Szemészet, 1998 (135. évfolyam, 1-4. szám)
1998-12-01 / 4. szám
Szemészet Supplementum 135. évfolyam (1998) 49 A Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. Szemészeti Klinika (igazgató: Salacz György egyetemi tanár) közleménye Szövődmények phacoemulsificatio során Radó Gábor Összefoglalás: A szűkebben vett phacoemulsificatio alatt előforduló szövődmények az iris károsítása, zonulodialysis, tokszakadás. Anyag és módszer: Egy sebész első 150 és utolsó 300 phacoemulsificatióját hasonlítjuk össze. Eredmények: Phacoemulsificatio alatt gyakorlott sebész ritkán tapasztal szövődményt, az okok nem mindig tisztázhatók. Megbeszélés: Megállapítható, hogy a tanulási szak elrettentő szövődményei után phacoemulsificatio alatt azok csak kivételesen fordulnak elő. Bevezető A szűkebben vett phacoemulsificatio: a mag darabolása ultrahangozás-szívása közben, vagyis amikor a phacoemulsificatiós készülék a csarnokban van. Az előforduló szövődmények a tanulási szakra jellemzőek, a technikában gyakorlott sebész megtanulja, hogy a veszedelmes eszközzel soha ne menjen érzékeny képletek közelébe. Gyakori, a műtétet nehezítő szövődmény az iris beszívása, esetleg ultrahangozása. Akkor következhet be, ha a pupilla nem ideálisan tág és az első emulsificatiós árkok felszínesek. Szűk pupilla esetén érdemes valamilyen irisretractort használni, amellyel az irist éppen csak kifeszítjük - erősen kitágítani nem szabad így az irist nem szívjuk be és a pupilla sem marad tág műtét után. Az iris, ha beszívja a phacofej, kis területen felrostozódik, pigmentlapját elveszíti. A rostok a későbbiekben állandóan bekerülnek a szívásba, megnehezítve a további phacoemulsificatiót és kéregleszívást. A kialakult „iridoporosis” a gyógyulást és az optikai rehabilitációt általában nem befolyásolja. Veszedelmes szövődmény a zonulodialysis. Lehet zonulastress következménye, ilyenkor az elégtelen emulsifícalás miatt a phacoemulsificatiós eszköz a magot tolja, a zonulák elszakadhatnak. Az emulsificalás végén, amikor a tokot már csak kevés kéreg védi, a tok óvatlan beszívásával is elszakadhatnak a zonulák, bár ilyenkor gyakoribb a tok szakadása. A zonulodialysist mindig az üvegtest előesése követi, mely további műtéti lépéseket igényel. Phacoemulsificalás alatt keletkező kis zonulodialysis a szívás-öblítés alatt kiterjedhet, szerencsétlen esetben a hátsócsarnok-lencse rögzítése lehetetlenné válik. A tok sérülésének minősített esete, amikor mindjárt az emulsificatiós folyamat kezdetén a rhexis során keletkezett elülsőtok-szakadás átterjed a hátsó tokra. Ezért elülső tokszakadás esetén különösen óvatosan kell eljárni. Az árokásás irányát úgy kell megválasztani, hogy a beszakadás irányától jelentősen eltérjen. A phacofejet különösen óvatosan kell előrefelé vinni, nehogy az a magot maga előtt tolja (elégtelen emulsificalás). Tapasztalatlanság számlájára írható a túl lendületes kezdés után fellépő tokszakadás. Ilyenkor az operatőr a mag vastagságát vagy keménységét túlbecsüli és a magon lendületesen túlszalad, majd megsérti a tokot. Az emulsificatiós folyamat kezdetén kialakult szakadás veszélye, hogy üvegtest kerül a mag elé, ami a mag eltávolítását különösen nehézzé teszi, illetve fenyeget annak elsüllyedése. Kis mag esetén is előfordul, hogy a sebész a védelmet jelentő kérget a mag eltávolítása előtt megbontja. Ha nagy a mag és nem sikerült a nucleofractio, a hydrodissectio nem volt elégséges, a megmaradt egyre vékonyodó „salátástálat” hirtelen áttörve nagy a tokszakadás veszélye. Tapasztaltabb operatőrnél is előfordul az emulsificatio legvégén a tok megszívása, ami kis kerek tokhiányt okoz üvegtest-előeséssel vagy anélkül. Anyag és módszer A szerző 1991-ben kezdte a phacoemulsificatiót, eleinte válogatott beteganyagon, 1997-ben 100%-ban phacoemulsificatiót végzett. Iridoporosis az első 150 esetben nyolc alkalommal fordult elő, az utolsó 300-ban egyszer sem. (Az iris iridoporosist nem okozó kisebb megszívása előfordult.) Phacoemulsificatio alatt az első 150 esetben 9-szer volt tokruptura, ebből 8-szor a kezdetén, ami a mag eltávolítását különösen megnehezítette, egy esetben a mag el is süllyedt. Az utolsó 300 phacoemulsificatio alatt három körülírt és egy kiterjedtebb tokszakadás történt. A tokszakadás mindegyik esetben a mag teljes eltávolítása után vált láthatóvá. Eredmények A phacoemulsificatiós technika elsajátításának kezdetén fellépő szövődmények egyértelműen a tapasztalatlanság számlájára írhatók. Az 1997-es négy esetet tanulmányozva: három tokszakadás új készülék kipróbálása alatt történt, egynek különös okát nem találtuk.
