Szemészet, 1994 (131. évfolyam, 1-4. szám)
1994-02-01 / 1. szám
JU OLCrneäLtl 1J1 \l?y"TJ-bal csúcsban közepes vastagságú, több kisebb régi mésztartalmú góc. A pulmonológiai konzílium a tüdőben zajló specifikus folyamat valószínűségét megerősítette. Ezért a szteroid szemcseppet elhagytuk, atropin és tubocin cseppek adása mellett a beteget tüdőosztályra helyeztük. A mellkas röntgenfelvételeken, összehasonlítva az egy évvel korábbi lelettel, jelentős progresszió mutatkozott a tüdőcsúcsokban. Saválló pálca többszöri köpetvizsgálattal sem volt kimutatható. Ezért a beteg leromlott állapota, súlyos anémiája, a nyakán mindkét oldalon megjelenő kemény nyirokcsomók, a kombinált antituberkulotikus kezelés (Isoniacid + Sural + Pyrazinamid) mellett a radiológiai regresszió hiánya felvetette a malignus folyamat lehetőségét is. Bár a mellkasröntgenkép nem szólt tumor mellett, a tbc és a tüdőtumor nem ritkán egymást követő megjelenése miatt a tüdőbelosztály (OKTPIIII. belosztály) citológiai köpetvizsgálatot kért, mely carcinomaplanocellularekeratoidest írt le. A szemfájdalom és a protrusio fokozódott, mozgáskorlátozottság lépett fel. Ekkor vetődött fel, hogy a szemészeti panaszok hátterében esetleg chorioidea vagy orbita carcinoma metastasis áll. Első észlelésünk után 3 héttel a bulbus külső, felső kvadránsában és alul fluktuáló térimé jelent meg a kötőhártya alatt. Ultrahanggal az üvegtesti membránok sűrűbbnek és vaskosabbnak mutatkoztak, a hátsó fali megvastagodás kifejezettebbé vált, a Tenon-rés kiszélesedése lényegében változatlan maradt (3. ábra),az izmok megvastagodtak, az orbitalis zsírszövet fellazul t. 3. ábra. Kifejezett hátsó fali megvastagodás, a belső ív lelapulásával. tapadó, hálózatos üvegtesti echoforrások 4. ábra. A bulbus alul és temporálisan felül spontán perforált A megnagyobbodott nyaki nyirokcsomóból vett aspirációs citológiai lelet amorf szövettörmelékben saválló pálcákat mutatott. A korábbi citológiai köpetvizsgálatot ismételt áttekintés után felülbírálták: a Mycobacterium tuberculosis okozta sejtkárosodás miatt a hámsejtek némelyike összetéveszthető az elszarusodó laphámrákban megfigyelhetőkkel. További egy hét elteltével a bulbus a fluktuáló teriméknek megfelelően spontán perforált^, ábra), a fájdalmas mozgáskorlátozottság megszűnt. Ekkor a perforációs nyílásból vett minták szövettani vizsgálata a kötőszöveti állomány meghatározott területeiben coagulatiós necrosist, epitheloid sejtes és tömeges mennyiségű, részben akut, részben szubakutés krónikus lobsejtes beszűrődést mutatott. Ziehl-Neelson-festéssel az anyagban saválló pálcák voltak láthatóak (5. ábra). A szöveti kép és a saválló pálcák együttesen tuberkulotikus eredetű endophthalmitist igazoltak. A beteg az enucleatioba nem egyezett bele. A további 3 hónap követési idő során a fistulák záródtak, a bulbus zsugorodott. Ultrahanggal krónikus endophthalmitisnek megfelelő képet kaptunk (6. ábra). A fistulák területéből vett minták ismételt szövettani vizsgálata textura granulationist írt le. 5. ábra. A perforációs nyílásból vett mintában kimutathatók a saválló pálcák (nyíl) 6. ábra. A bulbus kissé zsugorodott, hátsó fal megvastagodása egyenetlen, a Tenon-résben kis reflektivitású pontszerű echoforrások, az üvegtestet vaskos membránok hálózzák be Megbeszélés A diffúz proliferativ uveitis egyik formája, az akut tuberkulotikus panophthalmitis nagyon ritka kórkép. Többnyire csekély ellenálló képességű betegekben alakul ki. Jellemzője a hirtelen
