Szemészet, 1997 (134. évfolyam, 1-4. szám)

1997-08-01 / 3. szám

Szemészet 134 (1997) 141-146

'Helen Keller Eye Research Foundation (Birmingham, Alabama, USA) és a 2Pécsi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató: Kovács Bálint egyetemi tanár) közleménye

A szemsérült és a szemorvos viszonyáról

Kulin Ferenc' 2, Morris Robert,' Mester Viktória2

Közlésre érkezett: 1997. 07. 16.

Közlésre elfogadva: 1997. 06. 06.

A beteg és szemorvosa kapcsolata nem szűkíthető le a szemgolyó sérülésének mechanikai helyreállítására. E kapcsolat alapvető célja az, hogy a beteg és családja számára megnyugtatást nyújtson, valamint ismertesse velük mindazokat az információkat, amelyek alapján a beteg megértheti, milyen is pontosan az őt ért sérülés, és aktív részesévé válhat a szakorvosi beavatkozások megtervezésének. A kapcsolat nem érheti el a célját, ha a szemész nem rendelkezik kellő empátiával, ha a felvilágosítás nem őszinte, ha a szemorvos nem eléggé türelmes, és ha nem veszi figyelembe a beteg személyiségét és a konkrét helyzetet. A sérült és orvosa közötti kapcsolat addig nem érhet véget, ameddig maga a kezelés, mely akár évekre is elhúzódhat és ismételt műtéti beavatkozásokat jelenthet, teljesen be nem fejeződik.

Kulcsszavak: szemsérülés, felvilágosítás, empátia, kezelésfilozófia

Counseling the eye trauma patient

The relationship between patient and ophthalmologist cannot be restricted to mechanical restoration of the injured globe. The basic goal of counseling is to comfort the patient and family, and to provide them with the information necessary to achieve informed consent and participation in treatment decisions. In order to be effective, counseling must be performed in a compassionate manner and has to be accurate, patient, and dynamic, taking individual needs into consideration. Counseling is a continual process that cannot end before the final conclusion of treatment, possibly involving several surgical procedures over years to come.

Keywords: eye injuries; counseling; empathy; management planning

Általános megfontolások

Közvélemény-kutatások sorozata igazolja, hogy az emberek többsége a maradandó károsodással fenyegető sérülések közül azoktól tart a legnagyobb mértékben, melyek a szemet érintik. A látás (sérülés miatt bekövetkező) elvesztéséhez kapcsolódó fokozott pszichés reakció számos tényezővel magyarázható.

Az ember a külvilágról szóló információk körülbelül kétharmadát a vizuális rendszeren keresztül szerzi be, a látás elvesztése alapvető változásokkal jár az egyén és környezete kapcsolatában, és hatása kritikus az egyén életminőségét illetően.

Súlyosbítja mindezt az a tény, hogy a sérülés az illető számára váratlanul, derült égből villámcsapásként következik be - és ez különös módon akkor is igaz, ha az illető egyébként tudatában volt balesethez vezető tevékenysége veszélyességének. Mindannyian hajlamosak vagyunk úgy minimalizálni a veszélyt, hogy „Ez úgyis csak másokkal történhet meg, velem nem”.

Hozzájárul továbbá a sérült látásvesztés kiváltotta lelki válságához az a fokozatosan tudatosuló tény, hogy ezáltal a test más részeinek sérülésveszélye is fokozódik. A látását akárcsak egy szemén is elvesztett beteg retteg például a lépcsőtől, mert tudja, hogy könnyebben „melléléphet”, aminek következménye további súlyos sérülés, például medencetörés vagy éppen agyzúzódá$ lehet.

A súlyos szemsérült szorongását végül a bizonytalanság is fokozza, mivel megbízható prognózissal a szemorvos rendszerint csak hosszú hetek, esetleg hónapok múltán tud szolgálni. Mindez különleges fontosságot ad annak az empátia vezérelte, de jogi vetületektől sem mentes, pszichológiai és információátadási kapcsolatnak („counseling” az angolszász irodalomban), ami a sérült és orvosa között kialakul.

Ez a kapcsolat természetesen sokkal többet foglal magában, mint hogy a szemész diagnosztizálja, mely szövetek milyen mértékben sérültek, és nem fejeződik be a kapcsolat a szemhéj sebének megvarrásával, az intraokuláris idegentest eltávolításával, vagy éppen a törőközeg-borússág megszüntetésével és a természetes törőerő visszaállításával sem. A szemész feladata nem csupán az, hogy lehetőség szerint minél eredményesebben helyreállítson egy integritását külső behatás következtében elveszített szervet, hanem az is, hogy a szemsérülést szenvedett személy számára megkönnyítse, elviselhetőbbé tegye a trauma lelki következményeit. A sérült számára óriási kihívás az őt ért élmény akut feldolgozása, illetve annak elfogadása, hogy élete egyszer s mindenkorra megváltozott, és ebben elsősorban a szemorvos tud segítséget nyújtani. Sajnálatos, hogy ezzel a rendkívül fontos kérdéssel egy-egy, az általánosság szintjén megmaradó jó tanácson túlmenően sem szakmai könyv, sem tudományos közlemény nem foglalkozott még.

A sérülés okozta látásvesztés sokkolja a beteget és családját. A szemorvos kötelessége, hogy szavai éppúgy, mint metakommunikációja, világosan tükrözzék: számára éppoly fontos betege lelkének ápolása, mint a szemgolyó sebének zárása. A helyes orvosi magatartásnak ilyenformán fokmérője lehet az a beteg, aki, miután a favágás közben felcsapódó ág következtében egyik szemén elvesztette látását, „érthetetlen módon” azt hajtogatja, hogy „De ha én most itt maradok a kórházban, akkor ki eteti meg a jószágot!?” A szemész, aki ilyenkor letorkolja az illetőt, hogy „Maga most ne a jószággal törődjön, hanem azzal, hogy megvakul-e", arról tesz tanúbizonyságot, hogy híján van az empátiának, mert képtelen elfogadni, hogy a sérült nem csupán egy statisztikai számadat, hanem egy élő ember a maga hétköznapi gondjaival. Senki nem tudja megjósolni előre, hogyan fog viselkedni egy adott tragikus szituációban, és a tragédia során tanúsított viselkedés nem ítélhető meg a normál helyzet (ti. a sérülésmentes állapot) logikus, objektív érvei alapján.

A sérült és szemorvosa kapcsolatának kezdetei

A szemésznek a sérülttel létesülő kapcsolatában a véletlené a főszerep. Amíg például a szürke hályogos beteg igyekszik ahhoz a szemészhez kerülni műtétre akiről másoktól már sok jót hallott, addig sérülés esetén a véletlené a főszerep, a sérültből hiányzik a konkrét személybe vetett bizalom. Ennek a szemész részéről történő gyors kiérdemlése viszont nagymérték