Szemészet, 2003 (140. évfolyam, 1-4. szám)
2003-03-01 / 1. szám
140. évfolyam (2003) 49 5. ábra. Szaruhártyából eltávolított perlitszemcsék méret szerinti megoszlása szemüket. A kötőhártyazsák kifejezetten hyperaemiás volt, gyakran ciliáris izgalom is fellépett. Réslámpával a szaruhártyába ékelődött, apró perlitszemcsét vagy szemcséket lehetett találni. Az esetek egy részében a perlitszemcsét a felső szemhéj tarsalis kötőhártyájába ékelődve fedeztük fel. A szaruhártyába fúródott perlitszemcsét sok esetben nehéz megtalálni, még akkor is, ha tudjuk mit keresünk (3. ábra). Olykor csak a megfelelő szögben ráeső fényben válik láthatóvá a perlitszemcse (4. ábra). A tarsalis kötőhártyában sem könnyű minden esetben az árnyékot nem adó szemcse felfedezése. Még inkább nehezíti a diagnózis felállítását, ha a beteg nem kollaborál megfelelően, például 2-3 éves kisgyermekről van szó. Az idegentesteket érzéstelenítés után műszerrel eltávolítottuk. antibiotikus szemcseppeket és szemkenőcsös kezelést alkalmaztunk, s a szemek 2-3 nap alatt békések lettek, a szaruhártya-sérülések kicsiny maculával vagy nyom nélkül gyógyultak. Szaruhártya-infiltrátum a perlitszemcse körül nem alakult ki, többnapos „perlitviselés” után sem. Az általunk vizsgált esetekben talált perlitszemcsék elhelyezkedését táblázaton mutatjuk be (1. táblázat). 727 esetben a szaruhártyából, lényegesen kevesebb esetben a tarsalis kötőhártyából és néhány esetben mindkettőből távolítottunk el perlitszemcséket. A sérültek életkor szerinti megoszlását is vizsgáltuk. Úgy találtuk, hogy a lakosság minden korosztályát csak-1. táblázat. A sérülést okozó periit elhelyezkedése A szaruhártyában A kötőhártyában (a felső tarsalis szakasz) A szaruhártyában és a kötőhártyában is 2. táblázat. A sérülések helyszíne 727 eset 257 eset 8 eset Munkahely 192 eset Családi otthon 302 eset Szabadban 482 eset Sátoraljaújhely 445 eset Települések 531 eset nem egyenletesen érintették a sérülések, a csecsemőktől az öreg emberekig. A sérülések létrejöttének helyszín szerinti megoszlását táblázatban tüntettük fel (2. táblázat). Érdekes módon a sérüléseknek csak kis része keletkezett a perlittel kapcsolatos munkahelyeken (bánya, őrlőüzem, rakodótér). A sérülések nagyobb része udvarokon, utakon, mezőn, a szabadban vagy éppen a lakásokban jött létre. Összegyűjtött adatainkból kiderült az is, mennyi idő telt el a sérülés és a szakorvosi vizsgálat között. A sérültek zöme a második napon került a szemorvoshoz. Figyelemre méltó azonban, hogy az esetek több mint egyharmada több nap elteltével került diagnosztizálásra. Nem kell magyaráznunk, mit jelenthetett a betegek számára több napig hordozni a szaruhártyájukba vagy a kötőhártyájukba ékelődött perlitszemcséket. A szaruhártyákból eltávolított perlitszemcsék megközelítő nagyságát 30 esetben határoztuk meg (5. ábra). Az általunk eltávolított perlitszemcsék megközelítő nagysága 0,1-0,5 mm-es méretig terjedt. A legtöbb szemcse 0,2-0,3 mm-es nagyságrendet mutatott. 0,1 mm-nél kisebb és 0,5 mm-nél nagyobb megközelítő nagyságú perlitszemcsét a szaruhártyákba és a tarsalis kötőhártyákba ékelődve nem találtunk. Megbeszélés Az előzőekben ismertetett adataink bizonyítják, hogy a perlit okozta szemsérülések zöme Sátoraljaújhelyen és a környező településeken, utakon, kertekben, udvarokon, lakásokban, a szárazabb, szelesebb évszakokban következett be. A sérültek között a lakosság minden korosztálya szerepelt. Az 1960 előtt ismeretlen sérülés a perlitbánya és az őrlőüzem megnyitásától napjainkig lassan, folyamatosan szaporodott. Hogyan jöhettek létre ezek a sérülések? A perlitszemcséket általában a szél vagy légáramlat vihette a szemrésekbe, minden bizonnyal nagyságrendekkel több esetben, mint ahány sérült beteggel találkoztunk. A szemcsék mozgási energiája minimális lehet, tehát a direkt szaruhártyába fúródás nem valószínű. Úgy gondoljuk, hogy a milliméter nagyságrendű perlitszemcséket a pillacsapás lesodorja a szaruhártyáról. A perlitport a könny kimossa a szemrésből. A tizedmilliméter nagyságrendű szemcsék azonban beke-Az ŐRÖLT PERLIT OKOZTA SZEMSÉRÜLÉSEKRŐL
