Szemészet, 2003 (140. évfolyam, 1-4. szám)
2003-03-01 / 1. szám
Szemészet mann professzornőnek kiemelkedő a szerepe abban, hogy a tonográfiának hosszabb időszakon át nagy jelentősége volt hazánkban a glaucoma diagnosztikájában. Természetesen ebben az időszakban a csarnokvíz-forgalom molekuláris szabályozásáról sokkal kevesebb ismeret állt rendelkezésre, mint jelenleg. A tudományos érdeklődés pedig az utóbbi időben inkább a látóidegfő, a retina és a chorioidea vérellátása, majd e vérellátás szabályozása felé fordult.9’1617 Ennek ellenére a modern molekuláris ismeretek fejlődésével a csarnokvíz-forgalom szabályozásáról is egyre több új, elsősorban laboratóriumi ismeret látott napvilágot. Ma már a trabecularis rendszert nem tekintjük passzív szűrőnek, hanem bonyolultan szabályozott, a corpus ciliaréval részben együttműködő, részben azzal antagonizmusban ható szabályozó struktúrának tartjuk.1’30,38 Ez az összefoglaló közlemény a trabecularis rendszer szabályozó szerepére vonatkozó jelenlegi ismereteket mutatja be röviden. Részletesen foglalkozik az endotelinek szabályozó funkciójára vonatkozó adatokkal, ezen belül pedig saját munkacsoportunk 1996-2001 között végzett, idevonatkozó kutatásaival. Ennek kapcsán a közlemény megismerteti az olvasót azzal a gondolatmenettel, amellyel az egyes kísérletek eredményei alapján újabb kérdésekhez jutottunk el, és újabb vizsgálatokat tervezhettünk meg. A trabecularis rendszer szabályozó szerepe, ahogyan azt 2002-ben látjuk Mindenek előtt fel kell tenni azt a kérdést, hogy miért szükséges a trabecularis rendszerrel és a csarnokvíz-forgalommal foglalkozni, ha a glaucomát nem a szembelnyomás nagyságával, hanem a retinalis ganglionsejtek progresszív pusztulásával definiáljuk.10 Gyakorló szemorvosként gondolkodva azért, mert a kialakult glaucoma progresszióját, súlyosbodását a szemnyomás kellő mértékű csökkentésével az esetek nagy részében lényegesen lassítani lehet.34 Másrészt, kórélettani szempontból azért, mert a csarnokvízforgalom szabályozása a szemnyomás befolyásolása révén fontos szerepet játszik a retinalis ganglionsejtek pusztulásához vezető folyamatokban. Ráadásul számos olyan regulátormolekula, amelyről azt tartjuk, hogy a papilla, a retina és a chorioidea glaucomás szabályozási zavaraiban kitüntetett szerepet játszik (endotelinek, nitrogén-monoxid stb.) egyben a trabecularis sejtek regulátormolekulája is.10 1. táblázat. A trabecularis sejtek kontrakciójában is szerepet játszó legfontosabb ioncsatornák, transzporterek és receptorok30 Ioncsatornák Transzporterek Receptorok K+ Maxi K+ Feszültségfüggő (L-típusú) Nem szelektív kationcsatorna (K+, Na\ Ca2+) Akvaporin Na+ 2K+-3Na+ Na+-H+ Na+-HCO,-Cl HCO,-Cl Na+-C1“K+ Na+-glükóz 3 Na+-Ca2+ muszkarinerg adrenerg ET-A prosztaglandin neuropeptid melatonin hisztamin Tételezzük fel, hogy - miként az fokális ischaemiás glaucomában történik - a papillát ellátó kis arteriolák vagy prekapillárisok közül néhányban érátmérő-szabályozási zavar lép fel. A lokálisan megnövekvő endotelinszint miatt az ér szűkül, ezért lokális hipoperfúzió alakul ki. Egyidejűleg a csarnokvíz emelkedett endotelinkoncentrációja miatt a trabecularis csarnokvíz-elfolyás is csökken (1. alább), emiatt pedig növekszik a szemnyomás. A károsodott vérellátású papillaterületen az emelkedett szemnyomás ellenében még kevesebb vér jut át az éren, mint egyébként, ezért körülírt ischaemia lép fel. Az oxigénhiány azonban nem végleges. Ha a csarnokvíz elfolyása néhány óra múlva javul, s csökken a szemnyomás, a károsodott papillaterületre újból vér áramlik be. Ennek következtében toxikus szabad gyökök képződnek, és ezek még nagyobb károsodást okoznak, mint a megelőző hipoperfúzió. A fenti változások hozzák létre az ischaemia-reperfúziós károsodást, ami a glaucomás progresszív peremterület-vesztés egyik fő okának tartható.910 A visszatérő ischaemia-reperfúzió kialakulásában pedig a szembelnyomás jelentős ingadozása, azaz a kórosan nagy diurnális szemnyomás-változás az ocularis perfúziós nyomás befolyásolása révén kiemelkedő szerepet játszik.9 A trabecularis sejtek a maguk termelte kollagénrostokból, elasztikus jellegű rostokból, proteoglikánokból és glikoproteinekből álló trabecularis extracelluláris anyagban foglalnak helyet.10 A trabecularis hálózat aktuális pórusnagyságát (és ezáltal a csarnokvíz-elfolyást, valamint ennek következtében a szemnyomást) egyrészt a trabecularis sejtek mérete (volumenreguláció1), valamint kontraktilitása (összehúzódás vagy relaxáció), másrészt a corpus ciliare húzó hatása determinálja. A sugárizom longitudinális rostjai ugyanis részben a trabecularis hálózaton tapadnak. Összehúzódásuk az intertrabecularis réseket tágítja, ezáltal (elméletileg) nő a csarnokvíz elfolyása, és csökken az intraocularis nyomás.30 38 A valóságban azonban a trabecularis sejt és a sugártest a csarnokvíz-elvezetés szempontjából antagonistaként működik: ellentétes hatásuk eredőjét észleljük, amikor a csarnokvíz elfolyását vizsgáljuk.30'38 Az eredő hatás azonban más és más aszerint, hogy éppen milyen molekula okozza a kontrakciót. A pilokarpinnak az a jól ismert hatása, hogy a trabecularis csarnokvíz-elfolyást növeli, és emiatt a szemnyomást csökkenti, annak a következménye, hogy erősen kontrahálja a sugárizmot, de csak kevéssé okoz összehúzódást a trabecularis sejtekben.30-38 Ezzel szemben az endotelin-1 (ET-1) sokkal erősebb kontrakciót vált ki a trabecularis hálózatban, mint a sugárizomban, emiatt hatására a trabecularis pórusok szűkülnek, és - ma már tudjuk - a szemnyomás emelkedik.30,38 A trabecularis sejt aktuális tónusát nagyon sok különböző hatás befolyásolja.1,3’26’28’3°’35’38 Ezek részben a sejt ioncsatornáin keresztül, részben transzportereken és receptorokon keresztül (1. táblázat) befolyásolják az intracelluláris második hírvivő (second messenger) rendszereket (G-proteinek, tirozin-kinázok, szerin/treonin-kináz, cGMP, cAMP, IP3), s így az összehúzódást és elernyedést közvetlenül irányító Ca2+ -ion-koncentrációt. Az endotelinek 1988 óta ismert polipeptidek, amelyek széles körű regulátor szerepet töltenek be az állatvilágban, így az emberi szervezetben is. Biológiai hatásaik szempontjából az endotelin-1 (ET-1) ismert közülük a legjobban. Ez Holló Gábor
