Szemészet, 1993 (130. évfolyam, 1-4. szám)

1993-05-01 / 2. szám

126 Szemészet, 130 (1993)

Beszámoló a „The Ocular Effects of Prostaglandins and Other Lipid Mediators” nemzetközi szimpóziumról Yasszécseny, 1992. szept. 27-29.

Már az 1970-es évek során egyre világosabbá vált, hogy a klaszszikus E és F prosztaglandinok (PG-k) az eicosanoid családnak csak egy kis ágát képviselik. Ezért a PG-k és más eicosanoidok szemészeti hatásáról 1985-ben egy szimpóziumot szerveztünk, amely később az ARVO, majd az ICER gyűlésekhez kapcsolódó, évente visszatérő rendezvénnyé vált. 1992-ben a szatellita szimpózium helyéül Magyarországot, ezen belül Rácz Péter segítségével, Vasszécsenyt választottuk. A Japánból, az Egyesült Államokból és Európából összegyűlt ötven PG-szakember csaknem egyforma számban képviselte a kutatókat, a klinikusokat és a gyógyszeripart.

A sorrendben első témát, a terápiát John Pike, ez évi díszvendégünk vezette be, aki áttekintést nyújtott a PG-khoz fűződő, eredeti reményekről, amelyek legnagyobb része az 1970-es években azért nem valósult meg, mert az eicosanoid-rendszer bonyolultságát akkor még nem értettük eléggé. Látva a PG-k terápiás felhasználása iránt megújult, a szemészet területén is mutatkozó érdeklődést, John Pike optimizmussal tekintett a PG-k jövője felé.

Az intraocularis nyomást csökkentő PGF2a analóg, a PhXA41, alaptulajdonságait Goran Selen, Bahram Resui és Johan Stjernschantz ismertette. A klinikai eredményekről Albert Aim után jó pár szemorvos számolt be. Rácz Péter előadásában különösen az volt érdekes, hogy a PhXA41 még nagyon alacsony koncentrációban (0,006%), naponta egyszer cseppentve is, tartósan csökkenti az intraocularis nyomást. Carl Camras arra szolgáltatott bizonyítékot, hogy a PhXA41 az uveosclerális

elfolyást fokozza, míg Hiromu Mishima azt mutatta be, hogy a PhXA41 nem növeli a plazmafehérjéknek a vér-csarnokvíz gáton át történő permeabilitását.

Kanjiro Masuda az UF-021 (Ueno) anyaggal a Japánban elért eredményeket ismertette. Az UF-021, úgy tűnik, sokkal kevésbé hatásos, mint a PhXA41, nyilvánvalóan azért, mert az UF- 021-ből hiányzik a 15-hydroxyl csoport, melyet viszont a PhXA41 megőriz.

A következő napot más lipid mediátorokra vonatkozó kutatások megbeszélésével kezdtük. Az első előadó Nicholas Bazan volt, akinek további közreműködésével a molekuláris biológia által nyújtott új kilátásokat is megvitattuk. A nap hátralévő részében Roma Armstrong és Ata Abdel-Latif áttekintésével a PG-receptorok és a second messengerek kerültek megbeszélésre. David Woodward és munkacsoportja a PG-k specifikus szemészeti hatásait specifikus receptor altípusokra próbálta leszűkíteni. Ezen a ponton nem zárhatjuk ki annak valószínűségét, hogy bármely PG-hatást a receptorok kombinációja közvetít. E kérdés megoldását az elkövetkező szimpóziumokra hagytuk.

Az utolsó ülésen a PG-knak és a nitrogén-oxidnak a vérkeringésre gyakorolt általános hatását Ákos Koller és Richard Palmer ismertették. A PG-knak a retina vérkeringésére gyakorolt hatásáról Niels Ny borg, Per Nielsen és Prasad Kulkarni számoltak be. Goran Selen azt demonstrálta, hogy a PhXA41, amely egy szelektív FP antagonista, jelentősen kisebb vascularis hatást vált ki, mint a PGF2a.

Befejezésül köszönetünket fejeztük ki Olivia Carinónak és a helyi szervezőknek, Rácz Péternek és munkatársainak, valamint támogatóinknak - az Alcon, Allergan, Kabi Pharmacia, Santen, Shionogi és Ueno gyógyszergyáraknak, akiknek minden részletre kiterjedő és nagyvonalú anyagi segítsége ezt a szatellita ülést ilyen színvonalas és egyben élvezetes eseménnyé tette.

Bito Z. László, Ph. D.

Professor of Ocular Physiology Department of Ophthalmology Columbia University, New York