Szemészet, 1998 (135. évfolyam, 1-4. szám)
1998-12-01 / 4. szám
52 Szemészet 1. ábra. Humán cornealis endothelsejt (E) és Descemet-membrán (D) elektronmikroszkópos képe. Jó! megfigyelhető az elülső csíkozott (-i-) és a hátsó csíkozatlan sáv (Ф) közti különbség. A hátsó zónában endothelialis disztróflára jellemző depozitumok (EM x 12000) mutató Descemet-hártya, amely a születésig már lényegesen nem változik.57'29 A Descemet-membrán születés után is vastagszik, míg idős korra eléri a 10-40 pm-t. Az intrauterin életben termelődő elülső csíkozatot mutató sáv a korral már nem, míg a hátsó, csíkozatlan sáv egész életünk során vastagszik (l.ábra). A kollagéndepozíció mértéke és a Descemethártya vastagsága nagy egyéni eltéréseket mutat. A hártya vastagságából az életkorra következtetni nem lehet.56'28 Az endothelhez hasonlóan a trabecularis hálózat és az iris elülső lemeze is a velősánc sejtjeiből alakul ki. Ezzel magyarázhatók a mindhárom szövetet érintő fejlődési rendellenességek (iridocornealis szindrómák, neuroectodermalis dysgenesisek) kialakulása. A cornealis endothelium és a vascularis endothelium eredete, fejlődése, morfológiája és patológiás elváltozásai nagymértékben különböznek egymástól.59'60 A cornealis endothelium kialakulását a környező struktúrák mechanikai és biokémiai hatása regulálja. Ha állatkísérletben a lencsehólyagot az embrióból eltávolították, akkor a korai endothelhártya többrétegű maradt, és a Descemet-membrán sem alakult ki. Szintén állatkísérletes 2. ábra. Szabályos hatszögletű endothelsejtek humán cornea belső felszínén, inverz mikroszkópos kép. (Alizarin-vörös festés, eredeti nagyítás 20-sz.oros)
