Szemészet, 1994 (131. évfolyam, 1-4. szám)
1994-08-01 / 3. szám
186 Szemészet 131 (1994) dett. Szemcseppet, a könnyszekréciót befolyásoló gyógyszert nem használtak, a szem elülső szegmentjét érintő betegségük, szárazszeműségre utaló panaszuk nem volt. E személyeket a SOTE I. Szemészeti Klinikáján retinális és látóideg betegségek miatt kezeltük. A könnytermelést a Sjögren-szindróma koppenhágai kritériumainak megfelelő körülmények között vizsgáltuk, és az eredményeket e kritériumok alapján értékeltük [2, 3, 9]. Félhomályos helyiségben, érzéstelenítés nélkül, nyitott szem mellett végeztük a Schirmer I. tesztet. Kórosnak az 5 perc alatt 10 mm-t meg nem haladó Schirmer I. értéket tekintettük. A könnyfilm felszakadási időt (BUT) abban az esetben értékeltük szignifikánsan megrövidültnek, ha a 10 másodpercet nem haladta meg. A conjunctiva és a cornea bcngál vörös festődését a van Bijsterveld-skála alapján, szemikvantitatív módon értékeltük. A szemrés területében bengál vörössel festődő 20-nál több pontot, azaz a skála szerinti 4 vagy nagyobb értéket tekintettük kórosnak, amennyiben a cornea is festődön. A Schirmer I. teszt és a bengál vörös festődés között a műtermékek elkerülése céljából legkevesebb 20 perc időtartam telt el. Szignifikáns szárazszemú'séget akkor állapítottunk meg, ha a három teszt közül legalább kettő kóros eredményt adott. Az egyes csoportokban külön számba vettük az egy vagy két tesztben kóros eredményt mutató szemeket, valamint azon szemeket, melyeken mindhárom teszt egyértelműen negatív eredményt adott. Ezen utóbbi esetben az 5 perces Schirmer I. érték elérte vagy meghaladta a 20 mm-t, a BUT értéke 20 másodperc vagy több volt, valamint a bengál vörös festődés hiányzott vagy maximum 5 festődő conjunctivális pontban nyilvánult meg. Eredmények A 33 PBC-s beteg közül 27-nek voltak típusos keratoconjunctivitis siccás panaszai. Ez utóbbiak közül a Sjögren-szindróma koppenhágai kritériumainak megfelelősúlyosságú szárazszeműséget 20 betegben észleltünk. E betegekben a kifejezett keratoconjunctivitis sicca mindkét szemen kimutatható volt, és abeteg-PBC n ■ 33 Krónikus vírus hepatitis n ■ 17 s • 20 E ■ 8 N ■ 5 Alkoholos cirrhosis n ■ 9 1 N - 9 1. ábra. A könnytermelés alakulása a vizsgált betegcsoportokban S = súlyos keratoconjunctivitis siccás betegek (mindhárom teszt eredménye kóros) N = mindhárom teszt szerint normális könnytermelésű betegek E = egy vagy két teszttel kóros eredményt mutató betegek ség súlyossága két személy kivételével mind a két szemen elérte a koppenhágai kritériumnak megfelelő értéket. Csupán 5 betegben (de ezen betegek mindkét szemén) fordult elő, hogy mindhárom teszt egyértelműen normális eredményű volt (/. ábra). A krónikus vírus hepatitises csoport 17 betegéből 5-nek volt siccás panasza, és közülük 4 személy könnytermclése csökkent súlyosan. A szignifikáns könnytermelés-csökkenés mind a négy esetben kétoldali volt. Tíz betegben valamennyi teszt eredménye normális volt mindkét szemen (1. ábra). Conjunctiva hegesedést, corneális szövődményt a szárazszeműség egyetlen esetben sem okozott. Az alkoholos cirrhosisos betegek siccás panaszt nem említettek, a könnytermelés egyetlen esetben sem csökkent szignifikánsan. Hat személyben valamennyi teszt normális eredményt adott (1. ábra). A kontroll betegeknek nem volt szárazszeműségre utaló panaszuk, valamennyi teszteredményük normális volt (1. ábra). Megbeszélés A krónikus máj betegségekhez társuló könnytermelés csökkenéséről viszonylag kevés az irodalmi adat. Az ismert, hogy PBC- ben gyakran alakul ki keratoconjunctivitis sicca, de e szövődményt részleteiben csak kevesen tanulmányozták [1,5,9, 11, 12, 14, 15]. Saját korábbi vizsgálatunk [9] hazai beteganyagon igazolta a súlyos szárazszeműség magas gyakoriságát és a könny szubsztitúció igen jó szubjektív eredményét PBC-ben. E vizsgálat más szerzők eredményeivel egyezően azt is kimutatta, hogy a szárazszeműség kialakulása PBC-ben nincsen összefüggésben a májbetegség stádiumával, a laboratóriumi paraméterekkel, valamint független az alapbetegség fennállásának tartamától. A sicca-szindróma kialakulásának patomechanizmusa PBC- ben nem ismert pontosan. A szisztémás autoimmun jellegű folyamatoknak azonban e szövődmény létrejöttében döntő jelentősége lehet. Jelen eredményeink, amelyeket meglehetősen nagy PBC-s beteganyagon nyertünk, ismételten igazolták a gyakori és súlyos könnytermelés csökkenést. Figyelemre méltónak tartjuk, hogy míg az alkoholos toxikus májcirrhosisos betegek könnytermelése a kontroli-csoportéhoz hasonlóan egyetlen esetben sem volt kóros, addig а В és C vírus okozta krónikus hepatitises betegek közöt t jelentős arányban (4/ 17) bizonyítottuk a könnytermclés szignifikáns csökkenését. Ez utóbbi megfigyelésünk összhangban van Haddad és munkatársai [8] hisztopatológiai adataival, akik hepatitis C vírus pozitív idült májbetegek nyálmirigyében Sjögren-szindrómára utaló szövettani eltéréseket mutattak ki. Adataink alapján lehetséges, hogy a könnymirigyben is hasonló változások figyelhetők meg. További vizsgálatra érdemes kérdés, hogy a könnytermelés csökkenését csupán funkcióváltozás, vagy szövettanilag is igazolható pathológiai folyamat, például vírus által indukált immunológiai eltérés okozza. A vírusok lehetséges kóroki szerepére utalhat, hogy a hepatitis В vírus felszíni antigénje (HBsAg) a hordozó személyek könnyéből is kimutatható [10]. Mivel a PBC sokkal gyakoribb betegség, mint azt korábban vélték, feltétlenül célszerű hepatológiai kivizsgálást is végezni olyan 40 évesnél idősebb nőbetegeken, akiken ismeretlen eredetűjelentős mértékű könnytermelés csökkenést észlelünk. Ezzel számos esetben lényegesen hozzájárulhatunk az alapbetegség korai felismeréséhez, hiszen egyéb autoimmun tünet hiányában a kivizsgálás könnyen negatív eredménnyel zárulhat. Vizsgálatunk eredménye arra is utal, hogy a vírus eredetű, krónikus hepatitises betegek esetében gondolni kell a.szárazszeműség lehetőségére.
