Szemészet, 1993 (130. évfolyam, 1-4. szám)
1993-08-01 / 3. szám
158 Szemészet, 130 (1993) 6500 falitábla segítségével, 3 méter távolságból monoculárisan vizsgáltuk, az irodalomban leírtaknak megfelelően [6, 18]. A kontrasztérzékenység-vizsgálat értékelőlapján leolvastuk a betegek ún. „gyakorlati” vízusát (equivalent acuity, outdoor vision). A vizsgálatok során a betegek a legjobb távoli korrekciójukat viselték. Eredmények Az eredmények azt mutatták, hogy a kontrasztérzékenység-értékek a kataraktás csoportban minden térfrekvencián szignifikánsan (p<0,001) alacsonyabbak voltak a hasonló életkorú kontrollokhoz viszonyítva (1. ábra). A kataraktás szemekben a Kettesy-táblán elért vízusértéktől (0,89±0,16) a kontrasztérzékenység alapján számított „gyakorlati” vízus (0,64 ± 0,20) értéke szignifikánsan (p<0,001) eltért (2. ábra), míg a kontrollcsoportban ilyen különbség nem volt észlelhető. A kontrasztérzékenység-vizsgálat során megállapított „gyakorlati” vízus a katarakta incipiensben szenvedő szemek 4/5-ében alacsonyabb volt a vízustáblán meghatározott értékeknél. A két érték csak öt szemnél volt azonos, 3 esetben pedig a gyakorlati vízus adódott jobbnak (3. ábra). Megbeszélés Vizsgálataink eredménye azt mutatta, hogy katarakta incipiensben a kontrasztérzékenység szignifikánsan alacsonyabb, Kontraszt érzékenység (átlag) 120 100 80 60 40 20 о Kontroll Katarakta Térfrekvencia (ciklus/fok) 1. ábra. Katarakta incipiensben szenvedő betegek és a kontrollcsoport kontrasztérzékenység-értékei a térfrekvencia függvényében Átlag és szórás 2. ábra. A Kettesy-féle vízustáblán elért vízus és a Ginsburg-féle kontrasztérzékenység-vizsgálat során meghatározott „gyakorlati” vízus átlagértékei a katarakta incipiens betegcsoportban 3. ábra. Katarakta incipiensben szenvedő betegek Kettesy vízustáblával meghatározott vízusának és Ginsburg-féle „gyakorlati” vízusának az összefüggése mint hasonló életkorú egészségesekben. Adataink alapján megállapítható volt, hogy a látás csökkenését a kontrasztérzékenység-vizsgálat megtartott teljes látásélesség esetén is jelzi. Eredményeink egybeesnek a legújabb vizsgálatok [1-2, 7,5,16] eredményeivel, melyek szerint a kontrasztérzékenység értéke megtartott látásélesség esetén is csökken, ha a szemlencsében homály észlelhető. Drews és mtsai [5] szerint a csökkenés mértéke és a lencsehomály Schleimpflug kamerával megállapított értéke között szoros korreláció észlelhető. A kontrasztérzékenység csökkenése saját anyagunkban minden térfrekvenciát érintett. Ennek magyarázata az lehet, hogy betegcsoportunk egyaránt tartalmazott maghomályt, elülső kérgi homályt és hátsó kérgi centrális homályt tartalmazó lencséjű szemeket. A vizsgált esetszám anyagunkban nem tette lehetővé ilyen értelmű alcsoportok képzését. Más vizsgálatok azt mutatták, hogy nucleáris katarakta esetén kifejezettebb a közepes és a magas térfrekvenciájú jelek kontrasztérzékenység-értékének csökkenése [1, 5]. Katarakta polaris posterior esetében pedig a többi kataraktatípushoz viszonyítva kifejezettebb kontrasztérzékenység-csökkenést tudtak kimutatni [1, 16, 20], amely tendencia saját anyagunkban is megfigyelhető volt. Katarakta incipienses betegeinkben a Ginsburg-féle kontrasztérzékenység-vizsgálattal megállapított gyakorlati vízusérték szignifikánsan gyengébb volt, mint a látásélesség értéke. Ez egyértelműen jelzi, hogy a kataraktás betegek látási teljesítményének csökkenését a látásélesség nem jelzi a korai szakban megbízhatóan. Katarakta esetén a látáscsökkenés különösen kifejezett ellenfényben vagy kápráztató fényforrás jelenlétében [2, 8, 10-12, 19-20]. A káprázás jelenségének klinikai vizsgálatára olyan módszereket alkalmaznak, amelyekben a felismerendő tesztábra mellett erős fényforrást vagy fényes felületet helyeznek el [1,8,12-13,16,19-20]. Saját kontrasztérzékenység-vizsgálataink során direkt ellenfényt nem alkalmaztunk, azonban a vizsgálat körülményei olyanok voltak - a vizsgálótábla erős megvilágítása (1200 Lux) miatt -, hogy az káprázást, illetve fényfátyolt okozhatott már enyhe fokú szemlencsehomályok fennállása esetében is. Az eredmények alapján a kontrasztérzékenység-vizsgálat ajánlott korai kataraktás szemek „gyakorlati” vízusának megítélésére, mivel a vizsgálat eredménye a mindennapi élet körülményeit jobban tükrözi, mint az olvasótáblával meghatározott látásélesség-érték. Ezáltal a betegek szubjektív panaszai jobban objektivizálhatók, és a műtét időpontja helyesebben ítélhető meg.
