Szemészet, 1997 (134. évfolyam, 1-4. szám)
1997-08-01 / 3. szám
Szemészet 134 (1997) 175 1,2 1,4 1.6 1,8 2 2,2 2,4 g víz/g szárazanyag * 71 - Г2 3. ábra. T, és T2 proton relaxációs idők megoszlása cataractás lencsemagokban. relaxációs paramétereit is mértük (3. ábra). Ezek szoros lineáris korrelációt mutatnak a víztartalmak értékeivel (r: =0,77 [TJ és r:=0.79 [T2]). Mindazonáltal a relaxációs idők és az iontartalmak között nem tudtunk összefüggést felfedezni. Ugyanakkor az érett lencsemagok relaxációs paraméterei itt is eltérnek a progrediens csoportokétól, ami a víztartalombeli különbözőségre vezethető vissza A minták heterogenitása miatt csupán a maturus és a progrediens III. csoport között kaptunk szignifikáns különbséget. A cataractogenesisre potenciálisan hatással bíró általános betegségek közül a nagyobb arányban (17,5% - 10 eset) előforduló diabetes mellitus, valamint a kapott víz és elektrolit status között szignifikáns kapcsolatot nem találtunk. Ezen eredményünket magyarázhatja, hogy valamennyi diabeteses beteg jól beállított állapotban került műtétre, de a viszonylag alacsony esetszám további ilyen irányú vizsgálatokat kíván. Eredményeinket röviden a következőkben foglalhatjuk össze A sejtek és a szövetek kálium- és nátrium ion tartalmának szabályozásáért a К-Na ATP-áz molekulát tartják felelősnek, amely a kálium ionokat a sejtbe, a nátrium ionokat pedig a sejten kívüli környezetbe juttatja fi], A lencsében ez a fehérje az epithelium sejtjeiben található. A lencse mélyebb részében nincsenek ilyen molekulák, és az ATP szintetizáló képesség is igen szerény. Az ouabain a К-Na ATP-ázt bénítja és ez intracelluláris nátrium ion tartalom növekedést és kálium ion tartalom csökkenést okoz. Bemutatott adataink határozottan arra utalnak, hogy a nátrium ion tartalom növekedése nem okoz feltétlenül lencse duzzadást, bár igaz, hogy leginkább a duzzadt lencséknek van magas nátrium ion és alacsony kálium ion tartalma. Vizsgálataink a progrediens és érett cataracta állapot valamint az ion tartalmak közötti összefüggés létezését alátámasztották, azaz, a maturus hályog eseteiben - néhány kivétellel - a talált értékek az alacsony К/Na tartományba estek, míg a progrediensek főként magas К/Na arányt mutattak, bár e csoportban több kivételt találtunk. A T, és T2 víz proton magmágneses relaxációs paraméterek szoros lineáris korrelációt mutatnak a szöveti víztartalmak értékeivel (r:=0.77 [TJ és r:=0.79 [TJ). Munkánkban a 40 °C-on mért T, relaxációs idő értékeket írtuk le. Mindamellett, irodalmi adatokból ismert, hogy a magas hőmérsékletű spin-spin relaxáció nem jellemezhető egyetlen T, relaxációs idővel, hanem a T2 idők egy tartományával [13]. Táblázatunkban a monoexponenciális elemzés eredményének adatait mutatjuk be. Az alkalmazott in vitro NMR spektroszkópiás módszerrel a relaxációs idők és az ion tartalmak között nem tudtunk összefüggést felfedezni. Mivel a cataractás lencsékben a víztartalom mindkét irányban eltérhet a normál tartománytól, ez felveti azt a gondolatot, hogy az in vivo MRI vizsgálat fontos része lehet a szürke hályog észlelésének. Még ha a betegséget könnyű is felismerni, illetve azt leggyakrabban maga a beteg észleli elsőként, a víz állapot változás pontos folyamatát és időbeli lefolyását nem igazán ismerjük. A lencse anyagcseréjének megváltozása vélhetően megelőzi az optikai következményeket, illetve a sejt károsodást. A víz és elektrolit szint változások rögtön megnyilvánulnak a víz proton relaxációs paraméterek eltéréseiben [10, 14]. Bár technikailag nem könnyű, már lehetséges a lencse in vivo vizsgálata [2, 7, 8] is. A viszonylag hosszú leképezési idő, illetve a szemgolyó fixálása több nehézséget jelent, mint a felbontóképesség korlátái. Mindazonáltal, a képalkotó eljárások eme területének fejlődése azzal bíztat, hogy a jó minőségű leképezés korszakának küszöbe előtt állunk. Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretnénk megköszönni Kövér György tudományos munkatársnak a statisztikai elemzésben nyújtott segítségét. Köszönetét mondunk dr. Kovács Bálint és dr. Kellermayer Miklós professzor uraknak, hogy munkánkat mindenben támogatták. Köszönet illeti dr. Rácz Péter tanár urat, hogy értékes tanácsaival és észrevételeivel segítette a dolgozat megírását. Irodalom 1. Cameron I. L, Contreras E., Fullerton G. D., Kellermayer M., Ludány A., Miseta A.: Extent and Properties of Nonbulk „Bound” Water in Crystalline Lens Cells. J. Cell. Physiol. 137, 125 (1988). 2. Ceckler T. L, Karino K., Kador P. E, Balaban R. S.: Magnetic Resonance Imaging of the Rabbit Eye (Improved Anatomical Detail Using Magnetization Transfer Contrast). Invest. Ophthalm. and Visual Science 32, 3109 (1991). 3. Cltanelet L, el al: Drugs designed to maintain the transparence of the ocular lens. Fundam. Clin. Pharmacol. 8, 322 (1994). 4. Chylak L. T, Jr. Leske M. C„ McCarthy D. et al: Lens Opacities Classification System II (LŐCS II). Arch. Ophthalmol. /07, 991 (1989). 5. Gutsze A. et al: Proton NMR and calorimetric measurements on rabbit eye lenses. Z. Naturforsch. C. 50, 410 (1995). 6. Kuwata K„ Era S. et al: Comparative 1H - NMR studies on the physical state of water in soft contact lens and mouse lens. Biochim. Biophys. Acta. 1289, 369(1996). 7. Lerman S.: Biophysical methods to monitor lens aging an precataractous changes in vivo. Lens Eye Toxic. Res. 7, 243 (1990). 8. Lerman S: In vivo MRI and fluorescence studies on the ocular lens. Lens Eye Toxic. Res. 9, 293 (1992). 9. Obata T, Ikehira H., Koga M„ et al: Deuterium magnetic resonance imaging of rabbit eye in vivo. Magn. Reson. Med. 33, 569. 10. Pope J. M., Chandra S., Balfe J. D.: Changes in the state of water in senile cataractous lenses as studied by nuclear magnetic resonance. Exp. Eye Res. 34, 57 (1982). 11. Post R. L.: Seedes of sodium, potassium ATPase. Ann. Rev. Physiol. 51, 1 (1989). 12. Rácz P, Kellermayer M.: Sodium and potassium content of cataractous human lenses. Acta Biochim. Biophys. Acad. Sei. Hung. 12, 73 (1977). 13. Rácz P, Tompa К., Pécsik 1.: A víz állapotának vizsgálata öregkori szürkehályogos szemlencsékben mag mágneses rezonancia módszerével. Szemészet 115, 1 (1978).
