Szemészet, 2001 (138. évfolyam, 1-4. szám)
2001-06-01 / 2. szám
138. évfolyam (2001) 101 Egy kórház kivételével minden szemészeti fekvőbetegellátó egység rendelkezett legalább egy kinetikus periméterrel, valamint az intézmények majdnem felében (28) automata periméterrel is dolgoztak. Szinte minden intézmény rendelkezett legalább А-scan üzemmódban alkalmazható szemészeti ultrahangkészülékkel és funduskamerával. Megbeszélés A hazánkban is elvégzett nemzetközi vizsgálat célja a szemészeti fekvőbeteg-ellátás helyzetének felmérése volt. A felmért adatok elsősorban a műtéti tevékenységet érintették. és az eredmények is elsősorban a szemsebészet helyzetét mutatják be. Mindazonáltal az egymillió lakosra vetített műtéti számok jól jelzik a szemészeti ellátás fejlettségét és a vakság-ellenes tevékenység eredményességét is. Hazánkban korábban már egyes szakterületekre kiterjedően (cataracta-sebészet, keratoplasztika regiszter, szemsérülés regiszter) végeztek országos felméréseket, és a felmérések eredményeit publikálták is,1”9 de a jelenlegihez hasonló átfogó adatgyűjtés eddig még nem volt. A jelen országos felmérés eredményei, összehasonlítva a kelet-európai országok adataival, hazánkra kedvező képet mutatnak. Magyarország a régióban a szemészeti fekvőbeteg-ellátásban élenjár, és a legtöbb vonatkozásban teljesíti a nyugat-európai szemészeti normákat is. Ez annak ellenére így van, hogy hazánk is sok tekintetben hasonló nehézségekkel küzd, mint a többi kelet-európai ország. A közös nehézségek között említhető a bérezés, a működési költségek és az amortizáció finanszírozásának lényeges elmaradása a nyugat-európai országokéhoz képest. A hazai cataractaműtétek száma megfelel az európai normatíváknak, és az egymillió lakosra eső cataractaműtéti szám (cataract surgical rate = 3564) a legmagasabb az öszszes kelet-európai ország között. Elmondható, hogy 1998- 99 hazánkban az extracapsularis hályogműtétről a phacoemulsificatióra való átállás időszaka volt. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 1999-től magasabb értéken finanszírozza a hajlítható műlencse-beültetést, mint bármely más műlencse-implantációt, következésképpen 1999 végére a cataractaműtétek között a phacoemulsificatiós beavatkozás vette át egyre inkább a vezető szerepet. A cataractaműtét során mind a kórházakban, mind a klinikákon a bentfekvő ellátást részesítették előnyben az ambuláns műtéttel szemben. Ennek hátterében az alacsony ambuláns műtéti finanszírozás áll. Az úgynevezett „egynapos sebészet” a jelenlegi finanszírozás mellett nem térül meg a kórháznak. Ennek ellenére az esetek 2,5 százalékában a beavatkozást ambuláns műtétként végezték, és fekvőbetegek esetében a cataractaműtét utáni kórházi tartózkodás átlagosan csak 2-4 nap volt. Az egy cataracta-operatőrre jutó átlagos cataractaműtéti szám igen alacsony (105 műtét), fele az optimális minimumnak (200 műtét/év). Az átlagon belül azonban vannak operatőrök, akik évente 400 cataractaműtétnél is többet végeznek, ami egyúttal azt is jelenti, hogy számos operatőr csupán 10-50 műtétet végez évente. Ez utóbbiak között szerepelnek a szakvizsga előtt állók is, akiknek a szakvizsga letételéig 3-5 év alatt minimum 25 cataractaműtétet kell összesen elvégezniük. Kelet-európai összehasonlításban hazánkban van a legtöbb cataracta-sebész, így az egy orvosra jutó cataractaműtéti szám tekintetében csak a hetedik helyen állunk. A vitreoretinalis és cornea-transzplantációs műtétek többségét a klinikákon végezték. Kelet-európai viszonylatban hazánk mindkét téren vezető helyet foglal el. A továbbiakban szükséges a cornea-transzplantációk minimális számának meghatározása, mint ahogyan ez már Nyugat- Európában több szakterületen megvalósult (pl. a májtranszplantációk esetében a minimális évi műtéti szám 25). A glaucoma-ellenes műtéti számok elemzésekor szembetűnik a kórházak nagyobb részesedése. Feltűnő az is, hogy a klinikák csak igen kevés iridectomia-műtétet jeleztek, feltehetően azért, mert a műtét helyett YAG-lézeres iridotomiát végeztek. Az már a kérdőív hiányosságának tudható be, hogy a kórházak magas iridectomia-számáról sajnos nem állapítható meg, hogy milyen módszerrel végezték a beavatkozást. A klinikák csekély műtéti száma összefüggésben lehet olyan 3-as fázisú klinikai vizsgálatokkal is, amelyek különböző konzervatív terápiák bevezetésének előtanulmányaként történnek. Minden klinikán és a kórházak 94 százalékában végeznek rendszeresen cukorbetegeken szemfenéki szűrővizsgálatot, valamint minden klinikán és a kórházak 48 százalékában a retinopathia diabetica lézerkezelését is helyben elvégzik. A retinopathia diabetica proliferativ szakában a szükséges vitrectomiát többségében a klinikákon végzik, ami megfelel az európai trendnek. Minden klinikán és a kórházak 61 százalékában végeznek koraszülötteken szemfenéki szűrővizsgálatot. Öt klinikán és négy kórházban végeznek mind dióda-, mind argonlézer-kezelést retinopathia prematurorum esetén. Több helyen továbbra is cryopexiát alkalmaznak, mivel az indirekt lézer-ophthalmoscop csak a fenti intézményekben hozzáférhető. A magas szintű szemészeti szűrővizsgálatok és a kezelés ellenére sem csökkent az V. stádiumú ROP-os gyermekek száma (30 eset/év). A számokkal leírható szemészeti fekvőbeteg-ellátás regionális eloszlása nagy ingadozásokat mutatott hazánkban, mint ahogy ez a differencia a kórházak és a klinikák felszereltségében is jelentkezett. Számos kórházból és egyetemi klinikáról is jelezték, hogy a szemészet több szakterületén elavult műszerekkel rendelkeznek, melyek modernizálása elengedhetetlen. 1998-ra már minden intézményben operációs mikroszkóppal dolgoztak, de csak az intézmények fele rendelkezett phacoemulsificatiós készülékkel. Mindezek mellett 10 kórházban új operációs mikroszkópra volna szükség, 28 kórházban jelezték a phacomeulsificatiós készülék sürgető szükségét, 3 klinikán és 21 kórházban pedig a mikrosebészeti műszerpark jelentős frissítésére van igény. A szemészeti szakorvosképzés az elmúlt évben alakult át. A képzés 1998-ban 4 éves volt, és évente körülbelül 25 szemész tett szakvizsgát, mely 2 hét gyakorlati vizsgából, valamint a szemészeti klinikák professzorai előtt letett szóbeli vizsgából állt. Az 1999-ben bevezetett új rendszer keretein belül megindult a rezidensképzés, amely ötéves; az oktatás tematikája és a követelmények pontosan megszabottak.10 A szemész szakorvosok képzése mellett nagy jelentősége van a szemészeti szakasszisztens képzésnek, a szakkép-A SZEMÉSZETI FEKVŐBETEG-ELLÁTÁS MAGYARORSZÁGON 1998-BAN
