Szemészet, 1996 (133. évfolyam, 1-4. szám)
1996-05-01 / 2. szám
Szemészet 133 (J 996) 109 VEP válasz jelenléte 7’-es sakktábla mintaváltással történő ingerlésre teljes foveális, de legalább 1,0-es potenciális visust jelez. A Il-es vizsgálat során alkalmazott mintanagyságokat ezen eredmények tudatában terveztük meg. 56' H 28' E 1. ábra. 1,0-es látásélesség mellett kicsi sakktábla mintaváltással kiváltott PVEP válaszok. A görbék 10 normál szem átlagolt válaszát mutatják, a jobb oldalon a mintanagyság, valamint zárójelben azon személyek aránya látható, kiknél a háttér „EEG-zaj”-ból kiemelkedő VEP választ regisztráltunk. Vizsgálat II. A PVEP válasz jellemzői és a látásélesség különböző' szintjei közötti összefüggés meghatározása. Az egyes visuscsoportokba tartozó egyének defókuszált látásélességének középértéke a következő volt: 1,0,0,52 (0,42-0,57), 0,25 (0,24-0,3), 0,1 (0,1-0,12),0,004 (0,004-0,005). Az56’, 28’ 14’ vagy 7’ sakktábla mintaváltással nyert PVEP válaszok P100 komponenseinek összehasonlításakor azt találtuk, hogy a látásélesség csökkenésével párhuzamosan nő a válaszok látenciája és csökken az amplitúdója (2. ábra). A változások akis mintanagyságoknál kifejezettebbek. A 3. ábra a húsz vizsgált egyén átlagolt VEP görbéjét mutatja valamennyi visusszinten. Ajobb alsó sarokban megadott látencia tartomány az adott csoport átlagos látenciáját és az átlag +95% konfidencia intervallumát, a bal alsó sarokban látható %-os értékek azon egyének arányát mutatja a csoporton belül, kinél a háttér „EEG-zaj”-ból kiemelkedő VEP választ regisztráltunk. A latenciaértékeket a mintanagyságok szerint csoportonként vizsgálva az egy-utas ANOVA teszt szignifikáns különbségeket jelölt az eltérő visusú csoportok között. (56’-es minta: F=19,43, p<0,0001; 28’-es minta: F=24,52, p<0,000l; 14’-es minta: F=19,50, p<0,0001; 7’-es minta: F=6,11, p<0,02.) 56’-es mintanagysággal stimulálva (2., 3. ábra) valamennyi egyén a háttérzajból kiemelkedő VEP választ mutatott 0,1 és annál jobb látásélességnél, 95%-náI regisztráltunk VEP választ 0,04-es visus mellett. Csak a 0,04-es visusra történő defókuszálás okozott szignifikáns látencia megnyúlást (Newman-Keul Teszt, p<0,05). 2<S’-es stimulációt alkalmazva a látencia nem változott szignifikánsan, amíg a visus 0,1-re nem csökkent (2. ábra). A 0,1 és 0,04-es visus mellett regisztrált válaszok látenciája szignifikánsan megnyúlt az 1,0-es visushoz tartozó latenciaértékhez képest (Newman-Keul Teszt, p<0,05). Valamennyi egyénnél kaptunk VEP választ 0,1 és annál jobb látásélesség mellett, 12(60%) reagált 0,04-es visus mellett (3. ábra). 14’-es sakktábla mintaátlag + 95% CM .0 V-nál átlag + 95% Cl 1.0 V-nál 2. ábra. A látásélesség csökkenésével a PVEP válaszok látenciája nő, amplitúdója csökken. A görbék 20 normál szem átlagolt válaszát mutatják 56’, 58’, 14’ és 7’ mintanagyság mellett az eltérő visusszinteken. A függőleges tömött vonal az adott mintanagyság mellett az 1,0-cs visushoz tartozó átlagolt látenciát, a pontozott vonal az átlag +95% konfidencia intervallum értéket mutatja. nagysággal stimulálva valamennyi egyéntől regisztráltunk VEP választ 1,0 és 0,52 visus mellett, 95% válaszolt 0,25, 20% válaszolt 0,1-es visus mellett, senkinél sem regisztráltunk a háttérzajból kiemelkedő választ 0,04-es visus mellett (3. ábra). Valamennyi visuscsoport között szignifikáns volt a latenciakiilönbség (Newman-Keul Teszt, p<0,05). 7’-es mintanagysággal történő ingerléskor senkinél sem regisztráltunk a háttérzajból kiemelkedő választ 0,52-nél rosszabb visus mellett, 0,52-es visus mellett öt egyénnél (25%), 1,0-es visus mellett mindenkinél regisztráltunk P100-as görbét (3. ábra). A latenciaeltérés az 1,0 és 0,52-es visusú csoportok között szignifikáns volt (Newman- Keul Teszt, p<0,05). Az amplitúdók igen magas, 1,5 pV-tól 28 pV-ig terjedő egyének közötti variabilitást mulattak még 1,0-es visus mellett is (variációs koefficiens [Standard deviáció/átlag]: 56’-es minta:
