Szemészet, 1996 (133. évfolyam, 1-4. szám)
1996-11-01 / 4. szám
Szemészet 133 (1996) 199 vizsgáltuk a tyndallometriás értékek változását. A vizsgálatokat a Laser Cell Flare Meter FC 1000 (Kowa, Tokyo, Japán) készülékkel végeztük. Ez a kvantitatív, non-invaziv és reprodukálható módszer direkt módon az elülső csarnok víz protein koncentrációját és sejtszámát értékeli, azaz a vér-csarnokvíz-gát állapotáról ad felvilágosítást. Az ily módon kapott adatokat statisztikai analízis (kétmintás-t-próba) segítségével értékeltük. II. C) Konfokális biomikroszkópos értékelés A ConfoScan 4-dimenzionális konfokális biomikroszkóp segítségével (Tomey Technology, Nagoya, Japán) a normál, a poszt- PRK, a csak poszt-UV-B, valamint a poszt-PRK-UV-B besugárzott szemek szaruhártyáinak képét értékeltük in vivo technikával rétegről-rétegre. A kezelt comeák real-time módban megjelenített képét egy tv-képernyőn figyeltük meg, a leletet videó rekorder segítségével rögzítettük. Az eljárással a szubepitheliális homály mértékét hasonlítottuk össze a normál, a csak PRK kezelt, a csak UV-B besugárzott és a PRK-UV-B besugárzott szemek körében. II. D) Ultrahang biomikroszkópos vizsgálatok (UBM) A Zeiss-Humphrey (UBM System Model 840, Zeiss- Humphrey Inc. USA) ultrahang biomikroszkóp 50 és 80 MHzes transzducere segítségével a normál kontroll, a PRK-kezelt, csak UV-B besugárzott és a PRK-UV-B besugárzott nyúl comeák csoportjait hasonlítottuk össze, az eredményeket fotódokumentáltuk. II. E) Spekulár mikroszkópos vizsgálatok Az átlagos endothel denzitást a Tomey-EM-1000 spekulár mikroszkóp segítségével (Tomey Technology, Nagoya, Japán) határoztuk meg a kontrol, csak UV-B besugárzott, csak PRK kezelt, valamint a PRK- és UV-B kezelt szemek csoportjaiban. Az automatikus kiértékelést a Tomey-1100 nevű software programmal végeztük. III. Morfológiai vizsgálatok III. A) Fénymikroszkópos eltérések III. B) Elektronmikroszkópos eltérések Az UV-B besugárzás után 4, 8 illetve 12 héttel a nyulakat iv. fenobarbitállal túlaltattuk, a bulbusokat enucleáltuk és további patológiai feldolgozás céljából 3%-os paraformaldehidet, illetve 1%-os glutáraldehidet tartalmazó ún. bulbus oldatban fixáltuk. A bulbusokat elfeleztük, a bulbusok egyik felét felszálló alkohol sorban dehydráltuk, majd paraffinban fixáltuk. A metszeteket hematoxilin-eozinnal, PAS-festéssel és Alcián-kék technikával megfestettük. A megmaradó bulbus részek centrális cornea szövetét 4%-os ozmium-teroxidban fixáltuk, dehydráltuk és Epon-gyantába ágyaztuk. A fél vastag metszeteket toluidin-kékkel színeztük. Az ultravékony metszeteket uranil-acetáttal és ólom-citráttal kontrasztoztuk a transzmissziós elektronmikroszkópos vizsgálat (EM 9A Zeiss, Oberkochen, Németország) előtt. Eredmények PRK kezelés után a primer reepithelisatio minden esetben 4 nap alatt befejeződött, ezután a comeák nem festődtek fluoreszceinnel. A jobb szemeken réslámpával észlelhető szubepitheliális homály átlagosan a -5,0 D-ás csoportban 0,3 ±0,08 értékű volt, a -15,0 D-ás csoportban 0,82 +0,11; a -30,0 D-ás csoportban 1,48 ± 0,71 Hanna-szerint [4] osztályozva. Az UV-B besugárzás után 6-8 órás látens periódus után mindkét oldalon jellegzetes fotokeratitis tüneteit észleltük: photophobiát, erős conjunctivális belövelltséget, keratitis punctata superficiálist, cornea oedémát és a jobb szemek kezelési területében a transzparencia jelentős csökkenését. A bal szemek esetén a kezdeti tünetek 48 órán belül megszűntek, réslámpával eltérést nem tapasztaltunk. A jobb oldalon a corneális oedema csak a 4. nap után kezdett csökkeni, ezután a szaruhártyák fluoreszceinnel nem festődtek. Az excimer lézerrel előzetesen kezelt centrális szaruhártya területen a szubepitheliális hegesedés nagymértékű fokozódását tapasztaltuk, amely a fotoabláció mélységével összefüggést mutatott (1. a), b), c) ábrák). A -5,0 D szemek esetén a szubepitheliális homály Hanna-szerint osztályozva átlagosan 1,0 (0,96 ± 0,21) fokozatúra emelkedett, a -15,0 D-s korábbi PRK kezelés után 2,5 (2,32 ±1,1) fokozatúra és a -30,0 D-s szemekben 3,5 (3,51 ± 0,44)-es fokozatúra. Az UV-B besugárzott jobb szemekben a jelentős mértékben megemelkedett stroma homály státuszában a megfigyelési idő alatt igen kismértékű és lassú javulást tapasztaltunk, a-5,0 D-s (0,5 ± 0,37) és a -15,0 D-s (1,86 ± 1,34) szemekben a 2. hónap végére a szubepitheliális egynemű, tömött szürkés-fehéres stromahomályok helyenként feltisztulást mutattak, illetve flokkuláris szerkezetűvé váltak, a -30,0 D-s szemekben is csökkent ugyan valamennyit a homály mértéke (2,46 ± 0,83), azonban a hegesedés egynemű maradt. Az ultraibolya sugárzással nem kezelt szemek stroma homálya minden esetben javulást mutatott, -5,0 D kezelés követően a 2. hónap végére a szaruhártyák teljesen feltisztultak,-15,0 D után átlagosan 0,16 ±0,01 értékű homályt,-30,0 D után 0,46 ± 0,08 fokozatú stromahomályt tapasztaltunk (I. táblázat). A tyndallometría eredményeit a II. a) és II. b) táblázatokban foglaltuk össze. A kontroll kezeletlen szemek adataival összehasonlítva a PRK kezelés egymagában nem károsította a vér-csarnokvíz-gát integritását. Csak a -30,0 D-ás csoportban észleltük a tyndallometriás értékek szerény, rövid ideig tartó emelkedését. A szekunder UV-B besugárzás azonban jelentősen érintette a vércsarnokvíz-gát épségét. A csak UV-B kezelt szemekben is statisztikailag szignifikánsan növekedtek a tyndallometriás értékek, azonban ezt meghaladta az előzetesen PRK kezelésen átesett UVI. táblázat A szubepitheliális homály átlagértékének időbeli változása a különböző kezelési csoportokban-5.0 D-15.0 D-30.0 D Csak PRK PRK+UV-B Csak PRK PRK+UV-B Csak PRK PRK+UV-B 4 hét 0.3±0.08 0.96±0.21 0.82±0.11 2.32±1.1 1.48±0.71 3.51 ±0.44 8 hét 0.1±0.04 0.5±0.37 0.46±0.22 1.86± 1.34 0.98±0.65 2.46±0.83 12 hét no haze 0.42±0.12 0.16±0.01 0.94±0.75 0.46±0.08 1.38±0.42
