Szemészet, 2002 (139. évfolyam, 1-4. szám)
2002-06-01 / 2. szám
Szemészet 139. évfolyam (2002) 138 Beszámoló az Amerikai Neuroophthalmologiai Társaság (NANOS) kongresszusáról Copper Mountain, Colorado, USA, 2002. február 7-14. Ez év februárjában meghívást kaptam az Amerikai Neuroophthalmologiai Társaság (NANOS) éves kongresszusára, amely a Denvertől (Colorado állam) 70 mérföldre lévő Copper Moutain-ben, az amerikai síelők kedvelt téli pihenőhelyén került megrendezésre. A hófedte lesiklópályákkal határolt apartman házak kellemes pihenő- és találkozási helyet biztosítottak a résztvevők számára. Egyidejűleg a kongresszus termét befogadó épület a hangulatos előadásoknak, heves vitáknak, jól szervezett, lendületes munkának kiváló feltétele volt. A kora reggeltől késő estig kisebb ebédszünetekkel tartott programok nem tűntek fárasztónak, részben az igen színvonalas plenáris előadásokat követő viták, részben az oldott hangulatú esetismertetések szekciói miatt. A társszakmák képviselőivel folytatott helyszíni „konzíliumok” során izgalmas eszmefuttatásokat hallhattuk, s az érveket a végső eredményekkel zárták. A vitákba bárki bekapcsolódhatott ötletével, javaslatával, korra, nemzetiségre, rangra való tekintet nélkül. Soha még ilyen szakmai „élménysorozatban” nem volt részem, noha már néhány neuroophthalmologiai európai (EUNOS) és világkongresszuson (INOS) részt vettem. Az első nap a legnagyobb előd, a „neuroophthalmologia bibliáját” szerkesztő, prof. F. B. Walsh-ról elnevezett szekció volt. Kisebb megszakításokkal 20 rendhagyó eset ismertetésére és kerekasztal-beszélgetésekre került sor. Ezek mindegyikét a neuroophthalmologus-klinikus, majd neuroradiológus, idegsebész és végül a neuropatológus értékelése követett. Nem csupán az egyes esetek története és a differenciáldiagnózis, hanem a szövettani biopszia eredménye, a gyógyszeres kezelés, a műtét utáni terápiás hatékonyság értékelése is megvitatásra került, ami a szisztémás alapbetegség szempontjából fontos szemléleti kérdés. Ha mégsem volt a klinikus részéről ez teljes körű, akkor a moderátor neuroophthalmologus, illetve bárki a közönségből kérdezhetett. Az „oknyomozás” kapcsán a kivizsgálás igen széles palettáját és a differenciáldiagnosztika gyakorlati megvalósítását figyelhettük meg. Nem ritka betegségek kerültek bemutatásra, hanem inkább olyan neurológiai megbetegedések, emelyeknek első, illetve figyelmeztető, sokszor nem típusos tünete indította el a kivizsgálást. (Például enyhe diplopiával induló ophthalmoplegia migrénnel, ami seteroidra enyhefokban reagált, majd a szövettan sarcoidosist mutatott, s az adekvát kezelés a beteg szemtüneteit is megszüntette). A második napon délelőtt előadások hangzottak el részben újabb elektrofiziológiai metodikákról, részben pedig ritkább, de érdeklődésre számot tartó kórképekről. Délután egy rövid összefoglaló előadás volt a tudományos életben már elterjedt számítógép azon szoftvereiről, amelyek a tudományos publikációk és az adatok feldolgozását könnyítik meg. A poszterek szekciója során a számos érdekes eset bemutatásával újabb diagnosztikai és kezelési lehetőségeket ismerhettünk meg. Már az előzetes program alapján is várható volt, hogy a harmadik nap délelőttje jelenti majd a kongresszus csúcspontját, mivel az „ocularis stroke”, azaz a látópályát érintő vascularis elváltozások témaköre következett. A francia származású, de Amerikában dolgozó Valérie Biousse nyitó referátuma az alvadási rendszer élettanáról szólt röviden, majd a veleszületett és a szerzett coagulopathiák klinikai jellemzőit és a laboratóriumi vizsgálati lehetőségeket foglalta össze. Az előadását egy 8 pontos ajánlással zárta, amelyben klinikai javaslatait összegezte arra vonatkozóan, hogy mikor, mely tünetek esetén érdemes véralvadási zavarra gondolni, mely klinikai és laboratóriumi eredmények indikálják a szisztémás kezelést. Ezt követően Mark Moster a neurológus szemszögéből beszélt a coagulopathiák etiológiai jelentőségéről a neurológiai megbetegedések körében. Shirley Wray a coagulopathiák és az atípusos vascularis szemtünetcsoportokat ismertette. Megfigyelései szerint az amaurosis fugax azaz tranziens monocularis vakság (TMB) a vezető szemtünet a retina artériás vagy vénás szárán (közel azonos arányban) kialakuló thromboembolisatio során. A következő referátumot Párizsból prof. Marie- Germaine Bousser tartotta, akit az európai neurológusok között az egyik legtekintélyesebb stroke-szakembernek tartanak. Megerősítette ezen hitünket didaktikus, rendszerezett, nagy klinikai és szakirodalmi tapasztalatra utaló két előadása. Először a cerebralis vénás thrombosisok diagnosztikájáról, korszerű gyakorlati tapasztalatairól és a kezelések lehetőségeiről beszélt. A cerebralis vénák és a duralis sinusok élettani és gyakorlati fontosságát hangsúlyozta, majd a legfontosabb klinikai megjelenési formákat összegezte, ami azért is nagyon fontos, mert a klasszikus neurológiai ismeretekhez képest a saját, módosító megfigyeléseit is megtudhattuk. A modern vizsgálóeljárások mellett a gazdag klinikai tapasztalat átadása és a felvetített, rövid irodalomjegyzék igazán inspiráló volt a hallgatóság számára. A szemtünetek „előretolt helyőrségként” figyelmeztethetnek egy induló súlyos betegségre. A tisztázatlan etiológia még mindig 20-35% között van, de a leggyakoribb okok mellett a hematológiai eredet kimutatásának fontosságát emelte ki az adekvát szisztémás kezelés mielőbbi megindítása mellett. Kétségeit és megerősítő indokait is felsorolta mind az antikoaguláns, mind az endovascularis thrombolysis, mind pedig az etiológia specifikus kezelés kérdés körében. A következő, rövidebb előadása a központi idegrendszert is érintő ún. „kisér-betegség” (small vessel disease, SVD) akut és krónikus klinikumáról szólt. Az akut forma klinikai tünetei mellett az okok alapján a gyulladásos és a nem gyulladásos angiopathiák elkülönítése után hallottunk a szem- és neurológiai tünetekkel is járó Sneddon-, Susac szindrómákról, az oly gyakori hypertoniás eredetű ence-KONGRESSZUSl BESZÁMOLÓ
