Szemészet, 1996 (133. évfolyam, 1-4. szám)
1996-02-01 / 1. szám
Szemészet 133 (1996) 33 határvonala az ultrahang-biomikroszkópos képekén sok esetben elmosódott. A számos általunk vizsgált patológiás eset közül négy szem ultrahang-biomikroszkópos képét mutatjuk be (5-8. ábra). Glaucoma congestivum chronicumban szenvedő betegünkben ultrahang-biomikroszkópiával jól kimutatható volt az írisz előrefelé való kiboltosodása, a sekély csarnok, az iridocornealis adhézió és a zárt csarnokzug (5. ábra). A trabeculectomia műtét után készült ultrahang-biomikroszkópos felvételen (6. ábra) jól látható, hogy ajól működő filtrációs fistula szélesen nyitott. Műlencsebeültetés után készült képen (7. ábra) a műlencse optikájának és haptikájának helyzete pontosan megítélhető. Az első csarnokban lévő írisztumor kiterjedése, viszonya a corneahoz, sclerahoz és szemlencséhez az ultrahang-biomikroszkópos képen egyértelműen látszik (8. ábra). A nagy nagyítású A és В kép (8. ábra) a daganat belső szerkezetéről is ad információt. Megbeszélés Az ultrahang-diagnosztika az elmúlt két évtizedben hatalmas fejlődésen ment át. A képalkotó eljárások területén nagy előnyt élvez, nemcsak non-invaziv volta, hanem kisebb költségkihatása miatt is. A szemészetben az A és В képes ultrahangvizsgálat alkalmazásának negyven éves története van, de széles körű klinikai elterjedése csak a 70-es években indult meg. A szemészeti ultrahangvizsgálat speciális készüléket és a más szakmákban alkalmazottnál magasabb frekvenciájú kézifejet igényel a szentgolyó képleteinek kis mérete és felszínhez közeli elhelyezkedése miatt. A szemészetben szokásos 10 MHz-es frekvencia mellett a klinikai igényeknek megfelelő részletességgel látható a szemgolyó hátsó 3/4 része és az orbita elülső 2/3-a. A szemgolyó elülső szegmentjének vizsgálata esetén azonban kissé más a helyzet. A szemészeti ultrahangvizsgálat során ugyanis a kontakt B-scan kézifejet közvetlenül a szemhéj bőrére vagy a szemfelszínre helyezzük.Mivel akézifej közelterében lévőképletek echogramját a kézifej saját iniciális echói takarják, az elülső szegmentum részei nem vagy csak részben láthatók. Az elülső szegmentum eltérések kontakt В-scan fejjel való vizsgálata ezért csak előtét alkalmazásával lehetséges [ 14],úgyis pontatlanabb diagnosztikus lehetőséget biztosít, mint a bulbus hátsó 3/4 részének vizsgálata esetében. Az ultrahang-biomikroszkóp az elülső szegment vizsgálatában új dimenziót nyitott. A módszer fő újdonsága a magas ultrahang frekvencia (50-100 MHz). Ennek köszönhetően az elülső szegment képletei soha nem látott részletességgel jeleníthetők meg В-képen. Míg a szemészetben szokásos 10 MHz frekvenciájú ultrahangvizsgálat során a cornea, az írisz, a corpus ciliare és a csarnokzug részletei nem látszanak, addig 50-80 MHz-es ultrahang-biomikroszkóp alkalmazásával valódi mikroszkopikus felbontású képet kapunk ezekről a struktúrákról [2, 7-9, 11]. Az ultrahang-biomikroszkópia bevezetésével olyan elülső szegment részek is vizsgálhatóvá és képileg megjeleníthetővé váltak (mint pl. iris stroma és hátsó felszín, hátsó csarnok, processus ciliarisok, zonulák), amelyek eddig semmilyen módszerrel nem voltak vizsgálhatók. Az eddigi közlemények és saját tapasztalatunk szerint az ultrahang-biomikroszkópia alkalmas a corneahomályok vagy cornea oedema mögötti folyamatok felismerésére, a csarnokzug, iris, corpus ciliare kóros állapotainak vizsgálatára, műlencse helyzetének pontos megállapítására, továbbá egyéb elülső szegment patológiás eltérések kimutatására, nyomonkövetésére [1- 3, 6-9, 12]. ígéretesnek látszik az ultrahang-biomikroszkópia alkalmazása elülső szegment daganatok esetében is [2-3, 7, 10]. Az általunk alkalmazott ultrahang-biomikroszkóp a B-scan kép melleit А-scan lehetőséget is nyújt, ami a szemészeti diagnosztikai készülékek vektor scanjéhez hasonló elven működik. Tapasztalataink szerint А-scan alkalmazásával a szöveti belső reflektivitás pontosabban tanulmányozható. Az ultrahang-biomikroszkópia jelentős előrelépést jelent az elülső szegment méreteinek klinikai és tudományos célú vizsgálatában. A nagy felbontóképesség lehetővé teszi, hogy a mérendő képletek határait pontosan észleljük, és a mérőkereszteket helyesen pozícionáljuk. A távolságmérési pontosság az irodalmi adatok alapján 20-60 mikron közötti, az alkalmazott frekvencia (50-100 MHz) függvényében [2, 7-8, 13]. Számos olyan paraméter (csarnokzug, írisz, corpus ciliare) quantitativ vizsgálata lehetséges, amelyre eddig nem volt módunk. A távolságmérésen a kívül lehetőség nyílik szögmérésre is. Az eddigi tapasztalatok szerint a biometriai mérések elsősorban glaukómás betegekben bírnak klinikai jelentőséggel [2, 6-8, 12]. Tapasztalatainkat összefoglalva azt mondhatjuk, hogy az ultrahang-biomikroszkópia a szemgolyó elülső szegmentumára vonatkozóan eddig más módszerekkel nem elérhető jellemzők vizsgálatát és mérését teszi lehetővé. A módszer fő alkalmazási területe az elülső szegment betegségek diagnosztikája és biometriája. Mivel a módszer alkalmazása viszonylag egyszerű és a beteg számára sem megterhelő, elterjedésére lehet számítani. Irodalom 1. Aslanides 1. M., Libre P. E., Silverman R. H. et ül: High frequency ultrasound imaging in pupillary block glaucoma. Br J Ophthalmol 79, 972-976 (1995). 2. Atta H. R.: High frequency ultrasound. Editorial. Br J Ophthalmol 79, 967-969 (1995). 3. Bergmann U., GuthoffR.: Klinische Entscheidungshilfen durch die Ultraschallbiomikroskopie. Klin Mbl Augenheilk 205, 361-363 (1994). 4. Münnich S., Lieb W. E.. Jahn R., Grehn F.: Ultraschallbiomikroskopische Befunde bei verschiedenen Glaukomformen. Ophthalmologe 92, 526-530 (1995). 5. Németh ./., Morvái Z, Horóczi Z., Nagy E.: A színkódolt Doppler ultrahangvizsgálat szemészeti alkalmazása. Szemészet /29, 34-37 (1992). 6. Pavlin C. J., Foster F. S.: Ultrasound biomicroscopy in glaucoma. Acta Ophthalmol 204, S7-9 (1992). 7. Pavlin C. J., Foster F. S.: Ultrasound Biomicroscopy of the Eye. Springer, New York, 1995. 8. Pavlin C.J., HarasiewiczK., Foster F. S.: Ultrasound Biomicroscopy of Anterior Segment Structures in Normal and Glaucomatous Eyes. Am J Ophthalmol 113, 381-389 (1992). 9. Pavlin C. J., HarasiewiczK., SherarM. D., Foster F. S.: Clinical Use of Ultrasound Biomicroscopy. Ophthalmology 98, 287-295 (1991). 10. Pavlin C. J., McWhae J. A., McGowan, Foster F. S.: Ultrasound Biomicroscopy of Anterior Segment Tumors. Ophthalmology 99, 1220-1228 (1992). 11. Pavlin C. J., Sherar M. D., Foster F. S.: Subsurface Ultrasound Microscopic Imaging of the Intact Eye. Ophthalmology 97,244-250 (1990). 12. Pavlin C. ./., Ritch R., Foster F. S.: Ultrasound Biomicroscopy in Plateau Iris Syndrome. Am J Ophthalmol 113, 390-395 (1992). 13. Tello C., Liebmann J., Potash S. D., Cohen N.. Ritch R.: Measurement of ultrasound biomicroscopy images: intraobserver and interobserver reliability. Invest Ophthalmol Vis Sei 35, 3549-52 (1994). 14. VerbeekA. M., Mitropoulus P.: Diagnostic ultrasound: an aid in the differentiation of anterior segment lesions of the eye. Int Ophthalmol 15, 205-212 (1991). Cím: Dr. Németh János Semmelweis OTE, I. Sz. Szemészeti Klinika 1083 Budapest, Tömő u. 25-29.
