Szemészet, 1994 (131. évfolyam, 1-4. szám)
1994-11-01 / 4. szám
194 Szemészet 132 (1994) a választ nem add osztályok forgalmát hozzávetőlegesen becsülni lehet. A beérkezett válaszok intézetre vetítve az összes intézet 72,5%-át reprezentálják. Az ágyszámot vagy betegforgalmat tekintve ez azonban jóval magasabb százalékot tenne ki, hiszen főként a kis ágylétszámú osztályokról nem érkezett válasz. Az amerikai körlevelekre adott válasz 40% körül reprezentálja a hályogoperatőröket [2], az európai részvételi arány a válaszadásban 14%-os [1], a német változatban 50-70%-ra becsülik ezt az arányt [3]. A legutóbbi körkérdés a német any anyelvűekre vonatkozik, amelybe Svájc és Ausztria is beletartozik, Svájc lakosságának pedig csak 2/3-a németajkú [4]. Eredmények és megbeszélés 1. Hány szemorvos végez hályogműtétet, illetve lencsebeültetést a vezetése alatt álló klinikán (szemosztályon)? Miután a körlevelet nem minden szemorvos kapta, szükségesnek látszott e kérdés felvetése. A klinikákról érkezett válaszokból kiderül, hogy intézetenként 8-18, összesen 92 operatőr végez hályogműtétet. A 294 operatőrhöz viszonyítva (a szám természetesen ennél valószínűleg 10-12%-kal nagyobb) a hályogoperatőrök 1/3-a valamelyik klinikán tevékenykedik, ami a klinikák szakorvosképző feladatait tekintve érthető. Az összes többi a kisebb-nagyobb osztályokon oszlik meg, s számuk osztályonként 2-8 között változik, megfelelően ágyszámuk, illetve éves műtéti forgalmuk arányában. 2. Milyen arányban végeznek intracapsuláris, illetve extracapsuláris hályogműtétet? A 45 válaszból az derült ki, hogy 28 intézetben 90%-ban vagy annál gyakrabban végeznek extracapsuláris műtétet. 70-90% közölt végez 6 intézet, 50-70% között 2, 30M0% között 6 és 5-30% között 3 intézet. Ez egyértelműen jelzi, hogy a korszerűnek tekintett extracapsuláris technika nagymértékben terjed Magyarországon, ha még nem is nevezhető általánosnak. Figyelembe kell azonban venni, hogy nagyobb osztályokon, főként klinikákon az intracapsuláris műtétek közé vannak sorolva a subluxált, luxált lencsék műtétéi is, továbbá azon kombinált műtétek, amelyek során, pl. vitrektómia kapcsán válik szükségessé a lencse eltávolítása, s erre olykor még mindig az intracapsuláris cryoextractio a legegyszerűbb és leggyorsabb mód. (A II. Szemklinikán elvégzett ICCE-k 90%-a a vitrektómia, illetve luxált lencse eseteiben fordult elő.) A phakoemulsificatióról, mint lehetséges műtéti módról ezekben az esetekben majd később lesz szó. 3. A műtéti anaesthesia módja? Ebben a vonatkozásban a válaszadók mintegy 95%-a a lokális anaesthesiát részesíti előnyben és közel 100%-ban retrobulbaris injekció formájában. Egyetlen intézetben fordult elő, hogy a parabulbaris injekciót 50%-ban alkalmazzák, míg ugyanezt 10 másik intézetben 1-10% gyakorisággal. Az általános anaesthesia 24 intézetben alkalmazott érzéstelenítési mód, főként azokban az intézetekben, ahol gyakoribbak a sérüléses, vagy gyermekkori hályogműtétek. A válaszokból az is kiderült, hogy felnőttkorban csak kivételes esetekben (kooperáció hiánya, elmebeteg stb.) végeznek narkózisban hályogműtétet. Ez az adat a nyugat-európai gyakorlathoz viszonyítva rendkívül alacsony, ami a kórházak, klinikák anaesthesiológusokkal történt mostoha ellátottságával hozható összefüggésbe. 4. A hypotonizálás módja? Valamennyi válaszadó fontosnak tartja a hypotonizálást hályogműtét előtt, mivel annak valamilyen formáját alkalmazza. Nagyobb intézetekben többfajta módszer is előfordul. A Vörösmarthy-léle oculopresszor igen elterjedt Magyarországon, mivel a 45 intézet közül 31 alkalmazza, azok közül is 26 kizárólagosan, 5 intézetben más módszerrel 10-19%-ban váltakozva. A Kcttesy-féle gumiszalag 12 intézetben használatos és egyéb hypotonizálási módok (Visitec-, Geudcr-készülék, kézi nyomás, „saját-pressz”, mannisol) 8 helyen fordulnak elő, ebből 5 helyen kizárólagosan, 3 helyen alternatív megoldásként. 5. A sebkészítés módja? A kérdés feltevése azért volt szükséges, mert az utóbbi években éppen ebben a tekintetben változott sokat a hályogsebészet, így nem érdektelen, milyen gyakorisággal lehet a korszerűbb sebkészítési módokkal találkozni. A válaszadók egyértelműen a corneoscleralis sebkészítést részesítik előnyben, általában 80-100% között. A cornealis sebkészítés 3 helyen áll előtérben (10-90%), míg 23 intézetben általában akkor alkalmazzák, ha azzal pl. egy jól működő filtrációs párnát kívánnak megkímélni. A Nyugat-Európában is már nagy tért hódított tunnel-technika („small incision”) még csak kísérleti jelleggel van jelen a palettán 6 intézetben, de nem feltétlen a klinikákon. Ennek elterjedéséhez egyelőre nincsenek meg a technikai feltételek (pl. phakoemulsificator). 6. A tokhasítás módja? A „canopener”, az „envelope" és a „capsulorhexis” egyaránt elterjedt. Ezektől egyetlen eltérő módszerről van visszajelzés (Gills—Galli-féle tokhasítás), ami abban az intézetben kizárólagosan fordul elő. Míg az „envelope” és a „capsulorhexis” közel azonos gyakorisággal fordul elő, a „canopener” technikát közel kétszer annyian alkalmazzák. 7. A mageltávolítás módja? Az egyszerű magexprimálás különböző eszközökkel az operatőrök 82%-a által kedvelt módszer, míg hurok-kanüllel 64% dolgozik szívesebben. 17 intézetben mindkét módszer különböző arányban előfordul. Kivételesen egyéb módszerek is előfordulnak (pl. viscoexpressio). Itt említem meg aphakoemulsificatiót, ami tudomásom szerint 4 intézetben áll rendelkezésre, de a végzett műtétek számát tekintve ez ma még csak kísérleti módszernek tekinthető. 8. A kéregleszívás módja? 36 intézetben az egyszerű, kézi leszívás az alkalmazott módszer. 9 intézetben van mód a gépi leszívásra, de csak 2 intézet alkalmazza ezt kizárólagosan, a többi inkább kísérleti jelleggel elenyésző százalékban. 9. A sebbiztosításhoz használt varrat? Az operatőrök túlnyomó többsége 10/0-11/0 atraumatikus varratot használ a sebzáráshoz. 11 helyen 7-9/0 Vicryl-fonalat is alkalmaznak, egyetlen helyen tűbe fűzött (tehát nem atraumatikus) fonallal végzik a sebbiztosítást. 10. A sebbiztosítás módja? Az operatőrök 31 %-aalkalmaz csomós varratokat, két intézetben ezt kizárólagos jelleggel. A többiek előnyben részesítik a tovafutó varratot, ezek közül 16 intézetben csak ezt a módot alkalmazzák. Itt kell megemlítenem, hogy pl. a vitrektómia során végzett hagyományos hályogműtét seb biztosítására a tovafutó varrat nem alkalmas, mert a sebnek a műtét során bizonyos nyomásingadozásokat ki kell bírni. Ezért nagyobb intézetekben bizonyára emiatt jelenik meg mindkét fajta sebbiztosítás alternatív módszerként.
