Szemészet, 1996 (133. évfolyam, 1-4. szám)
1996-02-01 / 1. szám
6 4 Szemészet 133 (1996) Jegyzőkönyv a Magyar Szemorvostársaság 1994. szeptember 30-án tartott tudományos üléséről 1. Berta A., Vezendi L, Vámosi P. (Debrecen): Maculatáji subretinális neovascularisatio irradiatioja Ruthenium applikátorokkal A szerzők négy, maculatáji subretinális érújdonképződésben szenvedő beteget kezeltek Ruthenium-106 radioaktív izotóptartalmú applikátorokkal. Az átlagos követési idő 1,8 (1-2,5) év volt. A szerzők azokat az exsudativ ADM-ban szenvedő betegetek irradiálták, akiknél a subfoveálisan elhelyezkedő, vagy az exudátummal, vérrel, heggel fedett maculatáji subretinális neovascularisatio laserrel nem volt kezelhető. Az irradiáció során a neovascularisatios membránt sugárhatás a sclera felől érte, és megfelelő dozírozás esetén lehetséges az újdonképzett erek elzárása a maculatáji fotoreceptorok lényeges károsítása nélkül. Az irradiáció után - a maculatáji neovascularisatios membránok lézerkezelésétől eltérően - visusromlást nem tapasztaltak. A kezelés következtében az exudatív AMD helyén non-exudatív AMD végstádiumának megfelelő heg alakult ki. A szerzők tapasztalata szerint az irradiációval a betegség progressziója a centrális látás szempontjából kedvezőbb stádiumban állítható meg. Prof. Süveges I.: szorgalmazza az intézetek közötti együttműködést ezen betegek kezelésében. Hogyan befolyásolta a retina atrophiája a centrális scotoma nagyságát? Az újdonképzett erek elzárása mellett milyen más hatás, patomechanizmus feltételezhető? Prof. Kovács B.: gratulál, a foveához viszonyítva hol helyezkedett el a négy beteg neovascularisatios membránja? Kisebb applikátorok alkalmazása célszerűbb lenne. Milyen volt a betegek kezelés előtti felvilágosítása? Leister F.: fluorescein angiográfiával vizsgálva mennyiben korrelált az atrophizált terület az applikátorral, illetve az adott szektor choriocapillárisainak elzáródásával? Marek P.: Vizsgálták-e a kiváltott potenciált, észleltek-e opticus-károsodást? Salacz Gy.: van-e szövettani adat a kezelt membrán vastagságára, történt-e műtéti eltávolítás? Prof. Berta A. válasza: a hagyományos perimetria relatív centrális scotomát mutatott. Centrális fúziós frekvencia vizsgálata történt, VEP nem. Tervezik speciális applikátorok gyártását. Valószínű hatásmechanizmusnak tartja a hátsó ciliáris erek elzáródását. A betegek felvilágosítása megtörtént. Nincs adat a membránok konkrét vastagságára. 2. Damjanovich J., Berta A., Vezendi L.: (Debrecen): Papilla melletti chorioidea melanomák kombinált Ruthenium applikátor és lézerkezelése. A szerzők négy, juxtapapilláris elhelyezkedésű chorioidea melanomás beteg kombinált kezeléséről számolnak be. Mindegyik tumor kisméretű volt és elérte a papilla szélét. A szemtükri vizsgálat mellett ultrahang echográfia és fluoreszceinangiográfia erősítette meg a diagnózist. Az irradiáció hátsópólusi applikátorral történt. A kezelést követően a daganat biztosan kevés sugárdózist kapott, papilláris szélén kripton lézer koaguláció történt. A besugárzást követően két betegnél lapos heg alakult ki, másik két betegnél jó regressziót találtak a kontrollvizsgálatoknál. Sem korai, sem késői radiogén komplikációt nem észleltek, és a betegek besugárzás előtti és utáni visusértékei között nem találtak szignifikáns eltérést. Prof Kolozsvári L: Igen fontosnak tartja a melanoma kezelésével foglalkozó tapasztalt centrumok létét. Az orvos nehéz döntése, alkalmazható-e az irradiáció vagy enucleálni kell. Hangsúlyozza az MRI vizsgálat jelentőségét egy beteg példáján. Marek P.: Mekkora a követési idő? Osztályán 5 éve végzik a melanomások irradiációját. Az orvos felelőssége mellett komoly probléma a magyar szabványokhoz alkalmazkodva az applikátorok tárolása, a betegek kórházi elhelyezése. Récsán Zs.: Milyen nagyságú daganatokat tudnak kezelni? Damjanovich J. válasza: kombinált kezelésnél két év a leghosszabb követési idő. Hasonlóan fontosnak tartja az MRI vizsgálatot. 5x15 mm-es kiterjedés a kezelhetőség határa. Prof. Berta A. kiegészítése: szigorú KÖJÁL-előírások vonatkoznak az applikált betegek elkülönítésére, kórházi befektetésére -hasonlóan az egyéb irradiációkhoz, függetlenül a sugárforrásra. 3. Vámosi P., Vezendi L. (Debrecen): Chorioretinopathia centrális serosa kezelése metaprolollal (Betaloc) - 3 eset bemutatása. A CCS etiológiája a mai napig nem mondható tisztázottnak, és még nagyobb a bizonytalanság a terápia területén. A szerzők 3 olyan fiatal férfi beteg kórlefolyását ismertetik, akik a CCS fluoreszcein angiográfiával is megerősített diagnózisa után metoprolol monoterápiában részesültek. Mindegyik beteg 2 héten át 2x100 mg, majd ezután 2x50 mg metoprololt kapott. 2 esetben 3 hét múlva, 1 esetben 4 hét múlva következett be szubjektív és objektív javulás, ill. gyógyulás. Az egyik betegnél a Betaloc elhagyását követően recidiva lépett fel, amely a szer visszaadása után 1 hét múlva megszűnt. A szerzők saját tapasztalataikra is támaszkodva osztják azt a véleményt, hogy a CCS kialakulásában a szervezet fokozott adrenerg aktivitása is szerepet játszik, és javasolják a cardioselectiv betal receptor blokkoló metoprolol adását, akár monoterápiaként is. Kerényi Á.: sokáig vitatott volt a CCS etiológiájában, hogy a chorioidea keringési zavara vagy a PE-laesio a primőr elváltozás. Az indocyaninzöld angiográfia a fluoreszcein angiográfiához képest kiderítette, hogy a chorioidea-keringés zavara az elsődleges. Két betegen alkalmaztak betablokkolót, változó eredménnyel. Salacz Gy.: A CCS sajátos beteganyag, szorongó emberek kórképe. A betablokkoló szer adását üdvözli, kiiktathatja a betegség kezeléséből a még ma is alkalmazott szteroidokat. Soproni A.: megkérdőjelezi a FLAG elvégzésének szükségességét, mert a betegségtudatot erősítheti. Prof. Süveges I.: a CCS diagnózisához elengedhetetlen vizsgálat a FLAG. Vámos P. válasza: köszöni a hozzászólásokat, a CCS egy multifaktorális betegség, melyben a fokozott chatecholaminszint alapvető szerepet játszik. 4. Gürlüt Olga (Debrecen): A fundus flavimaculatusról A kórkép első leírását Franceschetti adta 1909-ben, mint familiáris progresszív macula degeneráció. A Stargardt-féle fundus flavimaculatus autosomalis, recesszív öröklésmenetű, kétoldali pigmentepithelium megbetegedés. Az élet 2-3. évtizedében jelentkezik, jellemző tünete a látásromlás, mely nem mindig áll összhangban a szemfenéki képpel. Az elektrofiziológiai leletek sem egyértelműek. Jellemzőek a retina mélyén többnyire csak sejthető, sárgásfehér, szabálytalan foltok. Klein és Krill szövettani vizsgálatai szerint a pigmentepithelium sejtjei megduzzadnak, bennük PAS-pozitív anyag halmozódik fel. Jellegzetes a FLAG-kép is, melyet először Ernest és Krill közölt. A betegség nem gyógyítható, de a beteg életvitele befolyásolható. Salacz Gy.: gratulál az esetismertetéshez, hangsúlyozza, hogy a Stargard által leírt maculáris elváltozás és aFrancheschetti által leírt perifériás elváltozás két külön kórkép, mely gyakran összekapcsolódik. A kóros EOG pigmentepithel-zavarra utal. Kerek Andrea
