Szemészet, 2000 (137. évfolyam, 1-4. szám)
2000-03-01 / 1. szám
Szemészet és aktív tagja volt a legkülönbözőbb szemorvosi kongreszszusoknak, számos előadást tartott tudományos fórumokon, de szívén viselte az egészségügyi középkáderek továbbképzését is. Kitűnő előadó volt, igazi megnyilvánulási formája az előadások tartása volt. Medikus előadásai élményszámba mentek, a tanterem rendszeresen megtelt, ha О adott elő. Ezekre az előadásokra mindig a legnagyobb gonddal készült. Hagyatékából számos apró, kézzel írott jegyzet került elő, amelyek azt bizonyítják, mennyire tudatosan fogalmazott meg egy-egy fontos kérdést, vagy akár egy-egy humoros fordulatot, amellyel rendszeresen fűszerezte előadásait. Szavaira nagyon kellett figyelni, mert nem sztentori hangon adott elő, orgánuma jó akusztikájú teremben azonban kitűnően érvényesült, de a humoros megjegyzéseket mindig halkabban mondta. Emiatt olykor csak kevesen hallották, értették a poénokat. Pedig humora kifogyhatatlan és sziporkázó volt. Személyével kapcsolatos anekdoták még ma is közszájon forognak, szájhagyomány útján terjednek. Még nyugdíjas korában, élete utolsó éveiben is rendszeresen tartott medikus-előadásokat kirobbanó sikerrel, aminek a magas szakmai nívón kívül ezek a rá jellemző kiszólások is sajátos színfoltot adtak. Aktív társasági szerepvállalása folytán 1941-44 között a Szemorvostársaság főtitkára volt, majd 1967-69 között az elnöki tisztet is betöltötte. 1960-1972-ig a Szemészet folyóirat főszerkesztője volt. 1949-től az Angol Szemorvostársaság tagja, 1965-ben az NDK Szemorvostársasága tiszteletbeli levelező taggá választotta. Magántanári habilitációját 1952-ben a Magyar Tudományos Akadémia az Orvostudomány Kandidátusaként fogadta el. Tudományos téren nagyfokú igényesség jellemezte. Különös gondot fordított arra, hogy nyomtatásban csak a választékos nyelvezetbe öntött abszolút igazságok jelenhessenek meg. Munkatársaival szemben hasonló igényességgel lépett fel. A hozzá véleményezésre beadott cikkeket rendkívüli gondossággal nézte át. Ez néha hosszú időt, olykor hónapokat vett igénybe, amíg végül beleegyező, megjelentetésre jogosító aláírását a lap jobb felső sarkába biggyesztette. Talán ez a túlzott igényesség is akadályozta abban, hogy hatalmas szakmai ismereteit és kiváló klinikai eredményeit a széles szakmai közönséggel írásban is megismertesse. Nem volt az a típus, aki könnyedén kiráz magából egy-egy cikket. Nem volt elméleti beállítottságú, sőt ízig-vérig klinikus. Nálánál senki fontosabbnak nem tartotta a híres mondást: Salus aegroti suprema lex esto. Ennek szellemében dolgozott. Élete fő művének tekinthető az ifj. Imre József 25 éves tanári évfordulója tiszteletére megírt „Szemészeti műtéttan” című könyve, mely 1943-ban jelent meg, és hiánypótló műként a mai napig egyetlen magyar nyelvű műtéttan-könyvünk. Negyvenegynéhány publikációja különféle klinikai témákat érintett a legkülönbözőbb tárgykörökből. Nem volt kedvenc témája, a mindennapi élet problémái izgatták, érdeklődése ennek megfelelően rendkívül széles volt. Cikkei általában magyar vagy német nyelven jelentek meg. Betegvizsgálata a legaprólékosabb részletekig precíz volt. A beteg-bemutatások különleges részei voltak a klinikai munkának. A neki bemutatott beteg leleteit mindig személyesen ellenőrizte, s olykor még a korrekciót is utánvizsgálta. Különleges érzéke volt ahhoz, hogy pillanatok alatt megtalálja a kórlapban lévő fonákságokat, a nyelvi pongyolaságokat, netán helytelenségeket. Vizitjei nem voltak rendszeresek, de mindig alaposak. Az operált betegek osztályát általában egy héten egyszer (gyakran szombaton délben) látogatta végig, a gyulladásos osztályra olykor csak 2-3 hetente járt. Sohasem tudtuk előre, mikor fog vizitelni, a kórlapoknak elvben mindenkor rendben kellett lenniük. Manualitása kiváló lévén, klinikai munkájának fő színtere a volt műtő. A Graefe-kést virtuózán kezelte, hályogműtétjei gyorsan zajlottak. Aktív pályafutása vége felé azonban a műtéti módszer változott, a biztonság irányába mozdult, ez körülményesebbé tette a műtétet. De mivel ez a beteg érdekeit szolgálta, vállalta, hogy az évtizedeken át begyakorolt mozdulatokat feladja, s az új, biztonságosabb módszert kezdte elsajátítani. Pedig mondhatta volna, ő már nem változtat. Az ideghártya-leválás műtétéi specialitása volt a II. Szemklinikának. Ezeket a műtéteket még ifj. Imre József honosította meg a klinikán, s az általa felfogadott, legendás Művész úr, Kelemen József segítségével Nónay továbbfejlesztette a nem kis fáradsággal, olykor sok sikertelenséggel járó betegség gyógyítását. Új módszerek bevezetésére sarkallta munkatársait, de ő is élenjárt azok kipróbálásában. Nónay professzortól sokat el lehetett lesni, hogyan kell ezekkel az igazán nehéz betegekkel foglalkozni. A Klinika vezetése a háború után sok gonddal járt együtt. Neki különösen nehéz dolga volt, mert ellenséges közeg vette körül. Közismert volt politikai nézete - bár soha semmiféle politikai pártnak tagja nem volt -, mélyen vallásos, templomba járó ember volt. Emiatt időnként tanszékvezetői mivolta is veszélybe került. Nemegyszer kénytelen volt elviselni, hogy a klinika részére megrendelt drága műszer az ígéret ellenére a szomszéd várba került. Ha ezt a rektornak írt levelében szóvá tette, választ sem kapott rá. Ilyen körülmények között is volt energiája fejlesztésre, hiszen vezetése idején kezdte meg működését az elektrofiziológiai, az ultrahang-, valamint izotóplaboratórium, s kezdődtek meg a fluoreszcein-angiográfiás vizsgálatok. Némelyik labor országos viszonylatban is az első volt. s szép szakmai sikereket jelentett a klinikának. Azok a falak, amelyekbe időnként ütközött, sohasem szegték kedvét, ^bJ legalábbis nem mutatta. Különleges diplomáciai érzékével a személyét, a Klinikát érő támadásokat ügyesen kivédve tette dolgát, ahogyan lelkiismerete diktálta, s elérte, hogy az addig Mária utcai Klinika egyre inkább Nónay Klinika néven vált ismertté és népszerűvé. О volt a szó nemes értelmében vett Professzor Úr! Viselkedése, mentalitása, gondolkodása, öltözködése mind erre utalt. Egyénisége kiegyensúlyozott volt, indulatainak sohasem engedett szabad utat. Kiváló szellemi képességekkel, gyors felfogással rendelkezett, gondolatait egyszerű szavakkal tudta környezetével megértetni. Szerette, értette a zenét, rendszeres koncertlátogató volt. Távolságot tartó, ugyanakkor minden munkatársa irányába nyitott ember volt, legyen az a klinika takarítónője, vagy akár orvos munkatársa. Tudtuk, hogy a szigorú főnök álarca mögött nagyon érzékeny, szerető szív húzódik meg. Számtalan jelét mutatta ennek. A legnehezebb körülmények között, amikor Budapest ostroma idején a klinikán lakott családjával, menekülteket bújtatott, s egyaránt talált menedéket Nekrológ
