Szemészet, 1997 (134. évfolyam, 1-4. szám)

1997-02-01 / 1. szám

Szemészet 134 (1997) 45-48

A Fővárosi Szt. László Kórház Ophthalmo-infektológiai Osztály közleménye

Az Ophthalmo-infektológiai Osztály (Szt. László Kórház, Budapest) előtörténete

Pék László

Közlésre érkezett: 1995. 10. 25.

Közlésre elfogadva: 1997. 01. 08.

1994-ben ünnepelte fennállásának 100 éves jubileumát a Szt. László Kórház. Az időszak alatt ismételten létesítettek járványos szemgyulladás miatt szemészeti osztályokat, illetve részlegeket. A szerző ismerteti a rendelkezésére álló adatok alapján a szemészeti részlegek/osztályok fennállási idejét, a betegek számát, átlagos ápolási idejüket és az egyes járványos időszakokra jellemző klinikai jellegzetességeket.

Kulcsszavak: keratoconjunctivitis epidemica, ophthalmoinfektológiai részlegek vagy osztályok.

The prehistory of the Ophthalmo-lnfectious Department of the Central Hospital for Infectious Diseases, Budapest

The Central Hospital for Infectious Diseases, Budapest, named for Saint László, commemorated the 100th anniversary of its existence in 1994. During the period ophthalmic departments and sections were established for certain periods of time in the hospital for the treatment of patients with contagious eye diseases. The longovity of the departments, the number of patients, the hospitalization figures and the characteristic clinical features of the different periods are reported.

Keywords: keratoconjunctivitis epidemica, department or section for ophthalmo-infectious diseases

1891-ben Budapest Székesfőváros Közgyűlése új kórház létesítéséről döntött, hogy a Szt. István Kórházat tehermentesítse, mivel az ott lévő barakkokban elkülönített fertőző betegek körülményei elviselhetetlenekké váltak.

Fertőző betegek ellátására Kauser József műépítész tervei alapján 1894-re épült fel a Szt. László Kórház és kezdte el működését. Az intézményben az azóta eltelt idő többségében a kórházi betegek szemészeti ellátását konziliáriusok végezték, de vannak adataink, hogy átmenetileg - rövidebb, hosszabb ideig léteztek fekvőbeteg szemészeti részlegek vagy osztályok is járványosán előforduló szembetegségben szenvedők elkülönítésére, kezelésére.

Ezt tanúsítja dr. Gerlóczy Zsigmond igazgató főorvos aláírásával ellátott, 1918. június 6. napján kelt 18. sz. körlevele, amely arról tudósít hogy: „...a járványos szemkötőhártya hurutban: (conjunctivitis catarrhalis epidemica) szenvedő és kórházi ápolásra szoruló betegeket f. hó 7. napjától kezdve a mi Kórházunk tartozik felvenni. Erre a célra a Központi Fertőtlenítő Intézet útján fertőtlenített Vlll./b. és /с. kórtermeket szereltettem fel...”. A részleg szakmai felügyeletével ifj. Liebermann Leó dr. egyetemi

magántanárt bízták meg. Sajnos nincsen arra vonatkozó adatunk, hogy ez a részleg mennyi ideig állt fenn és milyen volt a keletkezett szembetegség klinikai képe, lefolyása, amelyből következtetni lehetett volna, hogy milyen eredetű járványos kötőhártyahurutról volt szó.

Hazánkban a hatvanas évek kezdetéig csak sporadikusan fordult elő keratoconjunctivitis epidemica [5, 9]. (Megjegyzés: Sztrilich által leírt tömeges conjunctivitis esetében a klinikai kép és a bakteriológiai vizsgálat alapján nem identifikált baktérium által okozott, keratitis nélkül lezajlott conjunctivitisról volt szó [Ю].

Azonban 1961. év végén Budapesten tömeges keratoconjunctivitis epidemica (továbbiakban KCE) megbetegedéseket jelentettek: a hetenként előforduló heveny esetek száma az 1100 főt is meghaladta. A súlyos járványügyi helyzet miatt az egészségügyi hatóságok az Egészségügyi Minisztériumban 1962. január

5. napján a bevezetendő rendszabályok megbeszélése miatt értekezletet tartottak. Az elfogadott határozat értelmében a szakrendelőkben a szembelnyomás méréseket, szemüvegrendelést azonnal felfüggesztették és a budapesti szemészeti osztályokban csak a sürgős műtéteket engedélyezték. Továbbá a szemészeti intézményeket utasították, hogy a fertőzött vagy fertőzésre gyanús betegeket haladéktalanul az I. sz. Szemklinika szervezésében működő a Szt. László Kórházban e célra létrehozott szemosztályra utalják.

így kezdődött a Szt. László Kórházban a fertőző szembetegek ellátására alakult szemosztály működése 1962. január 6. napján három ápolási egységben (1/c, 8/b és 31/a) 61 felnőtt és 4 gyermekággyal.

A keletkezett járvány méreteire jellemző volt, hogy 1962. január 1. napjától december 31. napjáig Budapest területéről 19004, vidékről 4650 KCE miatti bejelentés érkezett a járványügyi szervekhez [9]. Saját tapasztalatink szerint is, az esetek egy részében nem jelentik be az egészségügyi szervek a betegeket, így ez a szám lényegesen magasabb lehetett. A bejelentések többsége az év első 4-5 hónapjában történt.

Azok a betegek nyertek elhelyezést az Ophthalmo-infektológiai Osztályon, akik- munkásszálláson, kollégiumokban vagy otthon zsúfolt körülmények között éltek, így körülményeik az elkülönítést nem tették lehetővé. Ezért további járványos esetek előfordulásának megelőzésére a megbetegedettek izolálása csak szakintézeti elhelyezéssel volt megoldható,- olyan KCE-ben megbetegedettek is felvételre kerültek, akiknél egyéb súlyos szemészeti betegség (glaukóma, uveitis stb.) vagy ezeknek gyanúja állt fenn,- elhelyezést nyertek továbbá olyan idős, egyedül álló betegek, akik szemészeti (pl. fénykerülés) vagy egyéb tünetek (pl. kéztremor) miatt képtelenek voltak maguknak az előírt helyi gyógykezelést megadni,- valamint azok a KCE-ben megbetegedettek, akik a pupilla területében elhelyezkedő elváltozások okozta látásromlás miatt képtelenek voltak munkájukat végezni.

Tapasztalataink szerint a szemek nagyfokú vérbősége miatt KCE gyanújával beutaltak közül több betegnél nem sikerült a kórképet bizonyítani és a vérbőség oka glaucoma acutum, uveitis anterior, herpes comeae stb. volt. Az ilyen irányú tapasztalatok megegyeznek a Szt. László Kórházban járványos szembetegek számára később létesült részlegek felvétellel kapcsolatos észleléseivel is.

A Szt. László Kórházba felvett szembetegek közül a gyermekek arányszáma lényegesen alacsonyabb volt (kb. 4%), mint az egészségügyi hatóságoknál bejelentettek között (kb. 15%). Ez a körülmény azzal magyarázható, hogy szövődmények (pl. álhár-