Szemészet, 1997 (134. évfolyam, 1-4. szám)
1997-05-01 / 2. szám
56 Szemészet 134 (1997) korai szemnyomás-változásoknak nagy klinikai jelentőségük van, okukat mindeddig nem sikerült megtalálni. Anyag és módszer Harmincnégy pigmentált, 3-4 kg súlyú házinyúl egyik szemén végeztünk lézerkezelést. Az ellenoldali szem érintetlen kontroll maradt. A szemnyomásokat narcosisban (25 mg/kg ketamin és 5 mg/kg xylazin i. m.) mértük Tono-Pen-2 (Mentor О & О Inc., USA) kézi applanációs tonométerrel helyi érzéstelenítés nélkül. Az 5%-nál kisebb eltérésű mérésekből álló sorozatokat használtuk fel a szemnyomás jellemzésére. Lézerkezeléseket Coherent Novus 2000 lézer (Coherent, Inc., USA) argon kék és zöld fényével Goldmann hármas-tükrön keresztül végeztük narkózisban (gócátmérő 50 pm, expozíciós idő 0,1 sec, teljesítmény 1100 mW, gócszám 100, kezelt terület 360°). Tizenkilenc állaton standard ALT-t végeztünk, melynek során a lézergócokat a humán trabeculáris rendszernek megfelelő részre irányítottuk. Ez a terület nyúlon az iris finom nyúlványai és a sclera belső felszínén lévő trabeculáris hálózat találkozása, az ún. ligamentum pectinatum [12]. Tizenöt állaton álkezelést végeztünk az ALT-val mindenben azonos módon, azonban a gócokat a ligamentum pectinatum elé, a trabeculáris szövet nélküli, belső limbusfelszínre helyeztük. A lézerkezelések után 4,24 és 120 órával 9 vagy 5 állat mindkét szemén narcosisban megmértük a szemnyomást, ezután 100 pl csamokvizet leszívtunk a centrális comeán át, és ET-1 koncentrációját radioimmunoassay segítségével meghatároztuk. Az általunk összeállított RIA-hoz nyúlban termelt poliklonális antitestet (Peninsula Laboratories, Belmont, CA, USA) alkalmaztunk. A standardként használt endothelin-l-et a Sigma-Aldrich Со.-tói (St. Louis, MO, USA) vásároltuk. Intraassay CV: 4.2%, interassay CV: 8.1%, szenzitivitás: 0.9 pg/ml. Az egyes követési időpontokban a kiindulási értékhez viszonyított szemnyomás változást (átlag ± SD) a kezelt és a kezeletlen szemek között egymintás t-próbával hasonlítottuk össze. Varianda analízist (ANOVA) alkalmaztunk a követési idő és az egyes kezeléstípusok (ALT, ál-kezelés, kezeletlen kontroll által az ET-1 szintre gyakorolt befolyás vizsgálatakor. Az irreguláris adateloszlás miatt az ALT utáni 4 órás ET-1 koncentráció vizsgálatakor Wiloxon matched pairs tesztet alkalmaztunk. A 0,05- nál kisebb p értékeket tekintettük szignifikánsnak. Eredmények Az ALT után 4 órával a kezelt szemek csarnokvizében mért ET-1 koncentráció minden esetben rendkívül magas volt, és szignifikánsan meghaladta a kezeletlen ellenoldali szemek ET-1 értékeit (103,66 ±41,59 pg/ml versus 8,75 ± 2,95 pg/ml, Wilcoxon matched pairs teszt, p<0,01,1. ábra). Huszonnégy és 120 órával az ALT után azonban az ET-1 koncentráció már nem volt emelkedett, és az interoculáris különbség megszűnt (/. táblázat, ANOVA, p>0,05). Az álkezelt csoportban a csamokvíz ET-1 koncentrációja egyetlen időpontban sem különbözött a lézerezett és a kontroll szemek között (II. táblázat, ANOVA, p>0,05), és az ALT csoport kontroll szemeinek értékével lényegében egyezett (1. ábra). A beavatkozások előtti szemnyomás nem különbözött az egyes csoportok között (II. táblázat). Az ehhez a kiindulási értékhez viszonyított szemnyomásváltozás azonban ALT után minden vizsgálati időpontban szignifikánsan eltért az ellenoldali, kezeletlen kontroll szemek szemnyomásváltozásától (2. ábra, II. táblázat, I. táblázat A csarnokvíz ET-1 koncentrációja p* = Wilcoxon matched pairs teszt p‘ = ANOVA Csoport Szem + kezelt - kezeletlen Szemek száma Idő (óra) ET-1 koncentráció (pg/ml) átlag ± SD) 95%-os megbízhatósági határok (pg/ml) P-érlék ALT + 9 4 103,66 ±41,59 70, 97 136,35 P*<0,01-9 4 8,75 ± 2,95 6,43 11,06 ALT + 5 24 7,76 ± 2,68 3,94 11,58 F>0,05-5 24 6,56 ± 0,59 5,72 7,39 ALT + 5 120 6,56 ± 0,90 5,27 7,85 F>0,05-5 120 6,76 ± 0,90 5,47 8,05 ál-ALT + 5 4 6,24 ± 1,26 4,45 8,03 P+>0,05-5 4 6,67 ± 1,48 4,56 8,78 ál-ALT + 5 24 7,18 ±4,24 1,16 13,24 F>0,05-5 24 6,96 ± 3,38 2,11 11,75 ál-ALT-b 5 120 5,98 ± 1,37 4,02 7,93 P+>0,05-5 120 5,72 ± 1,10 4,15 7,29
