Szemészet, 1996 (133. évfolyam, 1-4. szám)

1996-05-01 / 2. szám

126 Szemészet 133 (1996)

megtartott külső határok mellett. A szemnyomás mindkét oldalon 18 Hgmm. Fluoreszcein angiográfia: a korai felvételeken az elváltozásnak megfelelő terű létén hypo-, a késői felvételeken hyperfluoreszcencia (2., 3. kép). A belgyógyászati, gégészeti neurológiai, fogászati, urológiai vizsgálat negatív eredményű, embóliaforrás nem igazolódott. A laboratóriumi eredményekben értékelhető eltérés nem volt. A kórelőzmény és a szemfenéki kép alapján lezajlott artériás okklúziónakgondoltuk az elváltozást, és ennek megfelelően kezeltük. (Tolazolin inj., Oradexon inj., Trental tabl, inf. és Polybé tbl). 9 napos ápolás után látásélessége és szemfenéki állapota nem változott. A hazabocsátása utáni napon kaptuk meg a pozitív Wasserman-reakció eredményét. A beteget azonnal berendeltük, és bőrgyógyászati konzíliumot kértünk. A Bőr- és Nemibeteg-gondozóban 1993. 03. 10-én jelentkezett a beteg. Kórelőzményében nemibetegség nem szerepelt. Feleségétől külön él, 5 gyermeke van. 1992. novemberében volt egy romániai alkalmi partnere, azóta szexuális kapcsolatot nem tartott fenn. Az utóbbi 1/2 évben antibiotikumot nem szedett, beteg nem volt.

A bőrgyógyászati vizsgálat során testszerte nem viszkető 3-8 mm nagyságú roseolák voltak láthatók, amelyek elmondása szerint gyermekkora óta melegre előjönnek. Bőrén más elváltozás nem volt. Szerológiai vizsgálatra ismételten vért vettünk. Szerológiai eredménye: 1993. február 16.: VDRL +, Kolmer 32 E. 1993. március 10.: VDRL +++, Kolmer 64 E. Kezelését 1993. március 30-án kezdtük el, napi 1 ME Retardillint kapott 2x15 napon keresztül.

4. ábra. Szemfenéki kép a gyógyulás után

Herxheimer reakciót nem észleltünk. Mivel a kúra utáni kontroll vizsgálatra és vérvételre nem jelent meg, 1993. június 9-én írásban felszólítottuk, 1993. június 14-én jelentkezett. VDRL +++, Kolmer 16 E. 1993. június 30.: VDRL +++, Kolmer 8 E. A beteg féleségénél elvégzett szűrővizsgálat, valamint az AIDS- teszt negatív volt.

Mindezek alapján az esetet szifiliszhez társult akut centrális chorioretinitisnek tartottuk. A beteg látásélessége az oki kezelés után 3 hónap alatt fokozatosan 1,0-re javult. A szemtükri képen eltérés nem látható (4. kép). Az angiográfiás felvételeken pigmentepithel laesio, mérsékelt késői áteresztés látható (5. kép). A beteg az azóta eltelt időben tünet- és panaszmentes.

Megbeszélés

A szifilisznek két fő megjelenési formája van, a szerzett és a veleszületett. A szerzett forma szemtünetei igen sokrétűek [6]. Csaknem a szem valemennyi részében felléphet a primer fertőzéshez társuló megbetegedés különböző gyakorisággal. Elsődleges fertőzés lehet a szemhéjakon és a kötőhártyán, melyhez társulhat a sclera és az írisz gyulladása. Ritkán észlelhető a szemhéj gummája és a könnyszervek megbetegedése. A szaruhártya parenchyma megbetegedése általában a szifiliszes uveitishez társul.

Az iridocyclitis gyakran heveny természetű és elhúzódó lefolyású [1,5].

A hátsó szegmentum szifilisze is veleszületett vagy szerzett. Veleszületett formánál típusos kép a retinitis pigmentosa „só és bors” megjelenési formája. A szerzett formánál a chorioretinitis általában a betegség II. stádiumában jelentkezik. Rendszerint disszeminált és kétoldali, uveitishez társul. Sárgás-szürkés szubretinalis laesiók láthatók a hátsó póluson, melyek nagy góccá összefolyhatnak. Fluoreszcein angiográfiával ezek az elváltozások áteresztést mutatnak [2, 8]. Vasculitis és a papilla fokozott festékkiáramlása is látható. A gócok felszívódása után pigmentepithel-károsodás maradhat vissza. A chorioretinitis néha csak a hátsó pólust érinti, ilyenkor az üvegtesti gyulladásos reakciók minimálisak. Nagy dózisú Penicillinre rendszerint felszívódnak a gyulladásos laesiók, amit gyakran drámai látásjavulás követ. A szifiliszes chorioretinitis fő elemei:

1. a beteg fiatal kora, 2. chorioretinitis a hátsó póluson, 3. pozitív szifilisz teszt.

Betegünk szemfenéki gyulladása a kórkép valamennyi elemét tartalmazta. Kora (36 év), foglalkozása (sokat utazó gépkocsivezető) felvetette veszélyeztetettségét nemibetegség irányába. A chorioretinitis egy góccal a nraculatájon lépett fel, uveitises tünetek nem voltak. A hirtelen kezdet, a maculatáj elváltozása - mely az első napokban az oedema miatt artériás okklúzió típusos képét mutatta - miatt érelzáródásra és nem gyulladásra gondoltunk, és csak pozitív szifilisz-teszt után vált egyértelművé a betegség. Ekkor már a kórfolyamat típusos chorioretinitis képet mutatott. A megfelelő kezelésre, a súlyos gyulladás ellenére, a gyógyulás funkcionálisan és anatómiailag teljes lett.

Hasonló megbetegedést osztályunkon az utóbbi évtizedekben nem észleltünk, és az utóbbi 15 év hazai szemészeti irodalmában sem találtunk rá példát. Esetünk felhívja a figyelmet arra, hogy a nemi úton terjedő megbetegedések ismételt szaporodása miatt gondolni kell szifiliszes eredetű szemfenéki folyamatokra is. Komoly differenciáldiagnosztikai problémák is szóba jönnek, hiszen a kórkép nagyon hasonló lehet kezdeti stádiumában az artériás elzáródáshoz. A megfelelő laboratóriumi vizsgálatok után már könnyen diagnosztizálható és eredményesen kezelhető.

5. ábra. A gyógyulás után pigmentepithel károsodás mutatható ki