Szemészet, 1998 (135. évfolyam, 1-4. szám)
1998-08-01 / 3. szám
174 SlPifÄ Szemészet 1. ábra. Az optikai interferometria elve. E technikával nagy pontossággal lehet időt és távolságot mérni a kettéosztott fényhullám újbóli összevetése (interferenciája) által. A fényforrás fénye egy félig áteresztő tükrön (A) részben áthatol (mérőfény) és részben visszaverődik (referenciafény). A mérőfény a vizsgálandó mintáról (B) a szövetek mikrostruktúrájától függő késéssel fog visszaverődni. A referenciafény a változtatható távolságban elhelyezkedő referenciatükörről (C) verődik vissza, változtatható időbeli késést okozva. A mintáról visszavert sok echót tartalmazó mérőfény és az egy echójú referenciafény ismert késésü sugara ismét kombinálódik (interferenciát okozva) és egy detektorhoz jut. A mintáról visszavert fény echostruktúrája a detekrohoz csatolt elektromos berendezéssel feldolgozható a referenciatükör távolságát (azaz a referenciasugár időbeli késését) folyamatosan változtatva. felbontás is elérhető, ami lehetővé teszi a retina egyes rétegeinek akár szeparált vizsgálatát is.2 Az optikai koherencia tomográf képmegjelenítési elvében nagyon hasonlít a В-képes ultrahangkészülékekhez azzal a nagy különbséggel, hogy a képalkotást itt a struktúráknak a fény- és nem az ultrahang visszaverő képessége határozza meg. A két módszer közötti óriási különbség a vizsgálónyaláb fizikai tulajdonságaiban van: a fény terjedési sebessége csaknem milliószor nagyobb a hangénál; a fény közel egyforma sebességgel terjed levegőben és vízben, míg az ultrahang terjedése levegőben alacsony hatásfokú, sokkal jobban elnyelődik. Az А-módú ultrahangkészülékek ma általában az intraocularis biometria során használatosak, a viszszaverődés idejéből számolva ki a struktúra távolságát a vizsgálófejtől. Mivel azonban az optikai koherencia tomográfban alkalmazott fény terjedési sebessége milliószor nagyobb, hullámhossza pedig milliószor rövidebb, a mérés így sokkal pontosabb. Egyes ultrahangos készülékekben a felbontás fokozására ugyan nagyfrekvenciás ultrahangot használnak, de ezen hangok még könnyebben elnyelődnek, és emiatt csak a szem elülső szegmentumának ultrahangos biomikroszkópiájára alkalmazhatóak, bár ott igen jó eredménnyel. Ugyanakkor, mivel az optikai koherencia tomográfia fényt alkalmaz, hátránya, hogy csak a fény számára átjárható szövetekben használható, illetve olyan esetekben, amikor a fény útját nem akadályozza fényelnyelő közeg (pl. üvegtesti vérzés). Fizikai alapok A műszerben alkalmazott fény egy alacsony koherenciájú, impulzusüzemű, infravörös lézerfény. Azonos frekvenciájú vagy hullámhosszú (monokromatikus) és állandó fá-2. ábra. Száloptikás optikai koherencia tomográf vázlatos rajza. (Az 1. ábrán látható interferométer száloptikás változata.) Fényforrásként alacsony koherenciájú fényt előállító szuperlumineszcens diódát használnak, melyet közvetlenül optikai kábelbe juttatnak. A száloptikás interferométerben egy speciális fényelosztó van, mely 50-50%-os arányban kettéosztja a fényt mérő- és referenciasugárra. A mérősugarat vivő kábel bármilyen műszerre rászerelhető (jelen esetben egy funduskamerára). Az interferenciaképek vételét speciális detektor, további feldolgozását és képi megjelenítését pedig számítógép végzi. Békési László
