Szemészet, 2003 (140. évfolyam, 1-4. szám)
2003-12-01 / 4. szám
140. évfolyam (2003) 3. táblázat. Korai posztoperatív szövődmények' 4. táblázat. Késői posztoperatív szövődmények Esetszám Gyakoriság (%) Esetszám Gyakoriság (%) Izzadmány a pupilla területében 8 4,6 Corneaborússág 55 31.6 Tartós tensiofokozódás 7 4,0 Szemnyomás-emelkedés 9 5,1 Tokfibrosis 7 4,0 Tyndall-jelenség 21 12,0 Szaruhártya-dekompenzáció 0 0,0 Hyphaema 2 1,1 PCL decentrálódása 1 0,5 * Egy műtét kapcsán több szövődmény is előfordult Összesen 15 8,6 5 esetben, és ezzel sikerült elkerülni az üvegtestveszteséget. Három esetben azonban a zonulodialysishez az üvegtest prolabálása társult, és ez lehetetlenné tette a tokfeszítő gyűrű alkalmazását, míg a tokruptura minden esetben üvegtesti ellátást igényelt 16 szemen. A kisebb gyakorlattal rendelkező operatőrök esetében a több mint kétszeres, illetve a csaknem négyszeres komplikációs ráta az aránytalanul kisebb számú végzett műtéthez viszonyítva számszerűen sok, valójában nehezen értékelhető. A korai posztoperatív szövődmények (3. táblázat) közül a cornea borússága fordult elő a leggyakrabban (31,6%). Ez összefüggésben lehet azzal, hogy a PEX-es betegek esetében gyakrabban találkoztunk kemény maggal vagy érett hályoggal, ami nagyobb phaco-energiát, óvatosabb manipulációt, hosszabb műtéti időt igényelt. Szemnyomásemelkedés 9 szemen fordult elő, 7 szemen találtuk tartósnak az emelkedést (4. táblázat), amely szemnyomás-csökkentő kezelést igényelt (1 esetben Nd-YAG-iridotomia, 1 esetben cyclophotocoagulatio). A posztoperatív megfigyelési idő alatt észlelt tokfibrosis miatt 4 esetben Nd-YAG-capsulotomia történt (átlag 32 héttel a műtét után). A műlencse helyzetváltozását, decentrálódását egy esetben tapasztaltuk, ez azonban látászavart nem okozott, így beavatkozást sem igényelt. Megbeszélés PEX-es szemeken végzett szürkehályog-műtét elvégzése nagyobb kihívást jelent az operatőr számára.20 Mind hazai,1,2,9,21 mind külföldi3,4,5,7,19,20 tanulmányok sora foglalkozik a PEX szindrómával, az extracapsularis és a phacoemulsificatiós technikával végzett szürkehályog-műtétek várható szövődményeivel. A PEX egyértelmű kapcsolatban áll a glaucomával, hajlamosít cataracta kialakulására, a zonulagyengeség miatt gyakori a phacodonesis. A vér-csarnokvíz gát zavara műtét során fibrines izzadmány kialakulásához, elülső csarnok hypoxiához vezethet, pupilladilatációs zavarok jelentkezhetnek, valamint a csökkent cornealis endothelsejtszám miatt cornea-dekompenzáció léphet fel.19,20 Ezen tényezők hozzájárulnak a gyakoribb intraoperativ és posztoperatív komplikációk előfordulásához. Közismertek a phacoemulsificatiós technika előnyei: a zárt rendszerben történő operálás, a nagyfokú hypotonia hiánya, ugyanakkor az ezen betegek között gyakrabban előforduló keményebb magok megnehezítik a phaco-technika alkalmazását. Felmérésünkben kevesebb esetben tapasztaltunk szekunder glaucomát, mint korábban.2 Ennek okát a műtét közben alkalmazott tokfeszítő gyűrű használatával magyarázza az irodalom.20 Az eseménytelen szürkehályog-műtét után is gyakran leírnak szemnyomás-emelkedést, amelyet elsősorban a csarnok-, illetve csarnokzugi képletekkel hoznak összefüggésbe. A tokfeszítő gyűrű, azonban ezeket a sekélyebb csarnokokat, elzáródásra hajlamosabb csarnokzugokat mélyíti, illetve „megnyitja”. Eddig közölt adatok szerint5,4,7,11 a PEX-es szemeken végzett extracapsularis szürkehályog-műtét a vártnál nagyobb arányban szövődményes, gyakoribb a zonulodialysis, a hátsó tok szakadása és üvegtestveszteség, így az intraoperativ szövődmények aránya elérheti a 12-35%-ot.7 Saját előző felmérésünkben2 a műtéti szövődményeket 19,5%-nak találtuk, a mostani betegcsoportban ez 15%-ban fordult elő. Az intraoperativ szövődmények nagymértékben függnek az operatőr gyakorlottságától, a leggyakorlottabb operatőrcsoportban mindössze 15%-ban, a kevésbé gyakorlott operatőrök csoportjaiban viszont halmozottan fordultak elő komplikációk (30.7, ill. 50%-ban). A korai posztoperatív szövődmények közül a gyulladásos reakciók az iris mechanikai érintésével is összefüggésbe hozhatók (nem jól táguló pupillák), a nehezen, elégtelenül táguló pupilla az intracapsularis manipulálás kontrollját nehezítette, valamint műtét közben tovább súlyosbította a helyzetet az iris phaco-fejjel történt érintése. A jelen felmérésünkben ritkábban figyeltünk meg fibrines reakciót, mint korábbi, extracapsularis technikával végzett műtétek során.2 A PEX-es szemek szaruhártyája főleg centrálisán vékonyabb, szignifikánsan kisebb az endothelsejtsűrűség,18 ezért ezzel is összefüggésbe hozható a gyakoribb szaruhártya-oedema is, ami minden esetünkben átmenetinek bizonyult. Bár az intraoperativ szövődmények arányát nagyjából megegyezőnek találtuk más közölt adatokkal, a korai, és a késői szövődmények számát előző közleményünkkel összehasonlítva kevesebbnek találtuk. Ez összefüggésbe hozható a phacoemulsificatiós technika alkalmazásával, mert gyakorlott kézben a műtét alatti szövődmények kíméletesebben ellensúlyozhatok, illetve uralhatok. Nem gyakorlott operatőrök esetén számolni kell halmozott és súlyosabb szövődmények előfordulásával. Összefoglalva, saját eredményeink alapján a phacoemulsificatiós műtéti technika nagyobb biztonsággal alkalmazható PEX-es szemek szürkehályog-műtésére, és kíméletesebb eljárás az extracapsularis extractiónál. A tervezett műtét előtt fokozott figyelemmel kell a beteget megvizsgálni. Fel kell készülni a várható intra- és posztoperatív szövődmények emelkedettebb előfordulási arányára. Ezért lehetőleg kellő gyakorlattal rendelkező operatőr vállalkozzék a feladatra. Phacoemulsificatio pseudoexfoliatiós szemeken