Szemészet, 1999 (136. évfolyam, 1-4. szám)
1999-03-01 / 1. szám
40 Szemészet Chiara és munkatársai a scanning lézer ophthalmoscop kinyomtatott képein végzett planimetriás méréseket.2 Jonas munkacsoportja nagy nagyítású színes fundusfotókat elemzett planimetriás módszerrel, eljárásuk során nemcsak a látóidegfő állapotát, hanem a szomszédos, a glaucoma szempontjából jelentőséggel bíró struktúrák leírását, illetve mérését is elvégezték (parapapillaris alfa- és béta-zóna, idegrostréteg láthatósága).711 Az általunk is használt leképezési elv a Heidelberg Retina Tomograph (HRT)13 működésével analóg. A HRT esetében a képalkotást végző lézersugár az infravörös tartományba esik a beteg alacsonyabb látható fényterhelése céljából, a felvételek sebessége nagyobb, így a vizsgálathoz szükséges idő is jelentősen rövidebb. A gyártó megoldotta a keletkezett képek automatikus egymásra illesztését is, számos beépített program segíti a papillamorfológiára vonatkozó különböző számítások végzését. A Jonas munkacsoportja, illetve velük kollaborációban klinikánkon Németh munkacsoportja által használt, színes fundusfotók planimetriás analízisén alapuló morfometria a Heidelberg retina-tomograph eredményeivel jól korrelál, ahhoz hasonló diagnosztikus pontosságot biztosít.10 Ebben a tanulmányban az ismert „fényességi vektoranalízis” elvet használtuk fel. A meglévő, konfokális leképzésre alkalmas szemfenéki kameránk (Rodenstock SLO) gyárilag ilyen domborzati felvételek készítésére nem alkalmas, speciális képdigitalizálás, egyedi fejlesztésű algoritmusok és szoftverek segítségével sikerült a morfológiai analízis eszközös - számítógépes - hátterét megteremteni. A módszer segítségével az ún. küszöbproblémák, az eltérő időben készített felvételeken meglévő expozíciós filmhívási különbségekből adódó eltérések kiküszöbölhetőek. A használt SLO elvi síkbeli felbontása 0,005 mm körül van, azonban a készülék magas zajszintje, a videotároláskor jelentkező információvesztés és a képek egymásra illesztésének szükségszerűen meglévő bizonyos mértékű pontatlansága miatt a jelen vizsgálatban létrehozott domborzati térképen a felbontóképességet ennél egy nagyságrenddel gyengébbnek becsüljük. A módszer pontosságának és reprodukálhatóságának vizsgálatára további kísérletek, illetve a ma már Magyarországon is elérhető HRT eredményeivel való összevetés szükséges. A papillatopográfia elsődleges, kézenfekvő felhasználási területe a glaucoma korai diagnosztikája és a glaucomás betegek követése. Emellett azonban alkalmazható bármely, a hátsó pólus domborzati viszonyainak megváltozásával járó kórkép vizsgálatára és a topográfiai változások követésére (látóidegfő, illetve uvea colobomák, papillaprominenciával járó állapotok, a hátsó pólus daganatos megbetegedései, a maculatáj disciform laesiói, köztük pigmentepithelleválások, chorioretinopathia centralis serosa). A felvételeket és az ezekből kapott digitális domborzati térképet a számítógépben tárolhatjuk. Ez lehetőséget teremt a különböző időpontban készült felvételek összehasonlító számítógépes elemzésére, akár pontonkénti összehasonlítására, ami a kórfolyamatok követésében jelenthet nagy segítséget. Irodalom 1. Ambroczy G„ Cseke L, Fazekas Z, Zöld S.: Microprocessing and Microprogramming, North-Holland. 34-135 (1992) 2. Chihara E., Takahashi F., Chihara K.: Assessment of optic disc topography with scanning laser ophthalmoscope. Graefe’s Arch Clin Exp Ophthalmol 231, 1-6 (1993). 3. Dandona L, Quigley H. A., Jampel H. D.: Reliability of optic nerve head topographic measurements with computerized image analysis. Am J Ophthalmol 108, 414-418 (1989). 4. Gloster J., Parry D. G.: Use of photograps for measuring cupping in the optic disk. Br J Ophthalmol 58, 850 (1974). 5. Gottlieb E„ Medgyaszai A.: Vakok és csökkentlátók vizsgálatának 10 éves tapasztalatai. Szemészet 119, 71-79 (1982). 6. Jonas J. B., Budde W.: Morphologie assessment of the optic nerve head by simple ophthalmoscopy. I-II. In: Németh J. (ed): Tömő utcai füzetek 6, SOTE I. Szemklinika, Budapest, 4-36 (1998). 7. Jonas J. В., Gusek G. C., Naumann G. О. Н.: Optic disc morphometry in chronic primary open-angle glaucoma. I Morphometric intrapapillary characterictics. Graefe’s Arch Clin Exp Ophthalmol 226, 522-30 (1988). 8. National Society to Prevent Blindness: Vision Problems in the U.S.: Data analysis, 1980. 9. Németh J., Mohay J., Mészáros P, Túrák M.: A látóidegfő peremterületének mérése glaucomás szemeken. Szemészet 124, 92-95 (1987). 10. Németh J., Papp A.: A látóidegfő vizsgálatának módszerei. In: Németh J. (ed): Tömő utcai füzetek 6, SOTE I. Szemklinika, Budapest, 37-43 (1998). 11. Papp A., Pregun T, Knézy K., Németh J.: A papillamorphometria gyakorlata. In: Németh J. (ed): Tömő utcai füzetek 6, SOTE I. Szemklinika, Budapest, 44-48 (1998). 12. Quigley H. A., Dunkelberger G. R., Green W. R.: Retinal ganglion cell atrophy correlated with automated perimetry in human eyes with glaucoma. Am J Ophthalmol 107, 453 (1989). 13. Rohrschneider К., Burk R. O., Kruse F. E., Volcker H. E.: Reproducibility of the optic nerve head topography with a new laser tomographic scanning device. Ophthalmology 101, 1044-9 (1994). 14. Schwartz B.: Cupping and pallor of the optic disk. Arch Ophthalmol 89, 272 (1973). 15. Seres T.: Szemfenéki felszínek háromdimenziós reprodukálása PC program segítségével. Szakdolgozat, Kandó Kálmán Műszaki Főiskola, 1996. 16. Shields M.B.: Textbook of Glaucoma, William & Wilkins, 161-162 (1992). 17. Shields M. B., Mártoné J. F, Shelton A. R.: Reproducibility of topographic measurements with the optic nerve head analyzer. Am J Ophthalmol 104, 581 (1987). 18. Varma R., Steinmann W.C., Spaeth G.L., Wilson R.P.: Variability in digital analysis of optic disc topography. Graefe’s Arch Clin Exp Ophthalmol 226, 435- 442 (1988). 19. Vastagh O., Sisák J.: Vaksági statisztikánk elemzése. Szemészet 120, 57-59 (1983). A szerző levelezési címe: Dr. Seres András Semmelweis OTE I. Szemészeti Klinika 1083 Budapest, Tömő u. 25-29 E-mail: seres@szeml.sote.hu Seres András
