Szemészet, 2002 (139. évfolyam, 1-4. szám)
2002-12-01 / 4. szám
139. évfolyam (2002) ШШ 245 Statisztikai elemzés A preoperatív és a posztoperatív korrigálatlan látóélesség, valamint refrakció értékeit mindkét csoportban párosított t-próbával hasonlítottuk össze. Az eredményeket a posztoperatív 12. hónap adatai alapján értékeltük. Eredmények A radiális keratotomiás csoportokban a PRK-műtétek során körülbelül 2,5 mm-es gyűrű alakú területben fedték át egymást az RK-műtétből származó hegek és a PRK- kezelés. Intraoperativ komplikációval nem találkoztunk. A PRK-kezelés alatt az RK-ból és az előző LTK-ból származó hegek enyhe lumineszcenciát okoztak a cornealis hegek területében. Az RK betegcsoportban a reepithelisatio 5 napon belül teljes volt, a 3 csoportban (LTK) a hámosodás átlagosan 7-8 napot vett igénybe, 3 szem kapcsán a centrális epithelegyenetlenség 10 napon keresztül perzisztált. Az 1. csoportban 12 hónappal a PRK után a korrigálatlan látóélesség értéke 0,76±0,22 volt; a 2. csoportban 0. 5±0,08 (1. ábra). Az átlagos legjobb korrigált látóélesség értéke 0,84±0,12 volt az 1. csoportban, míg 0,62±0,08 a 2. csoportban. A legjobb korrigált látóélesség eléréséhez szükséges korrekció az 1. csoportban; -0,5±0,45 D (SE) (+0,5 D-tól -2,0 D-ig) volt; míg a 2. csoportban -0,94±0,88 D (SE) (0-tól -3,5 D) (2. ábra). A legjobb korrigált látóélesség eléréséhez szükséges posztoperatív korrekció mértéke mindkét csoportban statisztikailag szignifikánsan kisebb volt a preoperatív értékekkel összehasonlítva (p<0,01; és p<0,034). Az 1. csoportban a szemek 83,3%-a (15/18) ±1,0 D-án belülre került; 11,8% (2/18) ±2,0 D-án belül volt; 5,5% (1/18) igényelt ±3,0 D-án belüli korrekciót. Egy páciensnél +2,0 D-ás túlkorrigálást észleltünk 1 hónappal a PRK-t követően, amely +0,5 D-ra csökkent a követési időben és nem igényelt korrekciót. A 2. csoport betegei között a szemek 66,6%-ának (8/12) refrakciója került ±1,0 D-án belülre; 25% (3/12) ±2,0 D; 8,3% (1/12) ±3,0 D refrakcióval rendelkezett 12 hónappal a PRK-t követően. Az 1. csoport szemei között 88,9% (16/18) korrigálatlan látóélessége érte el a 0,5-et; a 2. csoportban 66,6% (8/12) látott ugyanennyit. Az 1. csoportban 55,6% (10/18) korrigálatlan látóélessége volt 1,0; a 2. csoportban 41,66% (5/12) látott 1,0-t korrekció nélkül. Az átlagos posztoperatív corneahomályok mértéke 0,8 (0 és 1,5 között) volt az 1. csoportban; míg a 2. csoportban ennek értéke 1,6 volt (0 és 3,0 között) Hanna szerint.12 A subepithelialis haze elhelyezkedése centrális volt, a PRK- kezelésnek megfelelően, reticularis szerkezetet mutatva. Az 1. csoportban 3 szem kapcsán lehetett még nyomokban (flokkuláris szerkezet) haze-t kimutatni a követési idő végén, ezek a szemek -1,5 D regressziót mutattak átlagosan. Két szem esetében a legjobb korrigált látóélesség 1-1 számmal csökkent, 1 szem esetében nem változott. Egy szemnél tranzitorikus diplopiát tapasztaltunk 3 hónapon át egy decentrált RK-metszési vonal miatt. A sebgyógyulás befejeződésével a beteg kettős látással kapcsolatos panasza megszűnt. A 2. csoportban 4 betegnél alakult ki 2,0 fokoza-Posztop. követési idő ■ RK (alacsony dpt) □ RK (magas dpt) □ LTK 1. ábra. A korrigálatlan látóélesség változása a kezelt csoportokban tű haze, -1,0 D-s és -2,0 D-s regresszióval és 2 soros látóélesség-csökkenéssel. Egy szem esetében a subepithelialis homály mértéke 3,0 fokozatú volt és a páciens fénytörési hibája diurnalis változást mutatott. A legjobb korrigált látóélessége 4 számmal csökkent, Ezután a prednizolon-acetát csepp adagját megemeltük, aminek hatására a haze 1-es fokozatúra csökkent, a korábbi legjobb korrigált látóélességből már csak 2 szám hiányzott. Rákérdezésre kiderült, hogy a páciens aktív búvár és hegymászó, a bárikus viszonyok változása a PRK-t megelőzően is visusváltozást idézett elő. Az RK betegcsoportban egyetlen szem esetében sem növekedett a legjobb korrigált látóélesség értéke. Az intraocularis szemnyomás 4 szem (13,3%) kapcsán emelkedett (1. és 2. csoport), azonban a szteroidcsepp felfüggesztése után a szemnyomás minden esetben rendeződött. Az 1. és 2. csoportban minden páciens káprázásról számolt be az éjszakai vezetés kapcsán, amelyet a korábbi RK-metszés hegei okoztak, a káprázási panaszok a PRK után felerősödtek, majd a sebgyógyulás lezáródásával a PRK-műtét előtti szinten stabilizálódtak. A 3. csoportban a korábbi műtétből származó 1,5-2,0 mm átmérőjű, kerek stromalis kiemelkedéseket fehéres heggel minden szem esetében megtaláltuk. Négy szem esetében előfordult, hogy az LTK-s hegek a limbust is elérték. Azt tapasztaltuk, hogy az epithelium eltávolítása nehezebb volt a korábbi LTK területében. A 12. hónap után a korrigálatlan látóélesség értéke 0,62±0,2, a legjobb korrigált látóélesség értéke 0,7±0,1 volt (I. ábra). Az átlagos refrakció +0,84±0,6 D (SE) volt (0-tól +1,5 D) (2. ábra). A legjobb korrigált látóélességhez szükséges korrekció szignifikánsan csökkent a preoperatív értékekhez képest (p<0,044). A posztoperatív korrekció 1 hónappal a PRK után volt a legalacsonyabb, azonban a 6. hónap után enyhe fokú regressziót észleltünk. A kezelt szemek 70%-a (7/10) ±1,0 D-ás refrakción belülre került; 20% (2/10) ±2,0 D ás 10%-ban (1/10) ±3,0 D-ás korrekcióra volt szükség a legjobb korrigált látóélesség eléréséhez. A szemek 70%-ának (7/10) nyers visusa volt 0,5 vagy jobb; 40% (4/10) látott 1,0-t korrekció nélkül 12 hónappal a beavatkozás elvégzése után. A subepithelialis homály mértéke 0,8±0,02 (0-tól 1,0 között) volt Hanna szerint.12 A subepi-A FOTOREFRAKTÍV KERATECTOMIA SZEREPE A RADIÁLIS KERATOTOMIA UTÁN...
