Szemészet, 1998 (135. évfolyam, 1-4. szám)
1998-12-01 / 4. szám
Szemészet Supplementum 135. évfolyam (1998) 63 A Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. Szemészeti Klinikájának (igazgató: Salacz György egyetemi tanár) közleménye A sebzárás komplikációi phacoemulsificatiós műtét során Őri Zsolt Összefoglalás: A sebzáródási komplikációk phacoemulsificatiós műtétek végzésekor általában a helytelenül végzett sebkészítés következményei. Ezek megelőzése jóval könnyebb, mint a komplikációk elhárítása, ezért szükséges, hogy a sebkészítéskor a lépéseket kellő alapossággal végezze el az operatőr. Elégtelen sebzáródást okozó tényezők Vékony felső lemez: A tunelseb nem kellő mélységben történő készítése a felső lemez elvékonyodását okozhatja, így az esetleg már a sebkészítéskor átszakad. A vékony felső lemez tónustalan, nem biztosít kellő zárást sem a műtét alatt, sem a műtét után. Ha átszakad, ami ilyenkor gyakori, a tűnél hossza megrövidül, a műtét utáni sebzáródás elégtelenné válik. Megoldása a seb varrattal történő zárása, ami ezekben az esetekben nehézkes, veszélye a posztoperatív astigmia kialakulása. A felső lemez műtét alatti sérülése: Megfelelő vastagságú felső lemez esetén is kialakulhat, ha az operatőr a műtét alatt gyakran fogja meg a tunelseb szélét, hogy a bulbust rögzítse, illetve, ha ilyenkor nagy erővel gyakorol húzást a felső lemezre. Következménye és megoldása megegyezik a fentiekben leírtakkal. Mélyen készített tunelseb: Éles pengével, gyémántkéssel történő sebkészítéskor előfordulhat, hogy a sebajak készítésekor azonnal, illetve a tunelseb meghosszabbításakor túl hamar perforáció keletkezik. Ha a sebkészítéskor azonnal kialakul a perforáció, a sebet varrattal kell zárni és más technikával kell a műtétet folytatni. Ez lehet pl. scleratuncl helyett „clear cornea incision”, illetve ECCE-re történő áttérés. A varrattal történő zárás veszélye ismét a posztoperatív astigmia kialakulása lehet. Ha a perforáció a tunelseb készítésekor alakul ki a tervezettnél hamarabb, mérlegelni kell, hogy vajon phacoemulsificatiós technikával befejezhető-e a műtét? Az elülső csarnokba történő limbushoz túl közeli behatolás esetén a műtét alatt számolni kell iriselőeséssel, mely megnehezíti a műtét elvégzését. Ezekben az esetekben a műtét alatt a csarnok megtartása is nehézkes, a gyakori csarnokösszeesés az endothelsejtek károsodását és irissérülést okozhat. Ellenőrizni kell a tervezettnél rövidebbre sikerült tunelseb záródási képességét, és ha ez elégtelen, varrattal kell a megfelelő zárást biztosítani. A seb egyesítése után ezekben az esetekben is elvégezhető a műtét más technikára (pl. ECCE-re) történő áttéréssel. Helytelen segédnyílás készítési technika: A segédnyílás felfogható micro-tunelsebnek is. Abban az esetben, ha hossza nem megfelelő, vagy túl szélesre sikerül, a tunelsebnél kialakuló sebzáródási problémák léphetnek fel. Megoldása szintén varrattal történik, veszélye a posztoperatív astigmia kialakulása. A tunelseb megégése: Hosszan tartó, magas energiájú phacoemulcificatio során a phacovég felforrósodhat, ilyenkor a tűnél egész hosszában kialakulhat a szövetek égési sérülése. A sérülés következménye a tunelseb torzulása, a szövetek gyengesége lesz. Ebben az esetben a szövetek málékonyak, a felső lemez sérülése akár spontán is kialakulhat, illetve a torzult seb nem biztosítja a kellő sebzárást. Megelőzése egyszerűbb, mint megoldása. Kemény mag esetén gondolni kell fellépésének lehetőségére, ilyenkor célszerű a phacovég időnkénti lehűtése, kisebb szünetek beiktatása, valamint mérlegelni kell a túl kemény mag hurokkal történő eltávolítását (viszkoelasztikus anyag védelmében). Megoldása szintén a varrattal történő zárás, ez azonban a szövetek mállékonysága miatt ilyenkor nehézséget jelenthet. Ezekben az esetekben is gyakori a posztoperatív astigmia fellépése. Corpus-, irisrészek előesése a sebbe: Vitrectomia után fordulhat elő, hogy corpusszálak kerülnek a sebbe, melyek mentén filtráció alakulhat ki. Megoldása a vitrectomia kiterjesztése, lehetőleg minden corpusrész eltávolítása az elülső csarnokból. Azon készülékek esetén, melyek elülső vitrectommal rendelkeznek, minden esetben célszerű a vitrectomiát azzal végezni el, így ez a komplikáció elkerülhető. A műtét alatti irissérülés (limbushoz közeli behatolás, phacóval történő irissértés) következtében az iris szövete felrostozódhat, irisszálak jelenhetnek meg a sebben. Ezen szálak mentén a sebzárás tökéletlenné válik. Megoldása az ilyenkor amúgy is sérült gyöki irisrész lemetszése, ezáltal az iris előesésének megakadályozása. Kiterjedt irissérülés esetén a tónustalan irisrész viszkoelasztikus anyaggal történő reponálása is elvégezhető. Az elégtelen sebzárás következtében fellépő' komplikációk Posztoperatív hypotonia kialakulása: Filtráció esetén kialakuló szövődmény, melynek következtében gyakoribbá válik az elülső csarnok műtét utáni bevérzése. Scleratunelseb esetén ez a szövődmény amúgy is felléphet, kellemetlen következményeket okozhat. Megromlik a műtét utáni visus, secundaer glaucoma, irislenövések, pupilladeformitás, posztoperatív astigmia alakulhat ki. Megelőzése a filtráló seb varrattal történő zárása, akár a műtét után napokkal is. Ilyenkor először tisztázni kell, hogy a tunelseb vagy a segédnyílás filtrál-e. A segédnyílás tökéletlen záró
