Szemészet, 1996 (133. évfolyam, 1-4. szám)

1996-05-01 / 2. szám

Szemészet 133 (1996) 107-113

A Pécsi Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinikájának (Igazgató: Kovács Bálint egyetemi tanár) és a2Uni versity of Texas Health Science Center at Houston, Department of Ophthalmology (Igazgató: Richard S. Ruiz) közleménye

Visusbecslés sakktábla mintaváltással kiváltott látókérgi potenciálok (PVEP) segítségével

Pámer Zsuzsanna, Szíjártó Zsuzsanna, F. C. Schweitzer2, T. C. Prager2, Török B. *, Kovács B.

Közlésre érkezett: 1995. VII. 27.

Közlésre elfogadva: 1996. I. 15.

Az elektrofiziológiai gyakorlatban jól ismert jelenség, hogy a kisfrekvenciájú mintaváltással kiváltott látókérgi potenciálok (transiens PVEP) látenciája és amplitúdója függ a beteg visusától. A látásélesség csökkenésével a válaszok amplitúdója csökken, látenciája nő, a kvantitatív összefüggések azonban nem ismertek. Tanulmányunkban a PVEP válaszok jellemzői és a visus összefüggéseit vizsgáljuk. Először meghatároztuk azt a legkisebb mintanagyságot, mely 1,0-es látásélesség mellett a háttérzajból kiemelkedő PVEP választ ad. Azt találtuk, hogy a 7 ívperces sakktábla mintaváltással nyert PVEP válaszok jelenléte teljes, 1,0-es foveális visust jelöl. Második vizsgálat sorozatunkban 20 egyén 20 teljes visusú szemén a látásélességet Schober módszerével 1,0, 0,5, 0,25, 0,1 és 0,04-re rontottuk. Valamennyi visusértéken VEP válaszokat vezettünk el 7, 14,28,56 ívperces sakktábla mintaváltással történő kisfrekvenciájú ingerléssel. A potenciális látásélesség egy adott valószínűségi szinttel megbecsülhető 2-3 eltérő mintanagysággal elvezetett PVEP válaszból. A VEP görbék jelenléte és látenciája azok a paraméterek, melyek leginkább használhatók a potenciális látásélesség becslésében. Az amplitúdó nem használható visus becslésre, mert igen nagy egyének közötti variabilitást mutat. Négy klinikai eseten demonstráljuk a VEP vizsgálat hasznát ismeretlen eredetű látásromlás diagnózisában. Kulcsszavak: Vizuális kiváltott potenciálok, Pl00 komponens, latenda, amplitúdó, látásélesség, szimuláció, funkcionális látásromlás

Estimation of resolution acuity by means of checkerboard pattern reversal visual evoked potentials

It is well known that the latencies and amplitudes of the pattern reversal visual evoked potantials (PVEP) depend on the patients’ visual acuity (VA). The amplitude is attenuated, the latency is delayed with decreased VA, however the quantitative relation between the VEPs and VA has not been determined. This study elucidates the waveform characteristics of transient PVEPs at various VAs. First, the smallest checksize which gives an identifible response at 1,0 VA was determined in ten normal volun-*Török В. jelenlegi munkahelye: Kantonsspital St. Gallen,

Klinik für Augenkrankheiten, St. Gallen, Svájc

teers. We found that the presence of responses to 7 minutes of arc alternating checkerboard stimulation corresponded to normal 1,0 foveal acuity. In a second study the quantitative relation between PVEP P100 characteristics and VA was determined. The vision of 20 normal eyes from 20 volunteers was defocused to around 1,00 0,5, 0,25, 0,1 and 0,04 levels using a fogging technique. Transient PVEPs were recorded at each VA level by stimulating with 7, 14, 28, 56 minutes of arc alternating checkerboards, presented randomly. Gross resolution acuity (RA) can be estimated at a given level of probability from 2-3 transient PVEPs of different checksizes. The presence and the latency of the responses are the most useful parameters in estimating RA. The absolute value of the P100 amplitudes is not reliable for assessing RA due to high intersubject variability. Four clinical cases demonstrate the use of PVEP tests on patients with decreased VA of unknown origin.

Keywords: visual evoked potentials, PI00 component, latency, amplitude, visual acuity, malingering, functional visual loss

A klinikai látásélesség vizsgálat a különböző oplotypek (betűk, számok, Snellen E., Landolt C. stb.) érzékelésén (a szemtől az area striatáig terjedő látópályákhoz kötött funkció), felismerésén (felsőbb látó- és egyéb kérgi központok szerepe) és megnevezésén (motoros visszajelzés) alapul. A vizsgálat során szükség van a beteg aktív együttműködésére, így nem használható olyan esetben, amikor a beteg nem tud (csecsemő, mentálisan retardált, motoros afáziás stb.) vagy nem akar (gyermek, szimuláló) közreműködni. Ilyenkor objektív vizsgálómódszerek segíthetnek a látásfunkciók megítélésében.

A vizuális kiváltott látókérgi potenciálok (Visual Evoked Potentials, VEP) vizsgálata során luminanda-, illetve mintázattal történő ingerlés hatására a primér látókéregben létrejövő elektromos aktivitást vezetjük el az occipitalis fejbőrről. Mintázattal történő ingerléskor a kiváltott választ a macula centrális tízfoknyi területéről eredő impulzusok dominálják [8], jellemzői függenek a beteg látásélességétől [ 14,21 ]. A sakktábla mintaváltással kiváltott potenciál-technika ezért alkalmazható a látórendszer térbeni felbontóképességének objektív vizsgálatára, így a potenciális látásélesség meghatározására. A korábbiakban számos kísérlet történt a visusbecslésre alkalmazott PVEP módszerek standardizációjára:

1. Elméletileg, a visusküszöb meghatározható a VEP választ még éppen kiváltó mintanagyság paramétereiből [11, 12]. A gyakorlatban azonban a küszöbhöz közeli mintanagysággal történő ingerlésnél a fejbőrről elvezetett válaszok igen alacsony jelzaj hányadost és nagyfokú variabilitást mutatnak. Ezapontenciális látásélesség alulbecslését eredményezi.

2. A „transiens VEP extrapoláció” során különböző mintanagyságokkal nyert VEP válaszok amplitúdóját a mintanagyság függvényében ábrázolják, majd regressziós egyenessel határozzák meg a nulla amplitúdóhoz tartozó mintanagyságát, és annak paramétereiből a látásélességet [4, 6, 19]. A módszer számos mintanagysággal történő vizsgálatot igényel, és így igen időigényes.

3. Az elektronikus mintanagyság változtató rendszerrel végzett vizsgálat nagy frekvenciával (steady-state ingerlés) lépcsőzetesen villantjafel akülönböző felbontású sávmintákat („zoom” módszer) [6, 16, 24]. A kapott amplitúdó értékek ábrázolása, a visus matematikai meghatározásának elve az előző módszerével azonos. A módszer hátránya nagyfokú variabilitása, mely a