Szemészet, 1999 (136. évfolyam, 1-4. szám)
1999-06-01 / 2. szám
142 Szemészet utoljára 1842-ben láthatták Budapest (akkor még Pest-Buda) polgárai, s a következő 2075-ben esedékes. A teljes napfogyatkozás alatt a részleges fedés látványán kívül a napkoronában (a Nap külső, igen forró, de halvány fényű légköre), a nappali csillagos ég élményében, néhány másodpercig pedig a protuberanciákban (napkitörések) is gyönyörködhetünk. Az évezred utolsó napfogyatkozása 1999. augusztus 11- én következik be, s úgy tűnik, ez lesz minden idők legtöbb ember által látott napfogyatkozása. A teljes napfogyatkozás Magyarországról egy 111 km széles sávból lesz látható, amelyet a mellékelt térkép mutat (1. ábra). Budapestről 99%-os fedés lesz megfigyelhető, ez a hiányzó 1 % azonban azzal jár, hogy a fővárosból nem élvezhetjük szűrő nélkül a napkorona látványát. A leghosszabb ideig, 2 perc 23 másodpercig a holdárnyék sávjának közepén fekvő településekről lesz látható a teljes fedés, míg a részleges fogyatkozással együtt mintegy két és háromnegyed óráig tart a látványosság.1 A napfogyatkozások szemészeti vonatkozása meglehetősen szomorú: annak ellenére, hogy régóta ismert a jelenség szabad szemmel való megfigyelésének veszélye, mégis napfogyatkozás után járvány szerűen megnő a solaris retinopathiás betegek száma.3-5,6 Ennek oka az ismeretek hiányára vezethető vissza. Sokan nem tudják, hogy mi jelent veszélyt a látásra, és mi az, amit nyugodtan nézhetünk. Az alábbiakban ezeket az ismereteket szeretném összefoglalni: Csak a teljes fedés rövid ideje (legfeljebb 2 perc 23 másodperc, de az árnyékzóna szélén csak néhány másodperc) az az idő, amely alatt segédeszköz nélkül élvezhetjük a látványt; a napkorona gyenge fénye nem okoz semmilyen szemészeti károsodást. A nem teljes fedés ideje alatt viszont akkor is használnunk kell megfelelően erős fényszűrőt, ha nem érezzük ennek szükségességét. 99%-os fedettség esetén ugyanis a szembe jutó ossz fénymennyiség nem zavaró, de azon fotoreceptorok fényterhelése, amelyekre mégis esik fény ugyanannyi, mintha szikrázó napsütésben néznénk a napba. A macularis károsodás nem fájdalmas, így a megfigyelő csak később veszi észre, hogy látása megromlott.7 Szűrőként csak olyan anyagok jöhetnek számításba, amelyek az erős látható fény okozta fotokémiai károsodás és a közeli infravörös sugárzás okozta thermodestructio ellen is védenek. Ezek általában alumínium-, ezüst- vagy krómtartalmú rétegek. Ezüsttartalmú fekete-fehér film teljesen exponálva és maximálisan előhívva megfelelő védelmet nyújt. Nem véd azonban sem a festékalapú fekete-fehér, sem a színes, sem pedig a röntgenfilm. A legmegbízhatóbb és bátran használható a hegesztőszemüveg üvege (ezek szűrőképessége számmal jelölt, a 14-est javasolja az irodalom), illetve a kifejezetten napmegfigyelés céljából gyártott alumíniummal bevont műanyag fólia - általában ez utóbbit használják az eldobható „napfogyatkozás-néző” szemüvegekben. Bizonytalan hatású és ezért nem javasolt a kormozott üveg, az általános célú fényképészeti szűrők, a fent említett filmek és az összes általános napszemüveg (egy biztonságos szűrő a látható fény 0,0003%-át engedheti csak át!). Bár elvileg használható lehet, nem javasoljuk a CD-lemezt és a iCSÄB*^ м«< 10 55 UT 02m23s 1. ábra. A teljes napfogyatkozás sávja Magyarországon Szakmapolitikai rovat
