Szemészet, 2003 (140. évfolyam, 1-4. szám)

2003-12-01 / 4. szám

140. évfolyam (2003)

ERG-hullám esetén a 2. sorozatban csökkentek, a 3. sorozatban azonban javuló tendenciát mutattak, nemegyszer a kiindulási értéket is elérték. A latenciaidők - a photopicus а-hullám kivételével - a 2. sorozatban megnyúltak, a 3. sorozatban azonban a kiindulási értékek közelébe kerültek. E jellegzetességek oka a következő lehet. A lézergóc területében közvetlenül a kezelés után oedema és exsudatio keletkezik.9’14 Argon-, ill. más lézeres kezelés esetén elsősorban a külső vér-retina gát - az ún. Verhoeff-féle membrán, azaz a pigmentepithel-sejtek közötti zonula occludens (tight junction) - károsodik,9 amit FLAG és fluorofotometriai tanulmányokkal is bizonyítottak.14 A barrier károsodása átlagosan 7-8 nap alatt megszűnik, és a diabeteses retinopathia miatt végzett lézerkezelés után a vér-retina gát állapota általában jobb lesz a kiindulási helyzetnél.14 Az amplitúdók és látenciák általunk észlelt ingadozásai ezért - véleményünk szerint is - feltételezhetően a vér-retina gát permeabilitás átmeneti fokozódásának elektrofiziológiai jeleként értékelhetők.4

A látókérgi kiváltott válaszokban eltérést nem észleltünk a lézerkezelések után. Ez arra utal, hogy ilyen rövid követési idő alatt a kezelésből fakadó macula/látóideg károsodás nem alakult ki.

Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy a diabeteses retinopathia lézerkezelése során az elektrofiziológiai vizsgálatok eredményei jól korrelálnak a bizonyított szövettani eltérésekkel. A lézerkezelés után végzett ERG változékonysága véleményünk szerint feltehetően a vér-retina gát átmeneti fokozott károsodásával magyarázható. Vizsgálataink szerint a kezelt terület nagysága kevésbé tükrözi a kezelés utáni várható amplitúdócsökkenést, mint a kezelés előtti ERG-amplitúdó.

Irodalom

1. American Academy of Ophthalmology: Diabetic Retinopathy. Preferred Practice Pattern. AAO., San Francisco, 1998.

2. Anda L.: A diabeteses retinopathia lézerkezelése. A szemészet időszerű kérdései. Szerk. Brooser G., 1990.

3. Anda L, Deák Gy.: A diabeteses retinopathia photocoagulatios kezelése. Újabb eredmények a szemészetben 1989/1.

4. Beck R. Vick H.P.: Elektroretinographische Befunde nach Kryo-, Laser-, und Diathermiekoagulation im Tierexperiment. Szemészet 1993; 130: 7-11.

5. Duke-Elder S., Wybar K.C.: The anatomy of the visual system. In: Duke-Elder S. (ed.): System of ophthalmology. Vol. I., C.V. Mosby, St. Louis, 1961; pp.76-80.

6. Fishman G.A., Sokol S.: Electrophysiologic testing in disorders of the retina, optic nerve and visual pathway. American Academy of Ophthalmology Monographs 2., 1990; 67-68.

7. Frank R.N.: Visual fields and electroretinography following extensive photocoagulation. Arch Ophthalmol 1975; 93: 591-598.

8. Haida T, Bíró Zs„ Kovács В.: Diabeteszes retinopathia argon laser kezelésével Szerzett tapasztalataink. Szemészet 1992; 129: 53-56.

9. Imái M„ lijima M.: Effects of panretinal photocoagulation on photopic ERG in normal rabbit eyes. Jpn J Ophthalmol 1995; 39: 120-123.

10. Janáky M., Fiilöp Zs., Benedek Gy.: Fluorescein-ERG, a sensitive method for the detection of vascular damage in diabetic patients.

Doc Ophthalmol 1999; 98: 117-126.

11. Janáky M., Benedek К.. Boros Á„ Liszli P: Az oszcillatorikus potenciálok vizsgálatának klinikai alkalmazása. Szemészet 2000;

137: 87-91.

12. Li X.X., Lapp E.R., Bornfeld R„ Gerke E.,Foerster M.H.: Elektroretinographische Befunde bei Retinopathia diabetica proliferans nach Argonlaserkoagulation der mittleren und äusseren Netzhautperipherie. Fortschr Ophthalmol 1986; 83: 459-461.

13. Marmor M.F.: An updated Standard for clinical electroretinography. Arch Ophthalmol 1995; 113: 1375-1376.

14. Noyori К., Simizu К.. Trokel S.: Ophthalmic laser therapy. Igaku Shoin, Tokyo, New York, 1993.

15. L’ Esperance F.A. (ed.): Ophthalmic lasers. III. ed., C.V. Mosby, St. Louis, 1989.

16. Park S., Sigelmann J., Gragoudas E.S.: Ocular anatomy, embryology and teratology. In: Duane’s Ophthalmology CD-ROM Edition, Vol.

1., Chapter 19, Lippincott-Raven, Philadelphia, 1996.

17. Perlman I., Gdal-On M„ Miller B., Zonis S.: Retinal function of the diabetic retina after argon laser photocoagulation assessed electroretinographically. Br J Ophthalmol 1985; 69: 240-246.

18. Satoh S„ lijima K., Abe K., Shibuya T: Photopic electroretinogram implicit time in diabetic retinopathy. Jpn J Ophthalmol 1994; 38: 178-84.

19. Seiberth V, Alexandridis E., Feng W: Netzhautfunktion nach panretinaler Laserkoagulation bei Retinopathia diabetica- Abhängigkeit von Grösse und Dichte der Koagulationsherde. Fortschr Ophthalmol 1986; 83: 462-466.

20. Standard for Clinical Electroretinography. International Standardization Commitee. Arch Ophthalmol 1989; 107: 816-819.

21. Tzekov R., Arden G.B.: The electroretinogram in diabetic retinopathy. Surv Ophthalmol 1999; 44: 53-60.

22. Vaney D.I.: Neuronal coupling in rod-signal pathways of the retina. Invest Ophthalmol Vis Sei 1997; 38: 267-273.

A szerző levelezési címe: Dr. Imre László Semmelweis Egyetem, I. Szemészeti Klinika 1083 Budapest, Tömő u. 25-29. E-mail: ile@szeml.sote.hu

Elektrofiziológiai vizsgálatok retinopathia diabetica lézerkezelése kapcsán