Szemészet, 1993 (130. évfolyam, 1-4. szám)

1993-05-01 / 2. szám

Szemészet, 130 (1993) 93

II. táblázat

Látóhártya-szakadások kialakulásának rizikófaktorai (magyarázatot lásd a szövegben)

kockázati

faktor

látóhártyaszakadás

van

látóhártyaszakadás

nincs

kockázati

arány

P

nem

nő

6 ( 9,5%)

46 (73,0%)

i

férfi

5 ( 7,9%)

6 ( 9,5%)

6,4

0,02

korátlag

58,8

65,7

0,02

corr

> 0 D

1 ( 1,6%)

3 ( 4,8%)

2,3

0D

6 ( 9,5%)

30 (47,6%)

1,4

0..-4 D

1 ( 1,6%)

7 (11,1%)

1-4..-10 D

2 ( 3,2%)

7 (11,1%)

2

<-10 D

1 ( 1,6%)

5 ( 7,9%)

1,4

0,97

panasz

nincs

1 ( 1,6%)

24 (38,1%)

1

<1 hó

8 (12,7%)

9 (14,3%)

22

>1 hó

2 ( 3,2%)

19 (30,1%)

2,7

0,0007

perifériás degeneráció nincs 10 (15,3%)

48 (76,2%)

1,0

van

1 ( 1,6%)

4 ( 6,3%)

1,25

1,0

üvegtesti collapsus finom 0 ( 0%)

5 ( 7,9%)

0

mérsékelt

2 ( 3,2%)

7 (11,1%)

1,3

teljes

9 (14,3%)

40 (63,5%)

1,0

0,54

lacuna

nincs

9 (14,3%)

40 (63,5%)

1,35

van

2 ( 3,2%)

12 (19,0%)

1,0

1,0

hernia

nincs

3 ( 4,8%)

26 (41,3%)

1,0

van

8 (12,7%)

26 (41,3%)

2,6

0,29

sejt

nincs

9 (14,3%)

45 (71,4%)

1

van

2 ( 3,2%)

7 (11,1%)

1,45

1,0

vér

nincs

9 (14,3%)

51 (81,0%)

11,1

van

2 ( 3,2%)

1 ( 1,6%)

1

0,12

pigment

nincs

3 ( 4,8%)

51 (81,0%)

212,6

van

8 (12,7%)

1 ( 1,6%)

1

0,0000

behúzódás

nincs

10 (15,9%)

50 (79,4%)

1

van

1 ( 1,6%)

2 ( 3,2%)

2,5

1,0

Megvizsgáltuk az ismételt üvegtesti collapsus kialakulásának kockázati faktorait is (IV. táblázat). Az adatok szerint friss panaszok, illetve üvegtesti vérzés esetén számíthatunk leginkább a gél további collapsusára. A regressziós számítások szerint a gél további összeesése friss panaszokat okoz (V. táblázat).

Megbeszélés

A kóros vitreoretinális adhaesiók és a látóhártya-szakadások közötti kapcsolat kvantitatív elemzésével foglalkozó korábbi közlést nem találtunk. A szerzők az inkomplett hátsó üvegtesti

Esetszám

2. ábra. Veszélyes retinaszakadások előfordulása az életkor függvényében. A vízszintes tengelyen a betegek életkorát tüntettük fel tízévenként, korcsoportokat alkotva. Míg a legtöbb inkomplett hátsó üvegtesti leválás 60-80 éves kor között jelentkezett, a látóhártya-szakadással járó formák inkább fiatalabb korban alakultak ki.

III. táblázat

A retinaszakadás kockázati faktorainak további értékelése multiplex logisztikus regresszióval

Kockázati faktor

Relatív

logisztikus

regressziós

koefficiens

P

nem

1

0,9544

panaszidő

100,57

0,0000

pigment

70,24

0,0005

R2

0,54

leválás során megmaradt kóros vitreoretinális adhaesiókra, csupán mint potenciális veszélyforrásra hívják fel a figyelmet [5, 10]. Széles korú adatgyűjtésre és a kvantitatív elemzésre a széles látószögű asphericus funduslencsék rutinszerű alkalmazása révén kerülhetett sor. Vizsgálataink szerint a hátsó üvegtesti határhártya omega alakú redőihez számos esetben valóban kapcsolódnak látóhártya-szakadások. Ez megfordítva is igaz: a klinikailag jelentős látóhártya-szakadásoknál [1, 3] a kóros vitreoretinális adhaesio reprezentációjaként a hátsó üvegtesti határhártyán omega alakú redők észlelhetők.

A látóhártya-szakadások és a hátsó üvegtesti határhártya omega alakú redői közötti kapcsolat azonban nem tekinthető kölcsönösnek, mivel a redők jelentős részéhez nem kapcsolódik semmilyen kóros retinális elváltozás, vagy kapcsolódik ugyan, de nem szakadás. A látóhártya-szakadáshoz kapcsolódó „veszélyes”, vagy nem kapcsolódó „veszélytelen” üvegtesti redők elkülönítését megkönnyítik a friss retinális panaszok, valamint az elülső üvegtesti térben szokványos réslámpás vizsgálattal látható pigmentek és a látóhártya-szakadások között fentebb statisztikailag kimutatott szoros összefüggés.

Fontos kérdés azonban az is, hogy nem alakulnak-e ki a későbbiekben szakadások a kóros vitreoretinalis adhaesiók következtében. Ennek veszélyét nem tartjuk jelentősnek. Tapaszta-