Szemészet, 1998 (135. évfolyam, 1-4. szám)
1998-12-01 / 4. szám
Szemészet Supplementum 135. évfolyam (1998) 30 A Pécsi Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinikájának (igazgató: Kovács Bálint egyetemi tanár) közleménye A műlencse kiválasztásának szempontjai Bíró Zsolt A phacoemulsificatio mint új műtéti technika a megfelelő műlencse kiválasztásának szempontjaiban is szemléletváltozást igényel. Legjobb megoldás a „clear cornea” sebkészítés és összehajtható („foldable”) műlencse használata, ennek elterjedését azonban elsősorban anyagiak akadályozzák. A szerző kezdő operatőrök számára az 5,5 mm optikai átmérőjű, C-hurkú, egysíkú, PMMA műlencse implantálását javasolja. Az aktuális műlencse kiválasztását befolyásolhatja még a retina állapota (pl. diabeteses retinopathia), a beteg ametropiája (nagyfokban myopiás, hypermetropiás betegek) és az esetleg bekövetkező intraoperativ komplikációk (a zonularostok, illetve a hátsó lencsetok szakadása). Manuális hályogműtétek esetén relatíve nagy testű (6,0-6,5-7,0 mm optikai átmérőjű), és ugyancsak nagy teljes átmérőjű (13,0-13,5 mm) műlencséket ültettünk a szembe. A „can-opener” vagy „envelope” tokhasítási módszerek következtében ezek a lencsék egyik vagy mindkét támasztó hurkukkal a sulcus ciliarisban rögzültek, azonban a nagy optikai átmérő kivédte, hogy a kisfokban elmozdult műlencse klinikailag panaszt okozzon. A phacoemulsificatiós műtéti technika egyet jelent a capsulorhexis készítésével, ami viszont a műlencse lencsetokba (“in-the-bag”) történő beültetését és rögzítését jelenti gyakorlatilag az esetek 100%-ában. A műlencse centrális elhelyezkedése szempontjából ez a rögzítési mód biztosítja a legjobb megoldást, és a műlencse késői elmozdulása (un. decentrálódása) “bag-bag” fixáció esetén gyakorlatilag elhanyagolható. Mindez a kis sebre való törekvéssel együtt a merev (PMMA) műlencsék teljes átmérőjének és az optikai rész méretének is a csökkenését hozta. Phacoemulsificatio esetén tehát kis testű merev (PMMA) műlencsét, vagy összehajtható (ún. foldable IOL) műlencsét választhatunk. PMMA IOL választása esetén a phacoemulsificatio végeztével a sebet meg kell nagyobbítanunk, amivel a műtéti technikánk egyik célját, nevezetesen a minimális posztoperatív astigmiát veszélyeztetjük. A túl kicsi optikai átmérő ugyanakkor klinikai panaszokat okozhat, ahogy azt Patel és munkatársai6 70 db 5,1 mm-es hátsócsarnok-műlencse beültetését követően 14 esetben (22%) találták az egyéves követés alatt. A lencse anatómiájának és méreteinek ismeretében a fentiek alapján 12,0 mm teljes átmérőjű, és 5,5 mm optikai átmérőjű PMMA műlencse választását javasoljuk. A támasztó hurkok (“haptikok”) alakja szerint “C”hurkú, vagy “J”-hurkú lencsékről beszélhetünk, az előbbiek a tokban a nagyobb felfekvés miatt jobban illeszkednek. Összehajtható műlencsék közül a szilikon, az akril és a hema alapanyagú műlencséket választhatjuk, melyek közös előnye, hogy kis seben keresztül, akár „clear cornea” seben keresztül is beültethetők, ami a betegek gyorsabb szemészeti rehabilitációján kívül kozmetikai előnyökkel is jár. Hátrányuk ezeknek a lencséknek a relatíve magas áruk, illetve hogy az összehajtásukhoz és beültetésükhöz is speciális csipeszekre van szükség. A szilikonlencsék csak száraz állapotban kezelhetőek. Az összehajtható műlencsék egy része ún. háromtestű lencse, vagyis az optikai rész és a haptikok más-más anyagból készülnek. Ugyanakkor ismertek a lapos, „plate-haptic” műlencsék is, melyek hosszanti tengelye mentén történő összehajtásához és beültetésükhöz injektorra van szükség. A phacoemulsificatio során beültetett műlencse stabilitását a lencse teljes átmérőjén kívül a haptikok rugalmassága és az érintkező felület nagysága is befolyásolja. A 13,5-14,0 mm átmérőjű lencsék feszítik, míg a J-hurkú műlencsék nyújtják a tokot, és a processus ciliarisokkal érintkezhetnek. 12,0 mm alatti teljes átmérő esetén nem stabil a beültetett műlencse. Manuális műtétekhez használt lencsék esetén megszokhattuk az optikai rész szélén levő pozícionáló lyukakat, melyek a lencse implantálását, beforgatását, helyreigazítását segítik. A kis testű phacoemulsificatiós lencsék esetén ezek a lyukak hátrányt jelentenének káprázást (glare), fényudvar (halo) kialakulását vagy egyszemes kettős látást okozva a betegnek.1 Ami a merev műlencsék optikai részének alakját illeti, kerek (pl. 5,5 x 5,5 mm) és ovális (pl. 5,0 x 6,0 mm) lencsék is forgalomban vannak. Saját tapasztalatunk ovális műlencse implantációjával nincs. Egyes szerzők2 szerint a kerek lencsét könnyebb implantálni, de mindkettő jól centrálódik és centrális is marad. Bár a cisztoid maculaoedema gyakoriságában nem sikerült szignifikáns különbséget kimutatni UV-szűrős és UV- szűrő nélküli műlencsék beültetése után,5 javasoljuk UV- szűrős lencsék használatát. A műlencse optikai része és támasztó hurka által bezárt szög alapján egysíkú (0-5,0 fok), illetve angulált (5,0-10,0 fok) lencsékről beszélhetünk. Phacoemulsificatio esetén egysíkú műlencse választandó, amely a pupillához közelebb van, így azt jobban fedi. A műlencse anyaga hatással lehet a capsulorhexis posztoperatív méretváltozására is. Ismert jelenség a capsulorhexis zsugorodása, ez irodalmi adatok szerint legkifejezettebb „plate haptic” szilikonlencsék esetén. ’ A műlencsék különböző anyaga (szilikon, akril, PMMA) a lencse decentrálódásában, illetve kibillenésében („tilt”) nem játszik szerepet.4
