Szemészet, 2001 (138. évfolyam, 1-4. szám)
2001-03-01 / 1. szám
138. évfolyam (2001) 57 betegségek álltak. Jelentős megfigyeléseket tett a retinitis pigmentosa, a glaucoma öröklődése terén. Megfigyeléseit külföldi szaklapokban, németül, angolul, franciául jelentette meg. Nemzetközi elismertségének beszédes példája a Waardenburg-Franceschetti-Klein Genetics in Ophthalmology című, 1961-ben kiadott kétkötetes könyve, amelyben 22 helyen hivatkoztak Bíró Imre munkáira. Sokat foglalkozott a szemfenéki érelváltozásokkal, azok diagnosztikai értékelésével. A funduson általa először leírt inverz kereszteződést a szakirodalom „Birósche Zeichen” néven ismeri. Szakmai élete első cikke orvostörténeti tárgyú, „Fabini Theofil János, az első magyar szemészprofesszor életrajza” 1932-ben jelent meg. Ezzel vette kezdetét az egész életén végighúzódó orvos-történészi munkásság, amely legalább olyan jelentős, mit klinikai, kutatói munkássága. Szinte valamennyi nagy szemész előd életrajzával foglalkozott, s a kortárs szemével, közvetlen közelről ismerhette meg a XX. század nagy szemész egyéniségeit. „Magam vagyok a forrás. Ez nem oknyomozás, ez élmény és tanúság, amelynek lerögzítésével - úgy érzem - tartozom. Nem történelem. De talán egyszer az lesz” - írja „Egy klinika nem halhat meg...” című felbecsülhetetlen értékű könyvének előszavában.3 Együttvéve mintegy 100 publikációján kívül számos cikk, írás, esszé jelent meg tollából napilapokban, egyéb sajtótermékben. Az alma mater iránti szeretettől és tisztelettől vezettetve emelte fel szavát különböző fórumokon, amikor a Mária utcai Szemklinika megszüntetésének kérdése felmerült. Kitűnő szónok lévén tudományos ülések népszerű, nagyhatású előadója. Előadásait mindig különös precizitással építette fel, melyeket páratlanul választékos nyelvezete, szónoki fordulatai tette különösen élvezetessé. A XX. század vége felé már szinte anakronisztikusán hatottak szónoki képességei, előadásait hallgatva megtapasztalhattuk a szó erejét annak eredeti értelmében. Bíró Imrét egy eltűnő műfaj utolsó képviselőjének tekinthetjük. Korán elhatalmasodó hallászavara nem befolyásolta abban, hogy továbbra is aktív résztvevője maradjon a tudományos üléseknek. Bár kitűnően megtanult szájról olvasni (a hallókészülékkel sohasem barátkozott meg), olykor rászorult írásos segítségre, amiben tanítványa, munkája sportkórházi folytatója, dr. Barcza Ida önzetlenül állt mellette. 1949-ben ő szorgalmazta a Szemészet folyóirat újraindítását, és 1952-ig a folyóirat szerkesztője is volt. Tiszteletbeli tagja volt a Magyar Szemorvostársaságnak, a Magyar Orvostörténelmi Társaságnak, a Federation Mondiale de Neurologie neurológia szekciójának. Számos kitüntetés birtokosa (Érdemes Orvos, Magyar Sportorvosi Társaság Dalmady-emlékérme, Országos Szemészeti Intézet Flirschler-jutalomérme, Markusovszky-díj, Munka Érdemrend arany fokozata). Kiváló szakmai tudása mellett egyenes, igazságszerető puritán egyénisége, szerény modora mindenki előtt igen tiszteletreméltóvá emelte. Széleskörű műveltségét még Nagyváradról hozta, szépirodalmi érdeklődése ifjú kora óta rendszeres olvasásra ösztönözte, s hallásának romlása is egyre inkább arra késztette, hogy szabad idejében kedvenc írói műveivel foglalkozzék. 1998-ban a Mária utcai Szemklinika fennállásának 90. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi tudományos ülésre még eljött, hogy a számára annyi élményt adó épület falai között Grósz Emil szellemének hódolhasson. Személye történelmi atmoszférát sugárzott, s a klinika kezdetektől meglévő Vendégkönyvébe könnyes szemmel írta be nevét. A nagy idők tanúja eltávozott azok után, akikre oly sokszor, oly ékes szavakkal emlékezett. A Mária utcai Szemklinika volt munkatársának, egykori „krónikásának” megkülönböztetett helye van szívünkben és a klinika Parnaszszusán. Dr. Salacz György Irodalom 1. Bíró /.: Schulek Vilmost száz évvel ezelőtt nevezték ki pesti professzorrá. Orvosi Hetilap 116, 333-335 (1975). 2. Bíró /.; Önéletrajz (kézirat) 3. Bíró /.; Egy klinika nem halhat meg... Medicina, Budapest (1964). Nekrológ
