Szemészet, 1997 (134. évfolyam, 1-4. szám)

1997-02-01 / 1. szám

Szemészet 134 (1997) 13

lyásnak a teljes elfolyásban elfoglalt hányada kisebb lesz. A bétareceptor-bénító gyógyszerek szintén hatástalannak tekinthetők a normotenzív glaukóma egyes eseteiben, mivel szemnyomáscsökkentő mechanizmusuk az alvási periódus alatt nem effektiv [6]. A PG-k uveosclerális-elfolyás-fokozódást előidéző hatásának magyarázatára három lehetséges mechanizmus jön szóba:

1. A sugártesti izom relaxációja.

2. A sugártesti izom extracelluláris kötőszövet mátrixának átrendeződése.

3. Vazodilatáció, amely szöveti „terjeszkedést” okoz.

Bizonyossá vált, hogy a PGF2a-val szemben a latanoprost csak minimális vazodilatatív hatást gyakorol a szem elülső szegmentjének szöveteire [15]. Mégis, hatásosan fokozza az uveosclerális elfolyást [18], tehát legalább ebben az esetben a harmadik mechanizmus nem játszhat jelentős szerepet. A két elsőként említett mechanizmus viszont szerepet játszhat az intraocularis nyomás csökkentésében [11]. A PG-k uveosclerális elfolyást fokozó hatásának mechanizmusával foglalkozó morfológiai tanulmányok nem egyértelműek. Mivel az elfolyás az izomsejtek között történik, a sejtek között lévő távolság az elfolyás ellenállását nyilván befolyásolja. Az elfolyási ellenállás viszont ezeknek a távolságoknak a második vagy harmadik hatványával arányos, így tehát ennek az elfolyásnak a megkétszereződése is csak nagyon kismértékű morfológiai változásokkal járhat.

Ami az általános mellékhatások kérdését illeti, a latanoprost szemcsepp használata nem változtatja meg a szívritmust, a vérnyomást, és nem befolyásolja a légzést még szteroiddal kezelt asztmás betegek esetében sem [9], és a néhány mikrogramm mennyiségű latanoprost, farmakológiai tulajdonságainak ismerete alapján, ilyen hatásokat, napi cseppentés során, nem válthat ki. A szemet érintő mellékhatások közül a kötőhártya vérbőség körülbelül annyi beteget érint, mint a timolol esetében [1].

Egy új mellékhatás: az iris színének egyes esetekben történő megváltozása és annak valószínű mechanizmusa.

Majmokon végzett hosszú távú (egyéves) kezelés során kiderült, hogy a PG-k - a Resculát és a latanoprostot is beleszámítva - szaporítani tudják az iris elülső felszínén lévő melanocyták melanin tartalmát. Ezért a latanoprost klinikai vizsgálatának harmadik fázisában [ 1 ] ezt a lehetséges hatást is figyelemmel kísérték, és a kezelés harmadik-negyedik hónapjában észlelhetővé vált, hogy néhány beteg irise barnább, vagy egyenletesebben barnább lett, mint a kezelés előtt volt [ 19]. Azoknál a betegeknél, akiknél ez a jelenség mutatkozott, abbahagyták a latanoprost cseppentést; e betegek további megfigyelése során azt tapasztalták, hogy az iris pigment-tartalma stabil maradt; nem csökkent, és nem is növekedett [19].

Az eddigi megfigyelések szerint csak bizonyos színű, pontosabban fogalmazva, csak bizonyos szín-összetételű irisek hajlamosak arra, hogy egyes areákban barnás sötétedés mutatkozzék.

Az egyenletesen kék szemeknél még két éven át tartó latanoprost kezelés után sem észlelték a pigmentáció intenzitásának fokozódását. Azok az irisek, amelyekben legalább részbeni sötétedés az előző és a kezelés alatti színes fényképek összehasonlításával kimutatható volt, már előzetesen koncentrikus heterochromia képét mutatták. Leginkább azokban az irisekben mutatkozott változás, amelyek perifériásán eredetileg kékes vagy szürkés színűek voltak. A barnára sötétedő részek tehát azok az areák, amelyek megelőzően - bármilyen okból is - pigmentszegények vagy pigmenthiányosak voltak.

Majom iriseken végzett morfometriás tanulmányok, latanoprosttal kezelt emberi szemeken végzett iridectomia szövettani vizsgálata és melanocyta sejtkultúrák tanulmányozása során semmiféle jel nem mutatott arra, hogy a latanoprost kezelés növelné a melanocyták számát az iris szövetében vagy fokozná a sejt-proliferációt [10, 17]. Ez a megállapítás jól egybevág azzal a megfigyeléssel, hogy az emberi iris színeiben mutatkozó különbségek (a latanoprost kezeléstől teljesen függetlenül) a melanocyták melanin tartalmával, nem pedig az iris elülső rétegében lévő melanocyták számával vagy sűrűségével van összefüggésben [10]. Ezen az alapon nyugszik az a feltételezés, hogy az irisben lévő melanocyták melanin tartalmát egyes embereknél - életük leforgása során - neurohumorális vagy hormonális mechanizmusok befolyásolják. A PG-kezelésre fokozódott melanin tartalom ebben a felfogásban értelmezve arra utal, hogy a PG-k hatással vannak az iris melanocytáira, fokozzák vagy helyettesítik a hypopigmentált melanocytákra történő elégtelen szimpatikus idegrendszeri eredetű neurohumorális hatást. Az is feltételezhető, hogy a PG-k helyettesítik (a normális körülmények között) a szimpatikus idegrostokból eredő, de egyes esetekben hiányzó kémiai befolyást. Ezt a feltételezést erősíti az a megfigyelés, hogy a latanoprost a szimpatikus-denervált majom szemekben is kiváltja az iris-pigmentáció fokozódását [17]. A PG-k tehát valószínűleg rendelkeznek azzal a képességgel, hogy ebből a szempontból kompenzálni tudják a szimpatikus idegvégek trofikus hatását az iris melanocytáira. Feltételezhetjük, hogy az iris elülső felszínének melanocytái védelmi rendszert képeznek a fény károsító hatásaival szemben. Ezeknek a melanocytáknak kifejezetten hatékony mechanizmussal kell rendelkezniük ahhoz, hogy kivédhessék a fotooxidativ károsodásokat, vagy képesek legyenek helyrehozni az ebből eredő károkat - egy egész életen át. De mi a helyzet a kék szemekkel ? A legvalószínűbb válasz a bőrgyógyászati irodalom alapján az, hogy a védő funkció inkább a melanin-rendszerben rejlik, mint a melanin tartalomban [13], ezért tehát a kék irisekből sem teljesen hiányoznak a fotoprotektív mechanizmusok; sőt, kell, hogy legyen hatásos védő tulajdonságuk, például a melanin rendszer színtelen termékein keresztül [13]. A melanocyták feltételezhetően detoxikálják a fény hatására keletkezett mérgező molekulákat, amelyek a csarnokvízben keletkeznek vagy oda gyűlnek össze a melanocyta rendszerrel nem rendelkező szövetekből, mint amilyen a cornea és a lencse. Az iris jól el tudja látni ezt a funkciót, mivel a csamokvízzel érintkezésben lévő felülete a szembe hatoló fény intenzitásával arányosan nő.

Különösen fontos kérdés az iris melanocyta rendszerének lehetséges szerepe a szem elülső szegmentumában lévő hydrogénperoxid szint homeosztázisában. A napfény okozta károsodás tekintetében a heterogénen pigmentált irisű szemek veszélyeztetettebbek lehetnek mint az egyéb színűek [5]. Amennyiben az alig pigmentált vagy nem-pigmentált területek olyan areák, amelyekből a pigmentáció az élet folyamán valamilyen okból kifolyóan elveszett, a PG által kiváltott iris pigmentáció-fokozódás nemcsak az iris, hanem az egész szem és különösen az elülső szegment mikrokömyezete homeosztázisának vonatkozásában is jelentős védő szerepet játszhat.

Az iris talán mondani akar nekünk valamit a prosztaglandi nők által indukált fokozott irispigmentáció jelensége útján. Lehet, hogy azt próbálja üzenni: „Nézz rám, ha meg akarod tudni, hogyan lehet megbirkózni a szöveteket károsító napsugarakkal.” Meg kellene értenünk az iris üzenetét, azét a szövetét, amely önfeláldozóan elállja a potenciálisan károsító tulajdonságokkal is rendelkező napfény útját, hogy védje a nála sokkal komplikáltabb, de egyben védtelenebb retinát. A prosztaglandinoknak az iris melanocytáira gyakorolt hatása azt a lehetőséget is kínálja, hogy ezeket, az eddig figyelmen kívül hagyott sejteket, amelyek