Szemészet, 1993 (130. évfolyam, 1-4. szám)
1993-08-01 / 3. szám
176 Szemészet, 130 (1993) 2. ábra. N. A. fluorescein angiogramja, 1984 március. Az artériás fázisban (balra fent) a tortuosus artériák normálisan telődnek. A megvastagodott pigment epithel blokkolja a háttér fluorescenciát. A korai vénás fázisban (jobbra fent) jól kirajzalódik a hamartoma dús, saját érhálózata. A laesio területében tortuosus, körülötte jellegzetesen kihúzott, egyenes retinaerek. A cystoid űrök telődése már elkezdődött. Recirkulációs fázis (balra lent): A hamartoma erei a festéket áteresztik, így a késői fázisra (jobbra lent) retinális, diffúz, felhős hyperfluorescencia alakul ki. A kihúzott papillomaculáris erek jelzik, hogy a macula temporal felé helyezett alsó és felső temporális érágak mintha közelebb kerültek volna egymáshoz. A beteg továbbra is panaszmentes volt. Toxocara Elisa IgG negatív volt. 1992 áprilisában a beteg panaszmentes, vízusa változatlan volt. A hamartoma továbbra sem nőtt, de jól látszott, hogy szöveteinek és az epiretinális membránnak a zsugorodása következtében az alsó és felső temporális érágak ismét közelebb kerültek egymáshoz. A laesio centrumában apró hyalinos degenerációjelent meg (3. ábra), mely a korai vénás fázistól hyperfluorescenciát mutatott a megismételt angiographia során. Megbeszélés A hamartoma elnevezést Albrecht vezette be 1904-ben azon tumorszerú fejlődési anomáliákra, melyekben az előfordulásuk helyén rendesen jelenlévő szövetek hibás arányban és keveredésben vannak jelen. A hamartoma a szervezet normális növekedésével együtt nőhet, de progresszív, folyamatos növekedést nem mutat. Benignus. A retinán több formája ismert (astrocytás, capillaris, kombinált retinalis és pigment epithelialis), de egyik sem gyakori. A kombinált retinális és pigment epithelialis forma lehet önálló jelenség a szervezet egyéb megbetegedése nélkül, ezen esetek zömmel féloldaliak, de látható phacomatosisok (kettes típusú neurofibromatosis, sclerosis tuberosa) szemtüneteként is [4, 10, 14], ilyenkor gyakrabban kétoldali [4,9]. A retinán bárhol előfordulhat. Nagy százalékban epiretinális membrán fedi. Gass [3] négyféle lokalizációt különböztet meg: papillarist, juxtapapillarist, macularist és perifériást. Szöveti felépítésük azonos: erekből, rostos gliából és pigment epi-