Szemészet, 1998 (135. évfolyam, 1-4. szám)
1998-06-01 / 2. szám
120 Szemészet 3. táblázat. A szemlencse autofluoreszcenciáját jellemző LTl paraméter és a látóteret jellemző paraméterek korrelációja. Octopus Humphrey r p r P MD 0,16 p>0,05 0,26 p>0,05 PSD-0,33 p>0,05-0,23 p>0,05 CPSD-0J3 p<0,05-0,49 p<0,05 SF-0,26 p>0,05 0,40 p>0,05 rési tartományban az Octopus periméter G1 programja szolgáltatott magasabb értéket. Ezzel szemben a PSD és CPSD paraméterekben talált különbség nem volt tartományfüggő, vagyis a PSD paraméterben megmutatkozó szignifikáns különbség (lásd fentebb) az egész értéktartományra érvényes. Ez a különbség azt jelenti, hogy a Humphrey kék-sárga program nagyobb PSD-t, azaz az egyes látótérpontok között nagyobb érzékenység-különbséget jelez, ami kis PSD (enyhe károsodás) esetén már akkor eltérést mutathat, amikor az Octopus Gl program PSD eredménye még nem. Ez összhangban áll azokkal az eredményekkel,1018 melyek a rövid hullámhosszú automata perimetria korai diagnosztikus értékét hangsúlyozzák glaucomában. Betegeinken a szemlencse-eredetű autofluoreszcencia mértékének jellemzésére alkalmazott LTI a CPSD értékével szignifikáns negatív korrelációt mutatott. Ezen összefüggés azt jelenti, hogy minél nagyobb volt a lencse autofluoreszcenciája (minél kisebb LTI), azaz minél sárgásabb volt a szemlencse, annál nagyobbnak mértük a látótér egyes pontjai közötti érzékenység-különbséget. A korreláció hasonló volt mindkét látótér esetében. Tudomásunk szerint a kék-sárga perimetria paraméterei közül eddig csupán a MD-LTI kapcsolatot vizsgálták.15 A két paraméter szignifikáns pozitív korrelációt mutatott,15 azaz a sárgásabb lencse nagyobb érzékenység-csökkenést eredményezett. Saját eredményünket a fenti adattal egybevágónak értékelhetjük. A szemlencse autofluoreszcenciájának a fehér és színes látótérvizsgálati eredményre gyakorolt hatása még nem pontosan ismert. Tanulmányozása glaucomában mindenképpen indokolt, hiszen a glaucomás károsodás leggyakrabban 50 éves kor után jelentkezik, amikor a szemlencse korfüggő sárgulását már számításba kell venni, és követéses vizsgálat során annak változását sem szabad elhanyagolni.9'13141516 Figyelembe kell továbbá venni azt is, hogy a szemlencse autofluoreszcenciájában jelentős különbség mutatkozhat az azonos életkorú személyek között is. Diabetes mellhúsban az autofluoreszcencia a szemlencsében nagyobb, mint az egészségeseken. Az ösztriol szubsztitúcióban részesülő posztmenopauzális nők szemlencséjének autofluoreszcenciája pedig kisebb, mint a szubsztitúcióban nem részesülő kortársaiké és az azonos életkorú férfiaké.2 Eredményeinket úgy foglalhatjuk össze, hogy a rövid hullámhosszú automata küszöb-perimetria az enyhe glaucomás látótérkiesés kimutatásában érzékeny és fontos módszernek tartható. Az eredmény interpretálásakor azonban fokozott figyelemmel kell lenni az enyhe cataracta okozta zavaró hatásokra. Irodalom 1. Anderson D. R., Feuer W. J., Alward W. L. M . Skuta G. L.: Threshold equivalence between perimeters. Am J Ophthalmol 107, 493-505 (1989). 2. Benitez Del Castillo J. M., Del Rio T., Garcia-Sanchez J.: Effects of estrogen use on lens transmittance in postmenopausal women, Ophthalmology 1041. 970-973 (1997). 3. Bordát В.. Laudeho A., Guiguis I. R . Mandersheid J. C., Arnaud B.: Etude de l'autofluorescence cristallinienne chez 56 sujets diabétiques et 60 sujets témoins. Ophtalmologie 7, 48-5 (1993). 4. Felins J.. De Jong L. A. M. S., Van Den B.: Functional caracteristics of blue-on-yellow perimetric thresholds in glaucoma. Invest Ophthalmol Vis Sei 36. 1665-167 (1967). 5. FM-2 Fluorotron Master Operator Manual, Ocumetrics, Inc. (1995). 6. Humprey Field Analyser II. Benutzerhandbuch. Modell 730, 740 und 750, (1994). 7. Johnson C. A., Adams A. J., Casson E. J., Brandt J. D.: Blue-onyellow perimetry can predict the development of glaucomatous visual field loss. Arch. Ophthalmol III, 645-65 (1993). 8. Johnson C. A., Adams A. J., Casson E. J.. Brandt J. D.: Progression of early glaucomatous visual field loss as detected by blue-on-yellow and standard white-on-white perimetry Arch Ophthalmol III, 651-65 (1993). 9. Moss I. D., Wild J. M., Whitaker D. J.: The influence of age-related cataract on blue-on-yellow perimetry, Invest Ophtalmol Vis Sei 361, 764-77 (1995). 10. Lynn J. R., Fellman R. L., Starita R. J.: Principles of perimetry. In: Ritch R., Shields M. B., Krupin T. (eds): The glaucomas. 2nd ed. Vol. I. Mosby, St. Louis 518-519 (1993). 11. Octopus 500 EZ Operating Instructions, Interzeag AG, Schlieren/Switzerland (1988). 12. Papp A., Kiss K.. Németh J.: Konverzió lehetősége Humphrey és Octopus periméterek látótérindexei között, SOE 97, Abstract book 445. 13. Polo V., Pinilla L, Abecia E., Larrosa J. M., Pablo L. E., Honrubia F. M.: Assessment of the ocular media absorption index. Internat Ophthalmol 20, 7-9 (1997). 14. Satoh K., Banda M., Nakijama A.: Fluorescence in human lens, Exp. Eye Res 16, 167-72 (1993). 15. Teesalu P, Airaksinen P. J., Tuulonen A., Nieminen H., Alanko H.: Fluorometry of the crystalline lens for correcting blue-on-yellow perimetry results. Invest Ophtalmol Vis Sei 38, 697—70 (1993). 16. Van Best J. A., Mota M. C., Larsen M.: Manual of ocular Fluorometry, Coimbra 73-82 (1993). 17. Vivell P. M., Lachenmayr B. J., Schaum M. Zimmermann P, Dietrich J. , Bain C.: Conversion of normal visual field data between the Humphrey Field Analyser 640, the Rodenst Peristat 433 and the Octopus 1-2-3. In: Mills R. P. (ed): Perimetry update 1992/93. Kugler Publications, Amsterdam/New York 353-357 (1993). 18. Wild J. M., Moss 1. D., Whitaker D., O’Neill E. C.: The statistical interpretation of blue-on-yellow visual field loss. Invest Ophtalmol Vis Sei 36, 1398-1410 (1995). 19. Zeyen T, Roche M., Brigatti L., Caprioli J.: Formulas for conversion between Octopus and Humphrey threshold values and indices. Graefe's Arch Clin Exp Ophthalmol 233, 627-634 (1995). A szerző címe: Dr. Szabó Antal I. Szemészeti Klinika, Tömő u. 25-29. Szabó Antal
