Szemészet, 2003 (140. évfolyam, 1-4. szám)
2003-06-01 / 2. szám
Szemészet ■ 140. évfolyam (2003) 126 A Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi és Egészségtudományi Centrum Általános Orvostudományi Kar Szemészeti Klinikájának (igazgató: Kovács Bálint egyetemi tanár),1 a Helen Keller Eye Foundation Birmingham, Alabama, U.S.A2 és a Mafraq Hospital Eye Department, Abu Dhabi, U.A.E3 közleménye Ocularis toxocariasis* Szabó Ilona,1 Kuhn Ferenc,2 Mester Viktória,3 Bíró Zsolt1 Összefoglalás: Szisztémás Toxocara-infekciót követően (visceralis larva migrans) a hematogén úton kialakuló granulomatosus gyulladás egyik predilekciós helye a szem hátsó szegmentuma (ocularis larva migrans). A diagnózis felállítása a klinikai kép alapján történik. Krónikus endophthalmitis és perifériás granuloma együttes előfordulása többszörösen veszélyezteti a látást. Kitartó gyógyszeres kezelés lehetőséget ad a gyulladás legsúlyosabb következményeinek sebészi úton való gyógyítására. Esetismertetésünkkel a pars plana vitrectomiát megelőző és követő általános gyulladáscsökkentő és immunszupresszív kezelést mutatjuk be, melyek a látás megőrzését eredményezték. Kulcsszavak: Toxocara-granuloma, krónikus endophthalmitis, konzervatív kezelés, pars plana vitrectomia Ocular toxocariasis Summary: Following systemic toxocara infection, one commonly-found location of granulomatous inflammation of haematogenic type is the posterior segment of the eye. Diagnosis is based on the clinical picture. Visual acuity is endangered both by chronic endophthalmitis and by peripheric granuloma. Appropriate drug treatment can prevent the most severe consequences of the inflammation, which may require surgical treatment. In presenting this case it is our intention to illustrate our policy of general anti-inflammatory and immunosuppressive therapy before pars-plana vitrectomy and following it, resulting in better preservation of vision. Key words: Toxocara granuloma and chronic endophthalmitis, conservative therapy, pars plana vitrectomy Az ocularis toxocariasis ritka, de jól ismert, egyoldali, granulomaképződéssel járó hátsó uveitis gyermekekben és fiatal felnőttekben. A leggyakoribb kórokozó a kutyában élősködő Toxocara canis, mely szerte a világon megtalálható, az infekciós ráta földrajzilag változó. A toxocariasis szisztémás formáját általános tünetek kísérik, míg az ocularis formára a strabismus, a visusromlás, a leukocoria és az uveitis hívhatja fel a figyelmet. Eosinophylia és Toxocara elleni ELISA titer-emelkedés jellemző a szisztémás formára. Az ocularis toxocariasis elsődlegesen klinikai diagnózis, nem zárja ki a negatív vagy alacsony értékű toxocara elleni ELISA titer sem. Az intraocularis Toxocara-granuloma lokalizációja alapvetően meghatározhatja a látássérülés mértékét. A perifériás helyzetű granuloma, valamint a kifejezett uveitisszel járó formákban a látást csökkentő komplikációk konzervatív és sebészi úton eredményesen befolyásolhatók, gyógyíthatók. Esetünk ismertetésével is ezt szeretnénk megerősíteni. Esetismertetés A fiatal nőbeteget első alkalommal 2000 áprilisában vizsgáltuk egyoldali hátsó uveitis, recidiváló elülső uveitis és szekunder glaucoma miatt. Szemészeti betegsége 1999-ben kezdődött, mely miatt más intézetben kezelték. Vizsgálati leleteiből kiemelendő az alsó periférián elhelyezkedő típusos szemfenéki granuloma és az enyhén emelkedett Toxocara * Prof. Kovács Bálint egyetemi tanár 60. születésnapjára elleni ELISA érték. Látása teljes volt. Az uveitishez társuló szekunder glaucoma konzervatív úton kezelhetetlen volt. Mivel a gonioscopiás kép normális volt, filtrációs műtétet végeztünk. A szemnyomás két hónapig a normális tartományon belüli volt, majd fokozatosan emelkedett. Ezzel párhuzamosan kifejezett vitritis és a perifériás granuloma környezetében masszív, fehér exsudatum jelentkezett. A visus fokozatos romlását a kialakult CMO (cystoid maculaoedema) magyarázta. A széteső granuloma okozta gyulladást általános nemszteroid gyulladáscsökkentővel igyekeztünk befolyásolni. A korábban alkalmazott általános kortikoszteroid-terápia mellett ugyanis a szemnyomás emelkedése még kifejezettebb volt. Heti kétszeri kiegészítő parabulbaris deposteroid-injekció drámaian csökkentette az intravitrealis gyulladást, de minimális perifériás vitreoretinalis trakció kialakulását észleltük. A perzisztáló gyulladás, a klinikailag szignifikáns CMO, lokális és általános szemnyomáscsökkentő kezelés ellenére is magas szemnyomás miatt általános cyclosporin-A-kezelést kezdtünk. Két és fél hónap alatt a gyulladás jelentősen mérséklődött, a látásélesség javult, a macula-oedema mérséklődött és a szemnyomás is normalizálódott. A betegség váratlan, erőteljes fellobbanásával a gyulladás összes, látást fenyegető szövődménye kiújult. Változatlan immunszuppresszív és szelektív nemszteroid gyulladáscsökkentő kezelés mellett a betegnek műtétet javasoltunk, melyre 2001 szeptemberében került sor. A műtét során rendkívül beszűrt üvegtestet találtunk, a perifériás granulomából fib-Szabó Ilona
