Szemészet, 2003 (140. évfolyam, 1-4. szám)
2003-09-01 / 3. szám
140. évfolyam (2003) 159 ±1,0 D-ás tartományba a szemek 38,2%-a került. A követési időszak alatt a szemek 38,2%-ban lépett fel regresszió. A legjobb korrigált visus a szemek 52,9%-ában változatlan maradt, 29,4%-ában javult és 17,7%-ában romlott. A lencseműtétek előtt az átlagos preoperatív korrekció -15,8+3,71 D volt, vagyis átlagosan -1,3 D-ával magasabb, mint a PRK csoportban. A műtét előtti átlagos legjobb korrigált látóélesség 0,42±0,23 volt, amely a műtét után 0,67±0,25-re javult. A legjobb korrigált látóélesség a szemek 74,3%-ban javult; 18,6%-ban változatlan maradt és csak 7,1%-ban romlott. A legjobb korrigált visus vonatkozásában ez a javulás kiemelkedőnek mondható, az egyéb refraktív sebészeti módszerekkel (PRK, LASIK, LASEK) ilyen mértékű javulás a nagyfokban myopiás szemek körében nem érhető el. A nagyfokú myopia refraktív sebészeti kezelése régóta problémát okoz, amelynek legfontosabb limitációját a szaruhártya preoperatív vastagsága szabja meg mind a PRK-, mind a LASIK-módszer alkalmazása esetén. Williams34 eredményei szerint a nagyfokban myopiás szemekben PRK-t követően csak 70%-ban érhető el az, hogy a posztoperatív refrakció ±2,0 D-ás tartományba kerüljön. Williams beteganyagában is posztoperatív subepithelialis corneahomályok jelentették a legnagyobb problémát. Vorotnikova a PRK-kezelések utáni regresszív vagy reziduális myopiát PRK-val kezelte újra, és megállapítja, hogy minél magasabb a kiindulási dioptiraérték, annál nagyobb fokú regresszióra vagy reziduális myopiára kell számítani az újrakezelések kapcsán is.28 Reviglio a LaserSight 200 excimer lézerkészülék eredményeit értékelte 950 eset kapcsán LASIK-műtéti technika mellett. Eredményei szerint a -10,0 D feletti szemekben a -13,3±2,9 D preoperatív refrakció a 6 hónapos követési idő végén -1,3 ±1,4 D-ára csökkent. A rövid követési idő miatt azonban a hosszú távú stabilitásról nem nyilatkozott.23 Magallanes ezzel szemben megállapítja, hogy -15,0 D-áig a LASIK-módszer megfelelő stabilitást biztosított a 2 éves követési idő során, azonban amennyiben a preoperatív refrakció magasabb volt -15,0 D-ánál, jelentős regresszió alakult ki és megemelkedett a progresszív ectasia (művi keratoconus) veszélye. A legjobb korrigált visus vizsgálata során a -12,0 D feletti szemek között egyetlen szem sem nyert egyetlen Snellen-vonalat sem a LASIK-beavatkozás elvégzése után.15 Az ismert LASIK-szövődményeken kívül (lebenyvesztés, részleges lebenyképzés, gomblyuk lebeny, diffúz lamellaris keratitis, hámbekúszás, káprázás) az irodalomban kétoldali macularis vérzésről is beszámolnak,13 valamint leírták a LASIK-indukálta opticus neuropathia esetét is.3 Természetesen ezek ritka szövődmények, az eredmények összehasonlításánál a legjobb korrigált látóélességben bekövetkező változásokat kell szigorúan figyelembe venni. Másik alternatívaként a gyűrű alakú alagút-keratoplasticát említik az irodalomban, amelynek lényege szerint egy gyűrű alakú alagútseben keresztül csík formára vágott corneaszövetet ültetnek be a recipiens corneába, amellyel maximálisan -14,5 D-át sikerült korrigálni az állatkísérletek során. Tudomásunk szerint ezt a technológiát az alacsony jósolhatóság miatt humán műtétek során még nem alkalmazták.24 A szemészeti irodalomban számos közlemény jelent meg arra vonatkozóan, hogy phakiás vagy aphakiás műlencseimplantáció utáni maradék fénytörési hibát LASIK-műtéttel kompenzálták. Egy beteg kapcsán ilyen beavatkozásról számol be Probst,21 több páciens kapcsán Zaldivar:36 Zaldivar 67 szem eredményeit értékelte, a preoperatív átlagos refrakció -23,0 ± -3,6 D volt. A lencseműtét során Staar Coliaméi- hátsó csarnoki phakiás kontaktlencsét ültetett be, majd a maradék refrakciós hibát (-6,0±2,8 D) LASIK-műtéttel kompenzálta. A LASIK utáni átlagos refrakció -0,2±0,9 D volt, a kezelt szemek 85%-a került ±1,0 D-ás refrakciós tartományba; 1,0-es korrigálatlan visust 3%-ban (2 szem) ért el, 0,5-es nyers látóélességet 69%-ban. Eredményei alapján a módszert -18,0 D és -35,0 D között hatásosnak tartja. Egy másik közleményben Zaldivar phakiás és a pseudophakiás implantált műlencsék utáni LASIK-műtétek eredményeit hasonlította össze. A vizsgálatok során 281 phakiás és 64 pseudophakiás szem adatait értékelték. A lencseimplantáció után 1 hónappal végezték el a LASIK-beavatkozást. A pkakiás csoportban -5,5 D-ás reziduális fénytörési hibát, a PCL-es csoportban -2,61 D-ás reziduális fénytörési hibát kezeltek a LASIK-műtéttel. Refrakció szempontjából a szemek hasonlóan reagáltak mindkét csoportban, 1 hónappal a LASIK után az átlagos refrakció +0,09 D volt. A sicca szindróma előfordulási gyakorisága hasonló volt mindkét csoportban, közel 10%-ban jelentkezett a LASIK-ot követően. Az interstitialis cornea-oedema kizárólag a phakiás csoportban jelentkezett, előfordulási gyakoriság 2,1% volt, retinalis szövődmény egyik csoportban sem alakult ki. A szerzők a sicca szindróma kialakulását tekintették a LASIK-kal kombinált lencseműtétek legfontosabb szövődményének.38 A phakiás hátsó csarnoki kontaktlencsék és a LASIK-műtét kombinációjával kapcsolatosan hasonló eredményekről számol be Bleckmann is.2 Utóbbi közlemények megegyeznek abban, hogy a phakiás intraocularis kontaktlencsével extrém fokú myopában nem garantálható a korrekció nélküli legjobb látásélesség, valamint az elülső tok súrlódása miatt gyakori szövődmény az elülső kérgi homályok megjelenése. Saját eredményeink szerint a phacoemulsificatióval kombinált hátsó csarnoki lencse beültetése során az optikai tervezhetőség magasabb, mint a korábban ismertetett módszernél. Saját tapasztalatainkat összefoglalva: a tiszta lencse phacoemulsificatiós technikával történő eltávolítása és megfelelő dioptriaértékű hátsó csarnoki lencse beültetésével történő pótlása kiemelkedő refraktív eredményeket biztosított a nagyfokban rövidlátó páciensek körében. Hangsúlyozzuk a legjobb korrigált visus értékében a 2,5 tizedes átlagos javulást, valamint a látótér kitágulását, a nagy dioptriájú szemüveg széli képtorzító hatásának hiánya miatt. Az elért refrakciós eredmények meghaladták a -12,0 D feletti szemeken hagyományos refraktív sebészeti beavatkozásokkal (PRK, LASIK) elérhető eredményeket. Nem kell számolni a cornealis sebgyógyulási reakcióból adódó subepithelialis homályok, irreguláris astigmia, továbbá az esetleges művi ectasia kialakulásával. Az ultrahangos biometria megfelelő pontosságot szolgáltatott, a hypermetropiás fénytörési eltolódás nem haladta meg a +1,75 D-át. A visusrehabilitáció gyors volt. Intraoperativ szövődményként a hátsó tok sérülése 2 esetben fordult elő, azonban az open-sky vitrectomiával kiegészített műtéti technika eredményeként a kerek pupilla megtartott maradt, a legjobb korrigált látóélesség nem csökkent. Retinaleválás 1 szemben (1,4%) fordult elő, amely nem különbözik a hasonló beavatkozást értékelő szerPhacoemulsificatióval kombinált hátsó csarnoki lencse beültetése nagyfokú myopiában
