélben megírta: „A belém született betsület annak el vételét nem engedte, és tsak könyves szemeimmel köszöntem kinek kinek hozzám megmutatott szívességét.” A kísérőtiszt jól bánt vele, de nagyon vigyázott rá, nehogy öngyilkos legyen. Amint a levélben írta: „még tsak a gombos tőt is ki vette a haj pántlikámból.” Egyébként a súlyos ítélet nem törte meg nagyon Rézt, öccsének küldött levelében azt írta, hogy nem gonoszsága miatt ítélték el, „ha nem mivel kedves nemzetemnek és az emberiségnek el-nyomatott jussai mellett talán egygyet szólottám, mely időtlen volt.” Úgy hírlik, hogy orvosi tevékenységet Spielbergben is folytatott. 1804. március 22-én, 9 évi raboskodás után szabadult a börtönből. Ezután Budán telepedett le. A szakmai karrier útja lezárult előtte, szemorvosi gyakorlatát rendőri felügyelet mellett folytathatta. 1809-ben újra feljelentették felségsértő és forradalmi kijelentései miatt. A vád szerint azt mondta volna, hogy majd jön Napóleon, aki új királyt ad az országnak, és akkor vége lesz a nemesek és a papok uralmának. A Királyi Tábla négyévi börtönre ítélte, azzal a megszorítással, hogy hetente kétszer csak kenyeret és vizet kapjon. 1811-ben a Tábla egyévi börtönre enyhítette a büntetését, de a több mint egyéves vizsgálati fogságot nem számította be. A királyi ügyek igazgatója ismét megengedte neki, hogy naponta kétszer két órát rendelhessen a fogházban. A napi négy óra rendelés valószínűleg nem bizonyult elegendőnek, mivel 1810. szeptember 5-én Réz József beadványban kérte a Törvényszéket, hogy a napi kétszer két óra rendelési időt napi kétszer három órára hosszabbítsák meg. Kérését azzal indokolta, hogy: „sok vakságban szenvedő nyomorultaknak a száma napról-napra nagyobbodik, mely az ő óhajtott látásának visszanyerését sírva keresi.... Az én igyekezetem nem egyéb, hanem hogy az ily különös könyörületességből való kegyes engedelemnek tökéletesen megfelelhessek és hogy mindazon hozzám folyamodók az én tudományomnak s különös mesterségemnek kívánt gyümölcsét érezhessék, amelynek immár nem kevés próbáit mutattam...., mivel pedig subtilis operatiók igen nagy figyelmetességet kívánnak, mint sem azon kegyesen engedett idő, azon okból nagy alázatosan esedezem a tek. nemes törvényszék egybengyűlt urai előtt, hogy méltóztassanak ezen időt kiterjeszteni d.e. 9-12-ig, d.u. pedig 2-5 óráig.” - A kérést elutasították, azzal az indokkal, hogy nincs elég hajdúja a vármegyének. Réz az elutasítás miatt József palatínushoz fordult, aki jelentést kért a vármegyétől. A válasz szerint Réz a curiális ház udvarán lévő szobában rendel, és nemcsak a szemorvoslást gyakorolja, hanem egészségesek is felkeresik. A rendelést felkeresők száma annyira megszaporodott, hogy azoknak a rabokkal való társalgása ellenőrizhetetlenné vált. Mielőtt ügyének elintézése befejeződött volna, Réz még 1811-ben kiszabadult. Rövid budai tartózkodás után Székesfehérvárra költözött, hogy ott folytassa tevékenységét mint a „kirurgiának doktora és examinált okulista”. A váltás nem ment simán. 1811. október 16-án Molnár János székesfehérvári orvos a megyei főorvosnál tiltakozott Réz József letelepedése ellen, de kérését elutasították. így munkához láthatott. Neve még két évig szerepelt a megyei jelentésekben, ezután nincs több adat róla. Valószínűleg meghalt 1813-ban vagy 1814-ben. Réz József nem volt tudós, nevéhez műtéti módszer, gyógyeljárás nem fűződik. A disszertációján kívül egyéb tudományos munkát nem publikált, könyvet nem írt. Csupán szemészmesterként tette a dolgát, gyógyította - még mostoha körülmények között is - a hozzá forduló szembetegeket, abban a korszakban, amikor a szemészet leválóban volt a sebészetről, és önálló szakmává vált. Mindezt hazánkban az elsők között tette, rászolgálva arra, hogy az utókor ma őt tartja az első magyar gyakorló szemorvosnak. Eseménydús, viszontagságos, dolgos élete felidézésre méltó részlete a magyar szemorvoslás történetének. Irodalom Magyary-Kossa Gyula: Orvosi gyakorlat a régi Magyarországon. Budapest, 1929; I. 87. Daday András: Epizód a magyar szemészet történetéből. Gyógyászat 1932; 72: 125. Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvostörténeti adattár. Budapest, 1940; IV. 219-220. Bartók Imre: A magyar szemészet története. Budapest. 1954; 71-72. Benda Kálmán: A magyar jakobinus mozgalom iratai. Budapest. 1957; 177., 194-195., 249-250. Kapronczay Károly: Réz József, az első magyar gyakorló szemorvos. Orvosi Hetilap 1981; 122: 3230-3232. Zajácz Magdolna: Történelem szemorvosoknak. Budapest, 1993; 41-42.
