Szemészet, 1998 (135. évfolyam, 1-4. szám)
1998-03-01 / 1. szám
Szemészet I. ábra. Intraocularisan használható egyik elektromágnesünk. Nem kerülhet a szembe olyan nagy mágnesezhető idegentest, amit ez a mágnes ne emelne fel. A sikeres műtéthez a mágnes ereje önmagában mégis kevés. rendelkezésünkre álló intraocularis mágneseink használatát módosítottuk. Anyag és módszer Arra törekedtünk, hogy a leggyakrabban előforduló IT méreteknek megfelelő (0,9-2,5 mm) átmérőjű mágneseket szerezzünk be, vagy magunk készítsünk ilyeneket. Ezek a mágnesek 7 g-tól 25 g-ig terjedő súlytartományban képesek felemelni a vastartalmú IT-eket (1. ábra). Annak ellenére, hogy ilyen fegyvertárral rendelkezünk, 15-ből 2 esetben arra kényszerültünk, hogy a behatolási nyílást a műtét kritikus fázisában nagyobbítsuk meg, mivel az IT mérete nagyobb volt, mint a mágnes funkcionáló felülete. Ez oda vezetett, hogy az IT beszorult a sclerába, majd viszszaesett. Ezután azon kellett töprengeni, hogy mi lehet ilyenkor a legcélravezetőbb eljárás. Az ismert szokásos módszeren a következők szerint változtattunk. Módszerünk konvencionális vitrectomiával kezdődik, ami arra irányul, hogy az IT-et a lehető legjobban szabaddá tegyük. Ezt követően megbecsüljük az 1T legkisebb átmérőjét és ennek megfelelően kiválasztjuk a méretes mágnest. Korábban inkább elektromágnest használtunk, mivel a kereskedelemben csupán a 20 G-s (0,9 mm) átmérőjű véggel bíró mágnest tudtuk beszerezni, de az eltávolítandó IT-ek általában nagyobbak voltak. Amikor az IT-et már az üvegtesti tér első harmadába húztuk, koaxiális fénnyel is követni tudtuk az eszköz és az IT mozgását. Újabban ahelyett, hogy ilyenkor az IT-et speciális csipeszbe helyeznénk át a biztonságos erős fogás reményében, mint ahogy azt mások teszik, új módszert alkalmaztunk, mert előfordult, hogy az IT a csipeszből kipattant. A műtét előtt speciálisan formált szilikongumi lemezt ragasztottunk a mágnes végére, hogy amikor a kritikus fázishoz érünk és a scleraseb szorítása lehúzná az IT-et a mágnesről, a szilikongumi mintegy csomagoló felület egyre szorosabban vegye azt körül (2. ábra). Ezzel le tudtuk küzdeni azt az ellenállást, amit a sebajkak szorítása okozott. Az eltávolítandó objektum köré simuló szilikongumi megakadályozta, hogy az IT visszaessen vagy beszoruljon a sebajkakba. Ilyen módon az eltávolítás biztonságosabb és könnyebb lett. Szükséges anyagok-Megfelelő méretű 0,1 mm vastagságú szilikongumi lemez. - Dow Corning Medical Adhesive В (steril szilikongumi spray). - Az IT nagyságától függően választható mágnesátmérő előnyös, de nem kizárólagos feltétel. A mágnes előkészítésének lépései- A szilikongumi lemezből egy olyan csonka kúp palástját formáló darabot vágjunk, melynek egyik vége a mágnes kerületének felel meg, szélesebb vége az IT méreténél kissé nagyobb.- Kevés szilikonragasztót fúvunk a mágnes vége köré.- A szilikongumit a mágnesre ragasztjuk.- A csonka kúp palástját kétoldalt felvágjuk. Ekkor egy kettős trapéz formájú seprűhöz hasonlítható felület alakul ki. Kommentár A rendelkezésre álló és választandó mágnes erősségének egyensúlyban kell lennie azzal az ellenállással, amit az intraocularis szövetek fejtenek ki, miközben az idegentestet a szemből eltávolítjuk. Különösen fontosnak tartjuk, hogy az idegentest legkisebb átmérője azonos, vagy kisebb legyen mint az alkalmazott mágnes funkcionáló felülete. 2. ábra. Az intraocularis mágnesezhető idegentest eltávolításának lépései „csomagolási" technikával. A mágnes vége pars plana nyíláson keresztül jut a szembe. Eközben a szilikongumi lapok hátrahajlanak és láthatóvá válik a mágnes funkcionáló vége. Az IT csak akkor mozdul, ha az ideális mágneses térbe kerül. A kivonási manőver közben a szilikonlemez előrefordul és körülveszi az IT-et, vagy csipesszel irányíthatjuk az IT köré. A „csomagolási technika” szorosabb kapcsolódást biztosít a mágnes és az IT között, mintha csupán mágnessel dolgoznánk. Hatvani István
