Szemészet, 1996 (133. évfolyam, 1-4. szám)
1996-05-01 / 2. szám
68 Szemészet 133 (1996) II. táblázat Congenitalis cataracta: 25 Traumas cataracta: 7 Primer impl.: 21 Szekunder impl.: 11 III. táblázat Intraoperativ szövődmények microhyphaema: 2 tokruptura: 2 Posztoperatív szövődmények Fibrines izzadmány: 17 Hátulső tok fibrosis: 10 ratot helyeztünk, majd 4 mm-es fornix alapú conjunctiva seb készítése után 3 mm-es corneoscleralis sebből hatoltunk az elülső csarnokba, melyet Healonnal feltöltöttünk acapsulotomiát vagy capsulorhexist megelőzően. A traumás cataractás esetek egy részében a megvastagodott elülső tokot capsulotomiás ollóval vágtuk ki. A kérget és a magot 0,3 vagy 0,4 mm-es nyílású 1/A gép szívóval vagy 18 G-s (1,2 mm) kézi 1/A kanüllel (Steristeal) távolítottuk el. A seb meghosszabítása után 6-6,5 mm-es optikájú „one piece” PMMA lencsét implantáltunk a tokba vagy a sulcusba. 9 esetben intraoperativ hátulsó capsulotomiát végeztünk (három traumás és hat congenitális cataractás gyermeknél.) A két nem traumás eredetű szekunder implantáció közül az egyik gyermek szemén vaskos pigmenttel fedett szekundariát észleltünk, melyet á műtét során capsulotomias ollóval vágtunk ki. A műtétek végén a Healont 1/A kanüllel eltávolítottuk. A pupillát az elülső csarnokba juttatott Miocollal vagy Miostattal szűkítettük be. A sebet 10/0-ás tovafutó nylon varrattal zártuk, Brulamycin és Celeston subconjunctivalis injekciót adtunk. A posztoperatív periódusban - szükség esetén - rövid hatású pupillatágítókat használtunk. Az intra- és posztoperatív szövődményeket a 111. táblázat mutatja. Az esetek több mint kétharmadában a hypotónia nem volt megfelelő. Bizonyos esetekben a pupilla nem tágult kellően, ami megnehezítette a capsulotomia, illetve lehetetlenné tette a capsulorhexis elvégzését. Négy alkalommal észleltük a hátulsó tok rupturáját, ami azonban nem hiúsította meg az implantációt. Ugyancsak két betegnél volt minimális mennyiségű vér a csarnokban, amely a második illetve a harmadik napra felszívódott. Komolyabb posztoperatív szövődmény a fibrinképződés volt, melyet 17 esetben tapasztaltunk. Ezek közül egy gyermeknél a szervült izzadmányhártya a pupilla területét elfedte - ezt a későbbiek során YAG lézerrel kezeltük eredményesen. Hátulsó tok fibrózis 10 gyermeknél alakult ki 3-6 hónappal a műtét után. Közülük hét esetben YAG lézer hátulsó capsulotomia elvégzésére kényszerültünk. Eredmények A látásélességet fél év vei a műtét után értékeltük (IV. táblázat). A congenitalis cataractás csoportban (25 gyermek) a műtét utáni látásélesség egy gyermeknél gyakorlatilag nem változott, jelenleg is kézmozgás látása van. 10 hónapos korában derült ki cataractája, de csak 3 éves korában küldték műtétre. Egy-egy esetben a kézmozgás látásból (kml) vagy szem előtti ujjolvasásból (szeou) kettő méter ujjolvasás (2 mou) illetve négy méter ujjolvasás, nyolc esetben szem előtti ujjolvasásból (szeou) 0,1 lett a legjobb korrigált visus. Három gyermek látásélessége 0,15, kettőé 0,25, kettőé 0,4 volt. Egy-egy gyermeknek volt 0,3, 0,5, 0,6, 0,8 0,85, 0,9 illetve 1,0 a látásélessége. A hét traumás cataractás esetben (V. táblázat) 0,3,0,5,0,6,0,7, 0,8 és két gyermeknél 0,9 lett a legjobb látásélesség. IV. táblázat PCL implantáció utáni visusértékek kongenitális cataractás esetekben esetek száma V. táblázat PCL implantáció utáni visusértékek traumás cataractás esetekben 1 2 3 4 5 6 7 eset VI. táblázat Binocularitás alakulása PCL beültetés után í-ll-lll fokú 60,0% l-M-lll fokú 40,0% Traumás cataracta Kongenitális cataracta (7 eset) (25 eset)
