Szemészet, 1998 (135. évfolyam, 1-4. szám)
1998-03-01 / 1. szám
66 Szemészet nemcsak a fúzió gyakoroltatására, de kisfokú amblyopia esetén az amblyop szem aktív stimulációjára is ajánlotta. Véleménye szerint amblyopiában a látásélesség elvesztése állandósul, ha röviddel kialakulása után az amblyopiát nem kezelik.6 Első ízben propagálta az amblyopiaellenes kezelés fontosságát. Súlyos amblyopia megszüntetésére újból alkalmazta a jól látó szem occlusióját. Enyhe esetekben pedig a zárás alternatívájaként 1905-ben bevezette az amblyopiás szem közeli fixációjának előidézésére, a fixáló szem atropinozását.6'0'5'20 Nézete szerint, ha három hónapos következetes és céltudatos terápiával az amblyopia nem befolyásolható, abban az esetben a kezelés folytatásától sem várhatunk eredményt.15 Azt is megemlíti, hogy hosszas occlusió után a vezérszem amblyopiássá válhat.17 Általa lett ismert az occlusiós amblyopia jelensége. Munkássága alapján Wortht az ortoptikai kezelés úttörőjének tekintjük. Nagy hangsúlyt fektetett 6 éves kor előtt a megelőzésre. Az amblyopia prognózisának meghatározására megalkotta a róla elnevezett Worth-féle törtet7 melynek értéke ha 1 felé közeledett, jó prognózist jelzett. Az amblyopia kialakulását a központi idegrendszeri gátlás koncepcióval magyarázta. Munkásságával hozzájárult a kétszemes együttlátásról (fokozatainak meghatározása) és a mélységlátásról szóló ismereteink gyarapításához.13'19 Német nyelvterületen Pichler (1912) szorgalmazta első ízben kancsal szakrendelések felállítását.13,16 Ettles az amblyoscop és a haploscop alapelveinek egyesítésével 1914- ben szerkesztette meg a rotálható csöves synoptiscopot. Az egyik szemére vak Grósz Emil (Schuleк utódja)2 vezette klinikán dolgozó Ditrói (1913) kb. 30 000 iskolát kezdő gyermek szűrővizsgálata kapcsán a profilaxis óriási jelentőségére hívta fel a figyelmet. Megfogalmazta azt az alapelvet, amely szerint az ortoptikai kezelés a két szem megközelítőleg azonos látásélessége esetén max. 15°-os kancsalsági szög mellett még pozitív eredménnyel járhat. Ezen értek felett, de 20°-tól kezdve viszont már csak műtéttel befolyásolható a szemek állása.13 1918-ban, az I. világháború befejeződésének évében Scholtz Kornél egyesítette az operatív és a konzervatív módszereket.13 Kezdetben állandó szemüvegviselést rendelt el, amit sztereoszkópos gyakorlatokkal egészített ki.13 Amennyiben mindezek ellenére sem állt be javulás, illetve 10°-nál nagyobb deviáció maradt fenn, a szem belső egyenes izmán tenotomiát hajtott végre. ifj. Imre József (1931) inkább a konzervatív megoldás mellett tette le a voksot.13 Blaskovics László nemcsak a magyar szemészet kiemelkedő jelentőségű szemésze volt, de nemzetközi méretekkel mérve is maradandót alkotott.13 A sebészi kezelés híve volt, de nem minden áron. A spontán javulásban reménykedve fontosnak tartotta a műtét időpontjának kitolását a 14—18. életévre,13 később azonban ezt az álláspontját megváltoztatta. A kancsalság megoldására meghonosította a szubkapszuláris tenotomiát vagy myectomiát.2'2 1938-ban számszerűleg megadta, hogy milyen kancsalsági szög mellett hány mm rezekció szükséges.20 О találta ki a csak dozírozás egyidejű megvalósításával elvégezhető elongatio musculit (izommeghosszabbítás).2'3 A strabismus elleni műtét megszűnt kizárólag kozmetikai műtétnek lenni; a fő cél a ple- és ortoptikai kezelés segítése lett.20 A műtétek után bevezette az ún. tekintőkötés használatát.2,3 A műtéteknél a saját maga kitalált és elkészített biztonsági szemhéjterpesztőt, туostatot (izomfogó) és kancsalsági kampót alkalmazta.3 Hazánkban a két világháború között eltelt időben még nem tudatosult, hogy az excentrikus fixáció, az amblyopia és a visuscsökkenés kialakulása éppen a kancsal szemállás miatt jön létre. A tekintélyes szemorvosok is előítélettel viseltettek a sok esetben eredménytelen konzervatív kezeléssel szemben. Poulard (1921) az ortoptikai kezelést még szükségtelen tortúrának tartotta.6,13 Ennek következtében sajnos a kancsalság későn, 10-14 éves korban műtéttel történő megszüntetése volt az általánosan elfogadott terápiás módszer. Eischer 1923-ban a retina ingerlékenységét különböző nagyságú betűkkel és képekkel próbálta felkelteni: a gyakorlatokat mind közeire, mind távolra elvégezte.15,17 Módszere a Bangerter által megalkotott mnemoszkóptrénerben él tovább. Bielschowsky (1871-1940) felhívta a figyelmet arra, hogy a kancsal szem nincs teljes egészében kizárva a látásból: csupán az egyik szem általa „szupresszió”-nak nevezett „pszichés kirekesztés”-e történik. Meggyőződése volt, hogy a vezérszem zárása haszontalan, a szupresszió ugyanis csak a jó szem elvesztésével szüntethető meg. A kancsalságot központi idegrendszeri zavar folyományának tartotta, polietiológiás kórképnek tekintette, következményes látáscsökkenéssel és amblyopiával.13,19 Papírra vette a visuscop elvét.13 1926-ban kijelentette, hogy mind az organikus, mind a funkcionális amblyopia létezik. Az amblyopia típusai kombinálódhatnak egymással, az organikus amblyopiát funkcionális is kísérheti. Ezt az állapotot nevezte el később Bangerter (Svájc) relatív amblyopiának. Sachsenweger becslései alapján az összes amblyopia 80-90%-a funkcionális, míg 10-20%-a organikus elváltozások miatt alakul ki. A funkcionális amblyopia etiológiáját egyre inkább szupressziós és nem ex anopsia eredetűnek vélték. Ernst Fuchs 1928-ban úgy fogalmazott, hogy az occlusió akár tartós, akár részleges, nem eredményes.13,15 Sattler és Wecken viszont ellentétes felfogást képviselt: a jó szem egész napos zárásától javulást tapasztalt. Weckert annyira hitt az egész nap folyamán alkalmazott occlusió hatásosságában, hogy a nem kooperáló betegeknél egy drasztikus módszert, a szemhéjak összevarrását javasolta az occlusió fenntartására (1932) — ilyen kezdeményezéssel még 1964-ben is találkozni lehetett. Ezenkívül elősegítette az általa életre hívott, a periféria fénystimulációjának megakadályozására széli védelemmel ellátott szemüvegzárás elterjedését. A 20-as években Sattler készítette el és hozta divatba a szem ragtapasszal történő zárását és igen biztató eredményekről számolt be az occlusióval kapcsolatban.15 Hetekig, sőt hónapokig tartó takarást alkalmazott igen jó eredménnyel. Neki köszönhető, hogy a módszer Németországban ismét a gyógyító eljárások közé került.15 Ernest Maddox úgy próbálta elérni a két szem látásának kiegyenlítését, hogy a domináns szem elé füstös üveget tett, amire még további két opálos csíkot helyezett. Hangsúlyozta a kéz-szem korreláció és az amblyop szem rehabilitációjánál a mozgás szerepét. A szemizomegyensúly zavarának és a kancsalságnak az elkülönítésére, illetve gyógyítására szerkesztett eszköze az 1929-ben bemutatott „eye wakener” (cheiroscop).20 Worth amblyoscopját a kancsalság terápiájá-Kozma Petra
