Szemészet, 2003 (140. évfolyam, 1-4. szám)
2003-03-01 / 1. szám
Szemészet 30 m' 1. ábra. Az 1. számú beteg nagy nagyítású fluoreszcein angiográfiás felvétele a kezelés előtt (A), a kezelés után 1 héttel (B) és a kezelés után 2 hónappal (C). A PDT előtt látható, mintegy 2/3 papillányi átmérőjű, 100%-ban klasszikus típusú subretinalis érújdonképződés a PDT után 1 héttel egyáltalán nem ábrázolódik. A kezelés után 2 hónappal mintegy félpapillányi recidiva észlelhető. A felvételek az angiográfia vénás szakában, a festék beadását 22 (A), 49 (B), illetve 29 (C) másodperccel követően készültek todinámiás kezelés lehetősége a kezelhető betegek számát legalább megduplázza.14 A fotodinámiás kezelés elve régóta ismert, bizonyos daganatos betegségek terápiájában évek óta alkalmazzák." A verteporfin a porfirin származéka (benzoporphirin derivate monoacid). A szer magában nem citotoxikus, ilyen hatása csak akkor van, ha oxigén jelenlétében megfelelő hullámhosszú fénnyel gerjesztjük. A szövetkárosító hatás rövid életidejű szabad gyökök felszabadulása útján történik. A keringésbe juttatott verteporfin 90%-ban plazmafehérjékhez (elsősorban az alacsony sűrűségű lipoproteinekhez [LDL]) kötődik, és feldúsul a subretinalis érújdonképződések endotheljében. A retinalis és a chorioidealis érrendszer között elhelyezkedő subretinalis érújdonképződések szelektív roncsolását ez a szelektív felhalmozódás teszi lehetővé. A festék a májban metabolizálódik, féléletideje mintegy 5 óra, bomlástermékei a széklettel ürülnek. A verteporfinnel végzett fotodinámiás kezelésnek számos változó paramétere van (a verteporfin dózisa, az infúzió sebessége, az aktiváló lézerfény intenzitása, az aktiváló lézerkezelés és az infúzió megindítása között eltelt idő). E paraméterek optimalizálását a közelmúltban fázis 1. és fázis 2. tanulmányokban végezték el,9 magunk is ezeket a beállításokat alkalmaztuk. Bár a kezelés utáni első héten a subretinalis érújdonképződés akár teljes elzáródása észlelhető az angiográfiás felvételen, a kezelést követő második és harmadik hónapban az esetek legnagyobb részében újból festékszivárgás jelentkezett a kontroll angiográfián. Tapasztalatok szerint 3 havonta végzett kezeléssel az érújdonképződés újra és újra elzárható, a látásélesség további romlása így megakadályozható vagy legalábbis lassítható. A közelmúltban közölték a placebokontrollos, kettős vak, randomizált tanulmány (ТАР = Treatment of Age-related macular degeneration with Photodynamic Therapy) egyéves eredményeit, melyek szerint a verteporfinnel kezelt csoportban a betegek 67%-ának stabil maradt vagy javult a látása, ez az arány a placebocsoportban csak 39% volt.16 Az eredmények hasonlóan kedvezőek 24 hónapos követési idő esetén is: a verteporfinnel kezelt csoportban 59%-ban volt stabil a látásélesség, szemben a placebocsoport 31%-ával.17 A verteporfinnel kezelt betegek 13%-ában tartós látásjavulást is sikerül elérni. A kezelés első évében átlagosan 3,4, a második évben 2,1 kezelésre van szükség. Tekintettel arra, hogy rendelkezésünkre áll nagyszabású randomizált vizsgálat eredménye időskori maculadegeneráció és patológiás myopia19 miatt végzett PDT-vel kapcsolatban, etikai okokból saját beavatkozásaink hatásosságának megítélésére randomizált vizsgálatot nem végeztünk. Az ebben a dolgozatban közölt kis esetszám pontos statisztikai analízist nem tesz lehetővé, eredményeink tendenciájukban a randomizált tanulmányokban közölteknek megfelelnek. Bár a PDT legáltalánosabban ismert és elfogadott indikációja az ARMD talaján kialakult érújdonképződés, fontosnak tartjuk kiemelni, hogy nem ARMD talaján kialakult CNV eseteiben lényegesen kisebb arányban találtunk látásromlást és a szükséges újrakezdések száma is kisebb. Az ilyen esetekkel kapcsolatban randomizált tanulmány eredménye egyenlőre csak patológiás myopia talaján kialakult CNV eseteire ismert, a további esetismertetések15 az itt leírt kedvező eredményekkel egybevágnak. Következtetés A verteporfin festékkel végzett fotodinámiás terápia fovea alá is terjedő subretinalis érújdonképződés esetében rövid távon az érújdonképződéses membrán teljes vagy részleges elzáródását eredményezi, a choroidea és a retina ereinek irreverzibilis károsodása és látásromlás okozása nélkül. A kezelést alkalmasnak tartjuk a különböző okokból kialakult, subfovealisan terjedő, döntően klasszikus típusú érújdonképződések eseteiben a beteget fenyegető jelentős látásromlás veszélyének csökkentésére. Seres András ■
