Szemészet, 2003 (140. évfolyam, 1-4. szám)
2003-06-01 / 2. szám
140. évfolyam (2003) 93 1. táblázat. A vizsgált betegek klinikai adatai Kontroll n=25 Simplex glaucoma (SG) n=131 Normotenzív glaucoma (NTG) n=18 Átlagéletkor (év) 57,5±12,7 62,8+12,3 66,2±7,5* Nem (ffi\nő) 11/14 56/75 6/12 Követési idő (év)-3,8±4,1 1,8±1,8* Hypertonia (%) 36 49,6 44 Diab. mell. (%) 12 11,4 0* ISZB (%) 16 17,5 38** Érbetegség (%) 8 16,0 5,5 * p<0,05, ** p<0,01, a kontrollal összehasonlítva jelez), és/vagy nazális lépcső jelenik meg az I/4-es látótérben.- IV. stádium: szűk I/3-as határok, I/4-el van csak vakfolt, van nazális lépcső.- V. stádium: I/4-es objektummal vizsgálva kezd elkülönülni a centrális látótér egy temporális szigettől (nagy scotomák vannak).- VI. stádium: szűk centrális látótér és temporálisan maradék látótérsziget detektálható I/4-el.- VII. stádium: III/4-el vagy V/4-el van csak szűk centrális látótér és/vagy temporális sziget. Az eredményeket Mann-Whitney-féle nonparametrikus statisztikai próbával és Wilcoxon-féle rank-korrelációs teszttel analizáltuk, szignifikánsnak a p<0,05 értéket vettük. Eredmények A kontrollok, a simplex glaucomás (SG) és a normotenzív glaucomás (NTG) betegek klinikai adatait az 1. táblázatban foglaltuk össze. Az életkorban kisfokú eltéréseket látunk, de az NTG-csoport tagjai csaknem 10 évvel idősebbek a kontrolioknál (57,5 vs. 66,2 év, p<0,05). A nem szerinti eloszlás azonos a kontroll- és az SG-csoportban, de az NTG-betegek között nagyobb, kétszeres, a nők aránya. A diagnosztizálástól a vizsgálatig eltelt követési idő az SG-csoportban 1-14 évig terjedt, átlagosan 3,8 év volt, míg az NTG-csoportnál 3 hónaptól 8 évig terjedt, átlagosan 1,8 év volt. Az ismerten haemorheologiai eltéréseket is okozó általános betegségek eloszlása közel azonos, kivéve az NTG-csoportot, ahol a vizsgált csoportban nem volt cukorbeteg, viszont több mint kétszeres az ischaemiás szívbeteg a kontrollcsoporthoz és az SG-csoporthoz képest (p<0,01). A vizsgálat időpontjában valamennyi simplex glaucomás beteg szemnyomása a normális tartományban volt: a betegek 81%-a szemcseppet használt (50% béta-blokkolót, míg a többiek kombinált terápiát alkamaztak), 5% szemnyomása trabeculectomia után cseppentés nélkül volt kompenzált, 14% trabeculectomia után szemcseppet is használt. A glaucomás betegcsoportot állandó (stagnáló) látótérfunkciót mutató csoportra (SLT) és progrediáló látótérkieséseket (PLT) mutató csoportra osztottuk (2. táblázat). 2. táblázat. A látótérkiesések alakulása alapján csoportosított simplex glaucomás betegek adatai Stagnáló látótér (SLT) n=100 Progrediáló látótérkiesések (PLT) n=31 Átlagéletkor (év) 61,3+12,6 67,5±10,0* Nem (ffi\nő) 45/55 11/20 Követési idő (év) 2,9±3,1* 6,6±5,5*** Hypertonia (%) 49,0 48,4 Diab. mell. (%) 11,8 6,4 ISZB (%) 14,7 22,6** Érbetegség (%) 15,7 16,1 * p<0,05, ** p<0,01, ***p<0,001 a kontrollal összehasonlítva A simplex glaucomás betegcsoportban a vérvizsgálatok idején a betegek 11%-a károsodottnak látszó látóidegfő és korábban 21 Hgmm-t meghaladó szemnyomás ellenére csaknem ép látóteret mutatott, Goldmann-periméterrel vizsgálva. A betegek 49%-ánál észleltünk alsó vagy felső íves scotomát, vagy mindkettőt, míg a többi betegnél ennél súlyosabb kieséseket láttunk. Száz betegnél az átlagosan 2,9 éves követés alatt nem láttunk funkcióromlást, míg 31 betegnél a normális tartományban tartott szemnyomás ellenére a látótérkiesések progrediáltak a követés 6,6 éve alatt. A követési időben talált különbség statisztikailag szignifikáns (p<0,001). A két csoport klinikai adatait összehasonlítva kiemelendő, hogy a PLT-csoportban az NTG-csoporthoz hasonlóan kétszer több volt a nő, mint a férfi, és 22,6% szenvedett ischaemiás szívbetegségben. Rank-korrelációs teszttel vizsgálva a kísérő betegségek közül az ischaemiás szívbetegség kapcsolatot mutatott a normotenzív glaucomás és a normális szemnyomás ellenére progrediáló látótérkieséseket mutató glaucomás csoporttal. A glaucomás betegek közül 11 betegnél (8,4%) szerepelt az anamnézisben szemfenéki vénás occlusio az egyik szemen, 8 betegnél a vena centralis retinae törzs-occlusiója, 3 betegnél annak egyik ágának occlusiója volt ismert. A vénás occlusióban szenvedő betegek közül háromál (mind törzs-occlusiós volt) láttuk a másik szem látótérkieséseinek progresszióját. Az NTG-csoportban szemfenéki vénás occlusiós esetet nem találtunk. A laboratóriumi paramétereket statisztikailag elemezve (adatokat lásd a 3. táblázatban), mindkét glaucomás betegcsoport (SG, NTG) szignifikánsan emelkedett teljesvér-viszkozitást mutatott a kontroll csoporthoz képest (3,95 vs. 4,72 és 4,83 mPas, p<0,001). A hematokritérték csak az SG-csoportban volt nagyobb a kontrollcsoporténál (0,41 vs. 0,43, p<0,05). A plazmaviszkozitás statisztikailag nem szignifikáns emelkedést mutatott a glaucomás csoportokban, de a plazmafehérjék közül a fibrinogén szintje mindkét glaucomás csoportban (3,49 vs. 3,79 és 4,14 g/1, p<0,05 és p<0,001), az alfa-2-globuliné az NTG-csoportban szignifikánsan magasabb volt (5,56 vs. 6,29 g/1, p<0,05). Mind a koleszterin- (5,12 vs. 5,97 és 6,62 mmol/1, p<0,001), mind a trigliceridszint (1,57 vs. 2,03 és 2,54 mmol/1, p<0,05) szignifikánsan emelkedett volt a glaucomás betegcsoportokban. Haemorheologiai faktorok szerepe a glaucomás opticus neuropathia progressziójában
