Szemészet, 1997 (134. évfolyam, 1-4. szám)

1997-11-01 / 4. szám

206 Szemészet 134 (1997)

Sigma-Aldrich Co.-tói (St. Louis, MO, USA) vásároltuk. Az intraassay CV: 4,2%, az interassay CV: 8,1%, a szenzitivitás: 0,9 pg/ml volt.

Az ET-1 vizsgálathoz szükséges vérvételtől számított 3 hónapon belül a perifériás kapilláris keringést Perilfux 4001 Master Laser Doppler Fluxmeter készülékkel (Exp. UK. LTD., London, LTK) mértük meg, és az adatokat PeriSoft 5.10 software felhasználásával elemeztük. Az eszközt minden mérés előtt szilárd és folyadék standardhoz kalibráltuk. A 23±1 °C-os szobában a vizsgáltak háton fekvő testhelyzetben voltak, bal kezük 111. ujjának volaris felszínére, az ujjbegyre illesztettük a vizsgálófejet. Tíz perces nyugalom után meghatároztuk a bőr kapilláris perfúziójának alapértékét (30 sec), majd 30 sec időtartamra a jobb kezet 4 °C-os vízfürdőbe merítettük, ezután azonnal 30 °C-os vízfürdőbe helyeztük. Mindeközben regisztráltuk a bal III. ujj bőrében lezajló perfúzió-változásokat. A következő paramétereket vizsgáltuk: alapperfúzió (választott perfúziós egység, PU), maximális perfúzió-csökkenés hideghatásra (%), a perfúzió-minimum kialakulásáig eltelt idő (sec), a meleg fürdővel az eredeti alapperfúzió eléréséig eltelt idő (sec). Megvizsgáltuk továbbá, hogy van-e különbség a perfúzió 70%-nál nagyobb mértékű csökkenésének (kórosan fokozott vasospasticus reakció) gyakoriságában az egyes csoportok között. A statisztikai elemzéshez kétmintás t-próbát használtunk amikor két vizsgálati csoport átlagát hasonlítottuk össze. Kettőnél több csoport esetén variancia analízist (ANOVA) alkalmaztunk. Az ehhez kapcsolódó páronkénti összehasonlításokat Duncan-teszttel végeztük. A hidegre és a melegre bekövetkező perfuzióváltozások tartamának vizsgálatakor az egyenetlen adateloszlás miatt a statisztikai vizsgálathoz reciprok transzformációt alkalmaztunk. A kapilláris perfúziót jellemző paraméterek kapcsolatát az életkorral, a vérnyomással, a pulzusszámmal és az ET-1 szinttel korreláció számítással vizsgáltuk. Ugyancsak korreláció számítást végeztünk az ET-1 szint valamint a vérnyomás és a pulzusszám összefüggésének elemzésekor. A vasospasticus reakció előfordulási arányának csoportok közötti összehasonlítására x:-tesz.tet és Fischer exact tesztet (5-nél kisebb várt gyakoriság esetén) alkalmaztunk. Statisztikailag szignifikánsnak a 0,05-nál kisebb p értékeket tekintettük.

Ered menyek

A vérnyomásra, pulzusszámra. ET-1 értékre és a perfúzió paramétereire vonatkozó eredményeket a II. táblázat tartalmazza. Az eredmények közül kiemelendő, hogy NTG-ban a vér ET-1 szintje szignifikánsan magasabb volt. mint a kontrolioké és a többi glaukómás csoporté. Az egyéb csoportok az ET-1 szint tekintetében nem különböztek egymástól.

Ugyancsak a II. táblázat mutatja, hogy CG-ban az alapperfúzió szignifikánsan alacsonyabb volt. mint a CG csoport saját kontrollcsoportjában. POAG-ban és az összes kontroll egybevonásával képzett csoportban. A hideghatásra bekövetkező perfúziócsökkenés maximuma CG-ban szignifikánsan később következett be. mint POAG-ban és a kontrollok összesítésével képzett csoportban. A meleg fürdő hatására az alapperfúzióhoz történő visszatérésig eltelt idő CG-ban szignifikánsan hosszabb volt. mint a megfelelő kontrollcsoportban, és a kontrollok összesítésével képzett csoportban. A vérnyomás és a pulzusszám a különböző csoportokban nem különbözött szignifikáns módon (kétmintás t-teszt, p>0.05).

A kontroliokon és POAG-ban a nyugalmi pulzusszám pozitívan korrelált azzal az időtartammal amely a hidegbehatást

követően, a meleg fürdő során az alapperfúzió visszanyeréséhez szükséges volt (kontrollok: r = 0,361, p<0,05; POAG: r = 0.578. pcO.Ol). Ez a korreláció CG-ban hiányzott. Az életkor, a systolés és diastolés brachiális vérnyomás, a pulzusszám („makrokeringés”), és az ET-1 szint nem korrelált az ujjbőr kapilláris perfúziójának („mikrokeringés") paramétereivel (alapperfúzió, perfúziócsökkenés hideghatásra, a maximális perfúziócsökkenés kialakulásához szükséges időtartam és a meleg fürdő hatására az alapperfúzió visszanyeréséhez, szükséges időtartam).

A kórosan nagy mértékű vasospasticus reakció gyakoriságában a megfelelő beteg-kontroli csoportpárok között szignifikáns különbség nem mutatkozott (II. táblázat, Chi négyzet teszt és Fischer exact teszt. p>0.05). A dohányzásnak (a vizsgáltak közül mindössze 6 fő dohányzott) vizsgálatunkban nem volt kimutatható hatása a perfúzióra és annak a hideg provokációs teszt során mért paramétereire (ANOVA. p>0.05).

Az ET-1 szint sem POAG-ban, sem CG-ban, sem a kontroliszemélyeken nem korrelált a „makrokeringés" paramétereivel, azaz a systolés és diastolés vérnyomással és a pulzusszámmal.

Megbeszélés

Eredményeink egyrészt megerősítették a korábbi tanulmányok adatait, másrészt új ismeretekhez vezettek. Bár NTG esetszámunk nagyon alacsony volt, az eddig publikált, kisszámú irodalmi adathoz hasonlóan [9, I7| az ET-1 szint e csoportban szignifikánsan magasabbnak bizonyult, mint a többi glaukómás csoportban és a kontroliokon. Ismert, hogy essentialis hypertoniában az ET-1 szint emelkedhet [9|. Az NTG csoport emelkedett ET-1 szintje azonban nem volt kapcsolatban azzal, hogy e csoportban az átlagos vérnyomás kissé magasabb volt, mint a többi csoportban. A kissé magasabb vérnyomás-átlagot ugyanis egyetlen magas érték (200/1 10 Hgmm) okozta, ezen beteg ET-1 szintje azonban nem volt magas (3,92 pg/ml). A fentihez hasonló vérnyomás más csoportban is előfordult, azonban a kis esetszám miatt NTG-ban hatása az átlagra erősebben érvényesült.

NTG-ban az ET-1 szint szórása is nagy volt (II. táblázat), a többi csoport megfelelő értékének mintegy kétszerese, ami szintén egyezik az. irodalomban leírtakkal [9, 171. A nagy interindividuális szórás egyrészt arra utalhat, hogy a NTG csoport az ET-1 szint tekintetében nem homogén, és ha az. ET-1- nek a glaukóma kialakulásában szerepe van, akkor a glaukóma sem mindig azonos mechanizmussal alakul ki NTG-ban [9, I 7|. Másrészt, az. ugyanazon személyeken több alkalommal végzett ET-1 szint meghatározás hiányában nem zárható ki az. sem, hogy NTG-ban a keringő vér ET-1 szintje a normálisnál nagyobb mértékben ingadozik.

A többi csoport perifériás vérének ET-1 szintje nem különbözött sem egymástól, sem a kontrollcsoportok ET-1 értékeitől. Ez. arra utal, hogy a POAG kialakulásában a periférián keringő vér ET-1 szintje valószínűleg nem játszik szerepet, 'fúl ezen, arra is rámutat, hogy CG-ban és PSX-ban sem változik az ET-1 szint, noha a kapilláris perfúzió és az. érfal károsodik [7, 14], A CG betegek ET-1 szintjére vonatkozó adataink alapvető újdonságot jelentenek.

Alapvetően új eredményként értékelhetőek a CG csoport kapilláris perfúziójának csökkenésére, és e perfúzió szabályozásának lassulására vonatkozó megfigyeléseink is. CG-ban az alapperfúzió szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a korban és nemben azonos kontrollcsoport alapperfúziója, és a hidegre és a melegre adott válasz, kialakulásához szignifikánsan hosszabb