Szemészet, 2003 (140. évfolyam, 1-4. szám)
2003-06-01 / 2. szám
no Szemészet Conclusions: Duration and progression of complaints varied according to the anamnesis. Progression can be expected to be slow in idiopathic cases, and rather rapid in traumatic and postoperative cases. The prognosis seemed less favorable and the clinical course was more severe in traumatic cases. No recurrence was experienced in case ofILM removal, which suggests that this may be advisable in all cases. Occurrence of postoperative retinal detachment can be reduced with the introduction of laser cerclage and careful examination of the retinal periphery at the end of surgery. The functional outcome in the majority of cases is good. Relatively early surgery should be considered in traumatic cases. Whether surgery should be performed depends primarily on the visual needs of the informed patient, so the decision should be made only after proper counseling. Key words: epimacular proliferation (EMP), pars plana vitrectomy Az epiretinalis membránok (ERM) incidenciájáról, terminológiájáról, patofiziológiájáról, etiológiájáról, klinikai tüneteiről, differenciáldiagnosztikai problémáiról és a műtéti kezelésről részletesen beszámoltunk korábbi közleményünkben, „Epiretinalis membránok klinikai megjelenése és sebészi kezelésük I.” címmel. Saját klinikai beteganyagunk feldolgozásának célja ismereteink bővítése az EMP műtéti kezelésével kapcsolatban. Betegek és módszer A Pécsi Tudományegyetem Szemészeti Klinikáján 1995 januárja és 1999 decembere közötti időben 52 beteg 52 szemén végeztünk pars plana vitrectomiát EMP miatt. Ezen konszekutív betegek klinikai adatait tekintettük át retrospektív módon. Csak a centrális retinát érintő, illetve a centrumból induló membránokat vettük bele értékelésünkbe, a perifériás retinarészeket is érintő formákat tanulmányunkból kizártuk. Eredmények Az átlagéletkor 61 év, a legfiatalabb beteg 10, a legidősebb 81 éves volt. A nemek aránya: 60% nő, 40% férfi. Minden esetben egyoldali volt a folyamat, a másik szemen klinikailag manifesztálódó EMP-t nem észleltünk. Az etiológiát tekintve az idiopathiás esetek domináltak (67%). A kortörténetben 12%-ban szerepelt trauma, ezek többsége (8%) a szemet ért súlyos contusio (pezsgődugó, hógolyó stb.), illetve két esetben (2%) a fejet ért nagy erejű tompa ütés autóbaleset következtében. A szemcontusio következményeként egy esetben felszívódó üvegtesti vérzést tapasztaltunk, egy esetben pedig ideghártya-leválás miatt műtétet végeztek az EMP kialakulását megelőzően több mint egy évvel. Ebben az esetben a szem contusiója mellett az ideghártya-leválás műtétje is etiológiai faktornak tekintendő. Vascularis megbetegedés 4%-ban fordult elő, ismeretlen eredetű vasculitis, a centrális retinalis vénaág okklúziója és retinalis arteriolaris macroaneurisma formájában. Egy betegünk (2%) neuritis retrobulbaris diagnózissal állt kezelés alatt évekkel az ERM kialakulása előtt. Műtéti beavatkozás 17%-ban szerepelt az anamnézisben. Az esetek kétharmadában szürkehályog-, egyharmadában ablatio retinae műtét történt. A panaszok átlagos fennállási ideje 12 hónap, a legrövidebb időtartam 1 hónap, a leghosszabb 9 év volt. A kísérő szembetegségek közül a cataracta fordult elő a legnagyobb százalékban (35%), ezt követte a maculalyuk (27%), a nyitott zugú glaucoma (13%), a pseudoexfoliatio (4%), a korhoz kötött maculadegeneráció (2%) és a macularis chorioretinalis heg (2%). Intraoperativ leletként teljes hátsó üvegtesti leválást csak az esetek 64%-ában találtunk. Harminchat százalékban a hátsó üvegtesti felszín leválása nem következett be. Az EMP az esetek többségében vékony membránként (71%) a maculatájra vagy a hátsó pólusra lokalizálódott, azon túl csupán 12%-ban terjedt. Vaskos membránnal az esetek 18%-ában találkoztunk, míg 11%-ban a membrán egyaránt tartalmazott vaskosabb és vékonyabb részeket, túlterjedve a hátsó póluson. A proliferáció idiopathiás maculalyukhoz társulva preoperatíve láthatatlan volt 13%-ban. Csupán rendellenes fényreflex retinalis redők nélkül 10%-ban fordult elő, míg részleges vastagságú retinaredőket 35%-ban, teljes vastagságú redőket 42%-ban észleltünk. Fovealis ectopiát és a macula cystoid oedemáját egyaránt 12%-ban tapasztaltunk, 4%-ban behüvelyezett ereket láttunk a funduson. A membránok eltávolítására 96%-ban használtunk intraocularis csipeszt, estenként (27%) a membrán késsel való behasítására volt szükség, ha szél nem mutatkozott. Tanoféle membrán-eltávolítót 6%-ban használtunk. Egy esetben (2%) az EMP-t teljes egészében nem tudtuk eltávolítani a retina felszínéről. Levonását megkíséreltük a membrana limitans internával (MLI) együtt is, de nem jártunk sikerrel. A membrán helyenként oly erősen kapaszkodott össze az MLI-n keresztül az alatta fekvő oedemás retinával, hogy az eltávolítás következtében a retinára gyakorolt húzás nem kívánt iatrogén retinalézióval fenyegetett. AZ MLI az esetek 48%-ában került eltávolításra szándékosan, 6%-ban az EMP-val együtt jól látható nagyobb MLI-részletek is lefejtésre kerültek. Tudomásunk szerint 46%-ban maradt a helyén az MLI. A membrán lefejtése során 22%-ban tapasztaltunk kisebb kapilláris vérzést és egy esetben enyhe, spontán csillapuló vérzést a membrán alatt elhelyezkedő retinalis érből. Ekvatoriális iatrogén retinaszakadás egy esetben (2%) fordult elő, melynek intraoperativ endolézeres kezelése megtörtént. Három esetben (6%) a követési idő 1 hónapnál rövidebb volt, így ezeket az eseteket a posztoperatív értékelésből kizártuk. Az átlagos követési idő 21 hónap, a legrövidebb 2 hó, a leghosszabb 61 hónap volt. Posztoperatív szövődményként 8%-ban fordult elő felső retinaleválás. Az ideghártya minden esetben visszafeküdt Mester Viktória
