Szemészet, 2003 (140. évfolyam, 1-4. szám)
2003-03-01 / 1. szám
140. évfolyam (2003) 15 1. táblázat. A betegek adatai 1990-94 1995 1996 1997 Ossz. Betegszám 157 28 69 53 307 Férfi/nő 73/84 14/14 36/33 27/26 150/157 Átlagéletkor (év) 58 54 58 52 56 DM fennállási ideje (átlag, év) 16 15 15 14 15 NIDDM/IDDM (%)-81/19 Tractiós RD aránya (%) 33 46 50 73-diabeteses retinopathia okozta fel nem szívódó üvegtesti vérzés, ideghártya-leválással fenyegető tractio vagy fennálló tractiós ablatio diagnózisa miatt PPV-t. A műtéteket 2 sebész végezte. A szignifikanciavizsgálat Fischer-féle exact teszttel történt, szignifikánsnak p<0,05 esetén tekintettük az eltérést. A jelen tanulmányunkban 307 beteg 355 szemének adatait elemeztük, legalább 6 hónapos nyomon követés során, retrospektív módon. Beteganyagunk nem válogatott, az adott időszak minden esetét célunk volt megvizsgálni, csak azok a betegek estek ki, akiknél nem volt meg a 6 hónapos utánkövetés (pl. más intézet ellenőrizte műtét után). Az átlagos nyomon követési idő 16 hónap volt. A betegek átlagéletkora 57 év, a diabetes mellitus (ismert!) fennállási ideje 15 év. Az 1. táblázatban láthatóak a betegek adatai. Nagy részük 2-es típusú, időskori vagy NIDDM-ben szenvedett (81%), ezen belül per os antidiabetikumokon kívül sokan inzulinkezelést is igényeltek (74%). Betegeinket 2 csoportba osztottuk az alapján, hogy állt-e rendelkezésünkre a műtét alatt fotokoagulálást lehetővé tevő endolézeres kezelés. Nem-I. csoport: 181 szem, a vizsgált periódus első 5 éve; igen-II. csoport: 174 szem, 1995-1997 között. Eredmények A műtét előtt elvégzett panretinalis lézerkezelések aránya (minimálisan 2000 góc a hátsó pólus megkímélésével) a vizsgált időszakban fokozatosan nőtt (14-ről 48%-ra), míg a kezeletleneké csökkent (41-ről 28%-ra) (1. ábra). A műtét előtt elkezdett lézerkezelések aránya a két csoport között közel azonos volt (88-92%, p=0,21). Lokalizált vagy kiterjedt preoperatív tractiós ideghártya-leválást azonban gyakrabban találtunk a II. csoportban (I.: 39%, II.: 58%, p=0,0005) Betegeink műtét előtti látásélességét a 2. ábra mutatja. Az évek múlásával egyre gyakrabban végeztünk PPV-t jó (0,5 vagy ennél jobb) vízus esetében, ha a retina állapota ezt indokolta (pl. maculát fenyegető, de azt el nem érő tractiós leválás), 1997-ben ez az arány 10% volt. A műtétek alatt regisztrált retinopathia súlyosságát a 3. ábra mutatja. A vitrectomiával szembeni bizalom növekedésével és a technikai feltételek javulásával párhuzamosan nőtt a súlyos tractiós esetekben végzett műtétek aránya (1990—94-rő1 1997-re 40%-kal). Ezzel párhuzamosan a műtétet kiegészítő olajbeültetés aránya 7%-kai nőtt. A tractiós ablatio kezelési lehetőségének nehézségét jelzi, hogy ezek2. táblázat. A szövődmények alakulása 1990-94 1995-97 Intraoperativ Retinalézió 14% 13% Jelentős vérzés 22% 6% Posztoperatív Üvegtesti vérzés 22% 29% Szemnyomás-emelkedés 19% 10% Cataracta fokozódása 16% 16% Reproliferácio 10% 4% Ablatio retinae 10% 7% nél az eseteknél reoperációra 8%-kal, olajbeültetésre 29%kal, gáz beültetésére 10%-kai gyakrabban került sor. Műtét alatti endolézeres kezelés 1995-ben az esetek 34%ában, 1996-ban 38%-ában, 1997-ben 60%-ában történt. 1995-97 között szürkehályog-eltávolítással kombinált műtét történt 3%-ban, műlencse-beültetéssel csak 1%-ban került sor. Irodalmi adatok és saját tapasztalataink szerint a kombinált műtét rosszabb prognózisú, több a komplikáció.15 Ezért minden esetben, amikor a lencseborússág még megengedte, nem történt meg a lencseeltávolítás egy ülésben. Jelentős intraoperativ vérzést szignifikánsan gyakrabban észleltünk az I. csoportban (I.: 22%, II.: 6%, p=0,00001). A posztoperatív üvegtesti vérzésben kisebb eltérést regisztráltunk (I.: 22%, II.: 31%, p=0,06). A reproliferácio aránya: I.: 10%, II.: 4% (p=0,003). A legfontosabb intra- és posztoperatív szövődmények és arányaik láthatók a 2. táblázatban. Betegeink műtét utáni vízusát a 4. ábra mutatja. Javult a vízus átlagosan 66%-ban (I.: 63%, II.: 70%, p=0,18), változatlan maradt 18%-ban (I.: 16% II.: 16%, p=0,49), romlott 16%-ban (I.: 21%, II.: 14%, p=0,015). Megfigyelhető, hogy a rosszabb kiindulási helyzet dacára jobbak a látásélesség-eredmények az 1995-97-es években (II. csoport). Szignifikánsan, huszonkét százalékkal több esetben 0,15 vagy annál jobb a látásélesség (p=0,00001), 11%-kal több a 0,5-nél jobb vízusú szemek aránya (p=0,0001). Fényérzés nélküli állapot az I. csoportban 11%-ban, a II. csoportban 6%-ban (p=0,087) alakult ki. Az elülső proliferáció aránya beteganyagunkban elhanyagolhatónak bizonyult. Vitreoretinalis sebészet jelentősége diabetes mellitus okozta retinopathia kezelésében
