Szemészet, 1996 (133. évfolyam, 1-4. szám)
1996-08-01 / 3. szám
Szemészet 133 (1996) 147 II. táblázat A normális nyomású glaukóma kialakulásában és kutatásában fontos szerepet játszó érterületek és vizsgálati lehetőségeik Érterület Szerepe a patomechanizmusban Vizsgálómódszer szisztémás keringés a perfúziós nyomást befolyásolja vérnyomásmérés és monitorozás a. ophthalmica a pefúziós nyomást befolyásolja színkódolt Doppler-képalkotás oftalmodinamográfia aa. cil. post, breves a. centralis retinae ágaik az érrezisztenciát befolyásolják színkódolt Doppler-képalkotás a papilla peremterületének kapillárisai pontosan nem ismert angiographia lézer Doppler-sebességmérés scanning lézer Doppler-áramlásmérés peri papi Haris chorioidea pontosan nem ismert angiographia kvantitatív videoangiográfia lézer Doppler-sebességmérés chorioidea pontosan nem ismert a pulzáló vérbeáramlás mérése (POBF) ultrahangos falvastagság mérés retinális nagyerek nincs * angiographia kvantitatív videoangiográfia lézer Doppler-sebességmérés retinális kapillárisok nincs * blue field entoptic phenomen vizsgálat scanning lézer Doppler-áramlásmérés *Annak ellenére, hogy a NTG patogenezisében nem játszik szerepet, keringésében jellegzetes és klinikailag jól tanulmányozható változások alakulnak ki nyitott zugú glaucomában. artéria (ha jelen van) és temporálisan a prelamináris szakasz vérellátásával fennálló kapcsolat biztosítja [10, 19]. A papilla vénás vérét teljes egészében a vena centralis retinae vezeti el. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a látóideget oculáris szakaszán a hátsó ciliáris artériák közelről körülfogják, és az ezekből eredő végartériák látják el vérrel, mégpedig szakaszonként külön. A tápláló érstruktúrák egy része gyakran hiányzik. Azon hátsó rövid ciliaris artériák, melyek a hátsó pólus chorioideájának perfúzióját biztosítják, nem segítenek a látóideg ellátásában. A papi llát közvetlenül körülvevő chorioidea kapillárisainak száma kicsi, perfúziója alacsony (lásd alább). Ezért, és mert ezen kapillárisokban nincsen autoreguláció, keringésük a szemnyomás növekedése esetén gyorsan csökken, romlik [ 19]. A perfúzió csökkenésének a glaukómás peripapilláris chorioidea atrophia kialakulásában alapvető szerepet tulajdonítanak, sőt a papilla táplálási zavaraiban is jelentősége lehet glaukómában, myopiában és scleroticus érrendszer esetén [10, 12]. A szem perfúzójának élettani alapjai A szemgolyón átáramló vérmennyiséget alapvetően a perfúziós nyomás és az érellenállás nagysága határozza meg. A perfúziós nyomás az arteria ophthalmica középnyomásának és a szemnyomásnak a különbsége. Az arteria ophthalmica nyomása klinikailag ophthalmo-dinamometriával és oculo-ophthalmo-dinamográfiával határozható meg [7], azonban a brachiális vérnyomás függvényében is kifejezhető: a brachiális artériás középnyomás kétharmad része [49]. Durva megközelítésben vizsgálva, ha a szemnyomás emelkedik, akkor- változatlan arteria ophthalmica nyomás esetén - a perfúziós nyomás csökken, ennek megfelelően a szemgolyón átáramló vér mennyisége is csökken. Amennyiben viszont a szemnyomást csökkentjük, az átáramló vér mennyisége emelkedik. A valóságban azonban az áramlás változása lényegesen bonyolultabb. A szembe belépő vér 85%-a a chorioideán, 10%-a a corpus ciliarén, 1 %-a az íriszen áramlik át, mindössze4%-a halad át a retinán [5, 49]. Az egészséges szem retinális és ciliáris arteriolái autoregulációval, az érellenállás változása révén kompenzálják a perfúziós nyomás változásának hatásait. Ez azt jelenti, hogy a mintegy 10-40 Hgmm-es szemnyomás-tartományban aretina perfúziója változatlan marad [49]. Achorioideális erek nem autoreguláltak, viszont hatékony vegetatív szabályozás alatt állnak. A sympathicus hatásra bekövetkező chorioideális vasoconstrictiót az érhártya túlperfúzió elleni védekezéseként lehet értékelni [ 10]. Az arteria ophthalmicára és ágaira egyes béta receptor blokkoló szemcseppek és kalcium csatorna blokkolók relaxáló hatást fejtenek ki [17, 33,46], aminek következtében a
