Szemészet, 2003 (140. évfolyam, 1-4. szám)
2003-12-01 / 4. szám
140. évfolyam (2003) > 231 terinaemia 959 (35,9%), arrhythmia 813 (30,4%), perifériás keringési zavarra utaló hideg végtag 823 (30,8%), claudicatio intermittens 433 (16,2%), időszakos eszméletvesztés és ájulás 302 (11,3%) esetben volt kimutatható. Memóriazavart 675 (25,3%), fűlzúgást 1026 (38,4%), fejfájást 988 (37,0%) beteg említett, közülük 269-nek migrén jellegű tünetei voltak (10,1%). A következőkben a diagnosztikailag eltérő csoportok összehasonlításakor a primer nyitott zugű glaucomások adatait vettük alapul. A primer nyitott zugú glaucomások A primer nyitott zugú glaucomásokhoz viszonyítva a másodlagos glaucoma előfordulása férfiakban közel kétszerese, mint nőkben (esélyhányados [odds ratio]=OR: 1,94, 95%os konfidenciaintervallum=KI: 1,49-2,51; p<0,0001). Dohányosokban az ocularis hipertenzió gyakoribb, mint nem dohányosokban (OR: 2,22; KI 95%-os: 1,30-3,85; szignifikanciaszint: p<0,005), míg a többi glaucomás csoportra ez nem volt jellemző. Más összefüggéseket vizsgálva a primer nyitott zugú glaucomásokban az életkor egyéves emelkedésével a súlyosabb látótérkiesés-kategóriába kerülés esélye 4,9%-kal nő (p=0,001, a 95%-os konfidenciaintervallum: 4,10-5,70). Ha a betegnek korábban agyi inzultusa is volt, akkor stroke után ez az esély 1,80-szeres (p=0,001, 95%-os KI: 1,37-2,37). Ha az anamnézisben angina pectoris szerepelt, akkor ez a kockázat 1,30-szeres (p=0,003, 95%-os KI: 1,09-1,54). A memóriazavar sem közömbös ebből a szempontból, mivel a látótércsökkenés ilyenkor 1,36-szoros (p=0,002, 95%-os KI: 1,12-1,65) volt. Az életkor egyéves emelkedésével a kórosabb látóidegfőkategóriába kerülés esélye 5,0%-kal nő (p=0,001, a 95%-os KI: 4,30-5,80). Stroke után az esély 1,80-szoros (p=0,001, 95%-os KI: 1,37-2,36). A memóriazavar kisebb, 1,35-szoros (p=0,002, 95%-os KI: 1,15-1,68) kockázatot jelent. Normáltenziós glaucomások Azt találtuk, hogy a normotenziós glaucomások között a hypertonia előfordulása lényegesen ritkább (OR: 0,45; 95%-os KI: 0,25-0,72; p<0,001), a hypotonia viszont gyakoribb (OR: 4,35; 95%-os KI: 2,27-9,09; p<0,0019), mint primer nyitott zugú glaucomásokban. Az életkor egyéves emelkedésével a súlyosabb látótérkiesés-kategóriába kerülés esélye 5,8%-kal nő (p=0,002, a 95%-os KI: 2,10-9,60). Hypercholesterinaemia mellett a kockázat 2,42-szor nagyobb (p=0,023, a 95%-os KI.: 1,13-5,20). Ha a betegnek gyakori fülzúgása is van, akkor 2,68-szor nagyobb a valószínűsége annak, hogy látótere fokozatosan szűkül (p=0,014, 95%-os KI: 2,2-5,20). Az életkor egyéves emelkedésével összefüggésben nem csupán a látótér változását, hanem a látóidegfő (cup/disc) arányát is vizsgáltuk. A papilla-excavatio egyre kórosabb kategóriába kerülésének esélye évenként 8,7%-kai nőtt (p=0,001, 95%-os KI: 4,80-12,90). Hypercholesterinaemia mellett ez a veszély valamivel kisebb, 2,18-szoros volt, mint amit a statisztikai analízis a látótér beszűkülése alapján mutatott (p=0,042, 95%-os KI: 1,03-4,61). 2. ábra. A vizsgált glaucomások és a magyar népesség egyes vascularis rizikófaktorainak gyakorisága. Négy általános vascularis betegség előfordulása a vizsgált glaucomás csoportban és azonos életkorú magyar populációban. Glaucomásokban mind a négy betegség szignifikánsan gyakrabban fordult elő, mint az azonos életkorú magyar lakosságban (yf próba, p<0,001) Másodlagos glaucomában stroke után a súlyosabb látótérkiesés-kategóriába kerülés 5,89-szorosra nőtt (p=0.001, 95%-os KI: 2,28-15,18). Az egyre kórosabb látóidegfő kialakulása memóriazavar esetén 2,13-szorosnak mutatkozott (p=0,010, 95%-os KI: 1,20-3.77). Stroke elszenvedése után ez a kockázat gyenge szignifikanciaszint mellett 2,50-szoros volt (p=0,041, 95%-os KI: 1,04-6,01). Ocularis hipertenziósokban megállapítottuk, hogy az életkor egyéves emelkedésével a súlyosabb látótérkieséskategóriába kerülés 5,8%-kal nő (p=0,024, 95%-os KI: 0,90-11,00). Ezzel együtt az életkor egyéves emelkedésével a súlyosabb látóidegfő-elváltozás kialakulása valamivel kisebb mértékben, 4.8%-kal fokozódik (p=0,029, 95%-os KI: 0,5-9,3). Megbeszélés Mára már nyilvánvalóvá vált, hogy a magas szemnyomáson, a genetikai, faji, életkori és a myopiával, vagy diabétesszel kapcsolatos diszpozíción kívül egyéb, nevezetesen a vascularis kockázati tényzőknek is szerepe van abban, hogy egyes betegekben a primer nyílt zugú glaucoma kialakul vagy progrediál.1-2-3,16 A vascularis kockázati tényezők közül legnagyobb figyelmet az éjszakai hipotenzió és a vasospasmus kapott.6-9 Saját anyagunkban a vasospasmus tekintetében az időszakos perifériás keringési zavarra utaló hideg végtag 30,8%-ban, claudicatio intermittens 16,2%-ban, időszakos eszméletvesztés és ájulás 11,3%-ban volt kimutatható. A hazai szakirodalomban a témát összefoglaló közlemény is világosan rámutat a vasospasmus és az endotelinek kóroki szerepére.13 Egyes irodalmi adatok arra utalnak, hogy a vasospasmussal járó tünetegyütteseknek nem csupán a helyi ischaemia.10’13 következtében kifejlődő normáltenziós, hanem egyéb glaucoma-típusok, mint pl. a vascularis glaucoma kialakulásában is szerepe lehet.1 Vascularis rizikófaktorok szerepe a glaucoma kialakulásában és progressziójában és progressziójában
